Jutunk-e még ötről hatra,

másképpen, mint ötvenhatba'

félelemből, fájdalomból,

jutunk-e a túlsó partra?

Nem egy hétre és pár napra,

nem egy színházi évadra,

tovább tovább, nem egy évre,

meddig hat még múltunk mérge?

Meddig szívjuk egymás vérét,

adjuk magunk tál lencséért,

bokázunk a hazugságnak,

mormolunk hazug imákat?

Meddig lesünk fel az égre,

mikor mondjuk, itt van vége!

Meddig leszünk megfigyeltek,

falanszterben, hülye gyermek?

Jutunk-e még ötről hatra,

másképpen, mint ötvenhatba',

félelemből, fájdalomból,

jutunk-e a túlsó partra?

Meddig tűrünk úri dölyföt,

gőgicsélő piperkőcöt,

fejünk fölött litániát,

lelkünkben az apátiát?

Meddig hordunk vonót tokba',

s lesünk boldogot titokba'?

Egyik hallgat, másik ballag,

imitt-amott éhen halnak.

Jutunk-e még ötről hatra,

másképpen, mint ötvenhatba'

félelemből, fájdalomból,

jutunk-e a túlsó partra?

Meddig futunk magunk elől,

félelemből kivül-belül,

meddig hat még múltunk mérge,

s vastagszik a szívünk kérge?

A hatalom meddig kábít,

legyünk birkák mindhalálig?

Országomat visszakérem,

a szabadság nevében!

Jutunk-e még ötről hatra,

másképpen, mint ötvenhatba'

félelemből, fájdalomból,

jutunk-e a túlsó partra?

Ajánlás!

Csapataink harcban állnak,

aki szeret, nem hibázhat,

ne legyen a szívünk gyarmat,

segítsd ezt a forradalmat!

2013 november 4.