Azt már megszoktuk, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében vannak az egyenlők és az egyenlőbbek, mégis, mikor szembesülünk ezzel a mindennapokban, nem tölti el az embert jó érzés. Sőt!

Kellemes idő, vénasszony-nyáriasan süt a nap, Gutenberg tér, játszótéren kívüli pad. Üldögél ott egy ember, kutyája mellette ugrabugrál. Meleg van, az ember szerei a sört, hát átballag a közeli kisboltba. Visszatér padjához, felnyitja a sörösdobozt, jóízűt húz belőle. A második kortyra már nincs lehetőség: játszótér-őrző közterkocsiból kipattanó hivatalos szerv ott terem, rendőrért kiált, a rendőr hihetetlen gyorsan meg is érkezik. Pillanatokon belül, hiszen az ember a legnagyobb bűnt követte el, mit nekünk betörések, gyilkosságok, bántalmazások, ugyan, első a közterület. Ez AZ EMBER KÖZTERÜLETEN SÖRT IVOTT! Nem hajléktalan, minden nap itt van a kutyájával, dolgozik, lakik, csak éppen most így alakult. Nosza, felírták, kiállították, büntetőcédulát írnak neki, hiszen, horribile dictu, szörnyűséges tettet merészelt végrehajtani.

Nem, nem értek egyet a közterület ily célú felhasználásával, mármint hogy ott részegeskedjen az ember. Bár, kötve hiszem, ettől válnának a gyerekek alkoholistává. Jogkövető állampolgárként azonban azt gondolom, ha valami tilos, akkor az tilos. Mindenkinek, mindenhol.
Na, hát, ezzel szemben néhány nappal később, a Super8 néven a környék által köz-nem-kedvelt kocsma előtt, késő délután, kisebb csődület, korosabb és fiatalabb emberek vagy húsz-huszonöten, igen jó kedvűek, többjük már túl a nyilván zárt helyen elfogyasztott szeszterméken. Túl zajon, amit ennyi ember egymáson átkiabálási kísérlete okoz, túl a természeténél fogva felfelé, az ott lévő lakásokba szálló változatos dohányfüstön, sokuk kezében ott az áruló – a kocsmából származó jókora korsóban a kocsmából származó habzó sör. Bizony ezek az emberek KÖZTERÜLETEN, AZ UTCÁN, JÁRDÁN, ÚTTESTEN SÖRT ITTAK!
Mit tesz a sors, a semmiből egyszercsak előbukkan egy közteres autó, kicsit lelassít, konstatálja a látottakat, majd továbbhajt, mert hívja őt a kötelesség: a játszóteret újabban éjjel-nappal gépkocsiban üldögélő hívta őket, meg látták ám a térfigyelőn, hogy a játszótér egyik padján ül egy ember és KÖZTERÜLETEN SÖRT ISZIK. Miatta rohantak a járőrök! Csak tudnám, minek üldögél, egy teljes autóban egyszem egyedül valaki, ha nem tud ilyen esetben intézkedni, ki kell hívnia egy, további három személyt tartalmazó járőrszolgálatot. Ha ez a rohanva, villogóval rongyoló járőr csak lelassít, és kiszól: jónapot, nem szabad ám egy kocsma előtt, az utcán alkoholizálni, még mindig odaért volna a szörnyűség helyére, hogy egy, immár a téren kívüli padra átültesse a zavarkeltőt.

Megkérdeztem, elmondták – nekik nem dolguk. Ők ide, a térre jöttek, ezzel, a szörnyű tettet végrehajtóval szemben intézkedni.

Csak remélni tudom, hogy az ilyen közalkalmazott vagy alvállalkozó-alkalmazott (azt hiszem, a köztereseket az önkormányzat, vagyis hát a polgárember fizeti, vagy is fizeti), ha kigyullad a háza, ha az utcán rosszul lesz, ha késsel kergetik éppen, az arra járó tűzoltó, orvos, rendőr akkor is segíteni fog rajta, ha éppen nincs szolgálatban, vagy ha éppen más, csekélyke ügyben kell intézkednie.

Ez az igazi uram-bátyám felfogás, ez az igazi bürokrácia.

Merthogy mindaddig, amíg csak parancsra, kijelölt feladat ellátásra hajlandó bármely szervezet bármely tagja, mindaddig, amíg nem érzi belülről, hogy szabálytalanság, jogtalanság történik, amit ő és éppen ő hivatott megállítani, bárhol, bármikor, addig bizony, hát, így élünk. Ezért lépjük át rendszeresen a szabályokat, ezért nem érezzük, hogy bármilyenek legyenek is, de ha már vannak, azokat akkor is be kell tartanunk és tartatnunk, ha éppen nem látják, vagy sőt- nem foglalkoznak velünk a szabálysértésre figyelmeztetni hivatottak.

Kedves honfitársaim, nem kellene felnőnünk végre? Egy kisgyerek bájos, ha pelusa mögé bújva azt hiszi, nem látjuk, és nem-szabad dolgot tesz.

Na de kérem, pelus mögött bujkáló felnőtt emberek?...

Üdv P.E.