A szerves hulladékot (tojáshéj, kávézacc, almacsutka, zöldséghéj és levél, stb) zöld értékeknek is szokták nevezni. Érték azért, mert a talaj biológiai aktivitása nő tőle, meg jobban is érezzük magunkat, ha rendesek vagyunk és szelektíven gyűjtjük a hulladékok. A legősibb hulladékhasznosító-eljárásnak több előnye van, nem rohad a kukában, illetve a szemétdíj (kukák száma) is csökkenthető ezzel az egyszerű módszerrel. Egy átlag magyar évente kb. 100 kg szerves hulladékot termel, amit hasznosítani kéne. Idáig vártam arra, hogy hova tudnám a szerves hulladékot, más néven komposztot vinni, és végre megtaláltam!

A Grund nevű komplexum, ami a Corvin negyed felépítésével kezdődő kilakoltatásoknak majd dózerolásnak köszönhető (elődje a már nem szalonképes WB, azaz West Balkán névre is hallgatott) a régi és az egekbe törő új lakótelep tövében húzódik meg. Egyik lakója és társai létrehoztak egy közösségi kertet Lecsós Kert néven, amiben örömüket lelik. Monitorba és autógumiba ültetett büdöskék jelzik a kert szélét, ami fel van osztva parcellákra, ahol mindenki a maga kedvére ténykedhet. Komposzt gyűjtő is van, a városi életmódhoz igazítva: non-stop.

Ide kezdtem el hordani mától a komposztomat, és megéri az útvonalmódosítás, mert könnyebbségemre humusszá válik a szemetem. Tegnap érkezett új termőföld, új gazdákat várva. Eszem ágában sincs kertészkedni, elég a gang meg az erkély, a ruccolám és fűszernövényeim köszönik, jól vannak, ráadásul nyáron, rekkenő hőségben nekem már az itthoni mindennapos locsolás is elég nagy kihívás. A trend mégsem engem igazol, mert a KÉK már a második közösségi kertjét nyitja Budapesten, az egyiket pont a Grund Kert szomszédságában. Igaz kicsit későn, de palántákat még be lehet szerezni, meg jövőre még ügyesebbek lesznek a lelkes amatőrök. A városlakók is lehetnek aranyosak, ezért még nem kell falun élni.

  http://www.facebook.com/Grundkert

 http://www.facebook.com/8ker.blog?ref=ts#!/KozossegiKertek

http://www.facebook.com/andras.galler#!/lecsoskert

http://www.kothalo.hu/kiadvanyok/kompfuz.pdf

http://www.facebook.com/messages/849429486#!/KEKAlapitvany

Amikor átvettem a Józsefváros kártyámat, elsősorban a kerület iránti gesztusnak éreztem, praktikus hasznát nem gondoltam, mert nem hittem abban, hogy pont azokon a helyeken nyújt kedvezményt, ahova járok. Pedig a kedvenc helyem, a Műterem Kávézó a Tavaszmező u. 19-21-ben elfogadóhely; ma vettem észre hangosan sikítással kísérve a felfedezést, ami lássuk be, elég ciki volt.

A Kávézó a Mütyürgyár ékszereinek és folyamatosan változó kiállításoknak ad otthont, kínálata és a minőség sokkal jobb, mint az Olasz Intézet kávézója és valaha a Hauer volt. Állítólag egy kávégép köré épült, mert a tulajdonos kávészeretetét egyre fokozódó és növekvő kávéfőzőkben fejezte ki. A végén az ipari géphez kávézó kellett, majd lett is.

A kártyát mindig magammal hordom, még úgy is, hogy a régi címer van rajta. Munka után kávé helyett fröccshöz a rizlinget választottam, amit ajánlok mindenkinek, természetesen mértékkel.

Én nem tudom, hogy „mennyit ér a néma tartomány”, avagy válaszkísérlet 12 kérdésre „szegényfórum-ügyben”, a kissé meglepett-elfogódott önkormányzatnak és a rettenthetetlen-bátor civil társaimnak, akik elszántan hallgatnak arról, aminek szolgálatára-hírverésére szegődtek: mármint a fórumsorozat eseményeinek szakszerű feldolgozására, értő elemzésére, némi kitekintéssel a „tágabb tartományokra” és viszonyrendszerekre is.

A NÉGYHÁZ Egyesülethez viszont, - mely pedig csak egyszerű napszámosa a kultusztémává dagadt bérleményügynek – özönlenek az egyre türelmetlenebb kérdések, s a sorozatban résztvevő hat-hét szereplő közül egyedül minket találnak meg a népek, ki tudja miért. S most – a kb. ötvenedik lakó után, aki üres kézzel távozik tőlünk, - hebegve kérek elnézést nemcsak az ügyfelektől, de az önkoritól is, mely még így is, kellő tájékoztatás hiányában – ahogy hallom, - rámozdult az ügyre, s a legforróbb esetekben máris hathatós lépéseket tesz, az érintettek bevonásával. Addig is – jobb híján – mi válaszolnánk néhány „okvetetlenkedő” kérdésre.

1. Igen, a fórumot eredetileg mi (NH Egyesület) kezdeményeztük a Napklub támogatásával, a pályázatot pedig, mely a kezdeményezés megvalósítását tette lehetővé, a vajdapeterutca blogter,  a 8ker.blog.hu és a Testvérem Egyesület gondozta. A munkamegosztásban viszont az események dokumentálása nem tartozik az egyesületünk feladatai közé.
2. A fórumsorozat négy témája közül a bérlakásügy csak az egyik, melyet -„vészállapotai” miatt – én elsőnek javasoltam a sorban, de valamiért leelőzte a drogtéma. Ezt – sok oknál fogva - súlyos hibaként róttuk fel a többiek felé, még ha a drogtémát is mi kértük napirendre tűzni.
3. Az ezzel, (bérlakásüggyel) szervesen összefüggő Munkáért – lakhatás Program szervezése – más néven – több mint két éve folyik, ebben a formában és címen pedig, egy éve szervezi a NÉGYHÁZ Egyesület. Tavaly július óta – egy ötvenfős fórum után – várunk az önkormányzati válaszra ez ügyben, és miután az érdeklődés iránta egy év után sem apadt, a szervezési munkát rendületlenül folytattuk az idén is, bár az önkormányzat konok hallgatása továbbra sem biztatott semmi jóval. A nem minden vonatkozásban kimunkált projekten nem látjuk értelmét további részletekbe  menően dolgozni, hisz önkormányzati együttműködés nélkül a legkidolgozottabb program sem több, mint puszta ábránd. Nekünk, a lakossági bevonás korszakos jelentőségű lehetőségéről és a koncepció önmagán túlmutató jelentőségéről kell a kishitűeket meggyőzni.
4. A nagykanizsai program – melynek szervezőit mi (NÉGYHÁZ Egyesület) kerestük meg egy éve – fényesen példázza, hogy nem lázálmokat kergetünk. A jóval korábbi „hazai”  BBFR (Bérlői Bevonással történő Felújítási Rendszer, Molnár György-Rév8-Magdolna Bérlői Közösségek) Feladatmeghatározása (Bp. 2005., Józsefvárosi Önkormányzat) szintén ebbe az irányba mutat, s a Habitattal végzett közös munkáink (2009-2010) is ezt kívánták kiteljesíteni. (Nem rajtunk múlt, hogy az MNP I-II szerves folytatásaként nem fejleszthettük tovább a lakossági bevonás koncepcióját)
5. És nem bánjuk, sőt értékeljük, hogy – szinte a semmiből – hirtelen ennyi híve -szakértője támadt a témának, bár mintha úgy emlékeznénk, hogy az egyetlen Molnár György (volt) képviselőn kívül, kezdeményezésünket – egy-két gúnyos-gyalázkodó megjegyzést kivéve – minden „oldalról” jeges hallgatás sőt anatéma övezte. Érdemi – bár erősen kritikus – figyelemre egyedül civil társunk, vajdapeterutca blogter méltatta; innen, hogy „szerződtünk” is a közös cél érdekében. Ezúton is le kell szögeznünk azonban, hogy eredeti álláspontunk szerint, a bérleményi jogviszonyrendszer érdemi rendezése nélkül a Munkáért – lakhatás Program nem más, mint üres vízió, mely nemcsak hogy önmaga csúfos paródiájává válhat, de kurdarca beláthatatlan következményekkel is járhat. A komoly politikai tőkefelhalmozással is kecsegtető program sokakat csábíthat meggondolatlan lépésekre, ám, akik a kevésbé látványos  és hálátlan szakmai aprómunka megkerülésével és csak bombasztikus sikerre áhítozva válnak „elszánt” szószólóivá, nagyot is bukhatnak. A szétzilálódott, átláthatatlan és – szociológiai értelemben – „sötét lóként” lappangó bérlői rendszer, beláthatatlan meglepetéseket tartogathat a hozzá nem értő számára. És a kudarc uraim, sosem magában keresi az okot, hanem ujjal mutogat a „felbujtókra”, - azaz ránk – és azt károgja majd, amit most is, hogy ugyanis, hogyan és miért nem lehet megcsinálni, végigvinni egy épkézláb és koherens elképzelést. S persze, végső érvként előhozva azt is, hogy „ezekkel nem lehet…” Mindezt azért hangsúlyozzuk ily kategorikusan, mert kezdeményezőként felelősséget is vállalunk, és ha kell ütköztetjük is álláspontunkat. Sajnálattal kell megállapítanunk azonban, hogy a projekt koncepcióját tekintve fentebbi elképzelésünkkel jelenleg egyedül állunk. A baj csupán az, hogy a kevés lehetséges partnereink álláspontját és argumentációs okfejtéseit mindmáig nem sikerült megismernünk. Ezért programunk tavalyi beharangozója mellett közzé teszünk néhány szövegrészt arról, hogy az önkormányzatnak (beleértve a tisztelt ellenzéket is) néhány hónapja nemhogy a munkaprogram,de az ahhoz elengedhetetlenül szükséges bérlői bevonás sem volt ínyére, annak ellenére, hogy működését az MNP-I-ben a Rév8-NÉGYHÁZ kettős fényesen példázta. (Féltréfásan azt is mondhatnám, hogy sokszor csak a halott költő – akire szintén „kilakoltatás” vár – tartja bennem a lelket: „szegények éje, légy szenem, olvaszd ki bennem a vasat álló üllőt, mely nem hasad”)
6. A „rendkívüli bérleményellenőrzés” körülményeiről ezúttal nem szólnánk, bár témánkkal szoros összefüggésben van. (Lásd előző dolgozatainkat itt a blogon)
7. És nektek, kedves bérlőtársaim, akik felújítási-karbantartási, állagmegóvási, rendtartási ügyekben fordultatok hozzánk, csak azt mondhatom, sajnálom, hogy nem juthattatok szóhoz, de - a lakbérhátralék-ügy és a munkaprogram túltengésétől - erre ezúttal nem jutott idő. Pótolni fogjuk! Ugyanezt mondhatom a botrányos „kameraügyről” is, melyet pedig – kérésetekre – írásban is szóvá tettem.
8. Mint láthattátok, a remélt közös tárgyalássorozat első „menetére” szervezőtársunkat,a vajdapeterutca blogtert hívták meg, akitől azt várjuk, hogy kellő elméleti alapozottsággal s a két féltől való egyenlő és higgadt távolságtartással szolgálja közös ügyünket. Iránta való bizalmunk teljes és töretlen.
9. Ennek remélt sikere után, a fentebb sorolt ügyek tételes és gyakorlati megoldásán kezdünk el dolgozni, remélhetőleg az önkormányzattal közösen. Példaadó magatartásotokra, elkötelezett hozzáállásotokra pedig, melyről a fórumon is fényes tanúságot tettetek, továbbra is számítunk.
10. A legfőbb kérdésre pedig, hogy mikor, személy szerint azt kell,hogy  mondjam, a fórumtól (ápr.20.) számított egy hónapon túl nincs okunk illúziókat táplálnunk, sem az önkormányzat sem a fórumsorozat civiljei iránt.
11. Végezetül pedig, hadd mondjam el,   hogy bármily „harcosnak” tűnök is olykor, valójában én csak a tárgyalásos-egyezkedéses harcmodorhoz értek, úgy-ahogy; a „barikád” egyszerűen nem az én műfajom. És mivel ilyen hangok is egyre inkább hallatszanak, erre, ha úgy fordul, alkalmasabb személyt kell találnotok.
12. És hogy van-e más megoldás, mint konok illúziótlansággal szembenézni a rideg tényekkel, és hogy ez nagyobb bátorság-e, mint nekivadultan követelőzni és borogatni, azt én nem tudom…

Ui.: Miután sokan kérdezik azt is, hogy egyezségeink, megállapodásaink hányadán állnak az önkormányzattal, néhány iratot, melyek témánkhoz is kapcsolódnak, a mellékelt fájlokban közzétesszük. Ezt követően pedig mindazt, amely adatvédelmi tilalom alá nem esik.

Várjuk olvasóink véleményét, hozzászólását a civilforumsorozat@gmail.com címen.

1. A 89/2010 (III.24.) számú képviselőtestületi határozattal kapcsolatos vezetői egyeztetés, a lakóépületek hosszú távú fenntartásáról és üzemeltetéséről
2. A NÉGYHÁZ Egyesület előterjesztése a KT-hez, a bérleményi jogviszonyrendszer megújításával kapcsolatban (2010. III.22.)
3. Levél Molnár Györgynek, a BBFR-el kapcsolatos nézetkülönbségeinkről (2011. IV. 27.) 
4. Projektvázlat a Munkáért – lakhatás programról (2011.VII.19.)
5. Törvényességi felülvizsgálat-kérés a lakhatási állapotokról (2011.XII.29.)           

Nagyon köszönöm, hogy saját kezűleg elültetett egy fényeslevelű galagonyát (crategus lavallei) az ablakom alá. Örülök, hogy asszisztense felsepert és rendbe rakta az ültetés környékét, köszönöm neki is a Föld Napi támogatást.

Locsolom rendesen a fát, de most könnyebb, hogy esik az eső.