Rövid, ám annál gyorsabban ívelő karriert futott be a polgármester tanácsadója városüzemeltetőként. Amilyen meredeken ívelt felfelé, úgy lefelé is. Lemondó levele:

Tisztelt Képviselő-testület!

Törvény biztosította jogomnál fogva, az abban szereplő azonnali hatállyal a Józsefvárosi Városüzemeltetési Szolgálat intézményvezetői megbízatásáról és közalkalmazotti státuszomról lemondok.
Jelen iratban kizárólag a rendkívüli lemondást megalapozó tényekkel foglalkozom. Minden mást, mélyebbet, tágabb körűt csak szükség esetén hozok nyilvánosságra.
Ezen eljárás alapja annak alátámasztása, hogy munkáltatóm nem biztosítja a feladatom ellátásához szükséges környezetet. Munkajogi helyzetem összetett, ugyanis a Józsefvárosi Képviselő-testület és a Polgármester egyaránt a munkáltatóm. Feladatom elvégzését utóbbi lehetetlenítette el.
Ezúton is köszönöm a Képviselő-testületnek, hogy minden alapvető feltételt az intézmény kialakításához és fejlesztéséhez biztosított. Az Alapító Okirat, az SZMSZ elfogadása, a költségvetési szükségletek biztosítása, vezetői koncepcióm és személyem támogatása olyan körülményeket teremtett, melyek biztosították munkám végzésének megfelelő technikai körülményeit. Remélem, úgy érzik, hogy az elmúlt 5 hónapban méltónak bizonyultam bizalmukra, és a rendelkezésre álló időt az önkormányzat szándékainak megfelelően, kerületünk élhetősége javításának szenteltem.
Egy intézményt azonban nem csak jogi, anyagi, és technikai eszközökkel lehet ellehetetleníteni. Annak komplex szervezeti kultúráját, belső tartását, moralitását könnyű lerombolni, ha az első számú kerületi vezető nem áll ki mellette, amikor arra szükség van, és az első kényelmetlennek, konfliktusosnak tűnő helyzetben kihátrál, gyakorlatilag elhatárolódik annak tevékenységétől. Külön súlyosbítja a helyzetet, hogy magát a konfliktus-helyzetet nem a Szolgálat hozta létre, mégis bűnbakként, elhallgatandó, bűnös dologként kerül ki e helyzetből.
Pedig a Szolgálat létezik. 100 emberrel tartja rendben nap, mint nap a kerületet. Teszi ezt azóta is, hogy kulcselemét, a Jófiúk Biztonsági Csoportot meghurcolták. Más azonban a munka hatásfoka, ha azt az emberek küldetésből, lelkesedésből, vagy pusztán kötelességtudatból végzik.
Néhány szót a Szolgálatról. Nem véletlenül került integrált rendszerként megszervezésre. A rend ugyanis továbbra is komplex fogalom. Biztonság, tisztaság, rendezettség, gyors reagálás, probléma-megelőzés. Komplex feladat elvégzéséhez pedig komplex szervezeti kultúra, erős csapatszellem tartozik. Az egyes igazgató-helyettesek önálló ágazatokat irányítanak, de a terepen szükség szerint mindenki mindent csinál. Konkrét feladatától függetlenül minden egyes dolgozó tudja, hogy a rend egészéért felel. Azért rendelkezik mind a 100 alkalmazott mobiltelefonnal, hogy bármilyen problémát azonnal jelezhessen. És jelez is. Azért motorizáltuk a Szolgálatot, hogy rugalmasan tudjunk bármilyen problémát, bárhol, és a legrövidebb időn belül elhárítani.
A szervezeti kultúra ennek megfelelően két alapelemre épül: 1. probléma-megoldás. 2. bajtársiasság. Akik ugyanis a terepen élnek, ott töltik életük nagy részét, azok megtanulják, hogy számítaniuk kell egymásra. Megtanulják a kölcsönösség elvét. Ha valaki nem segít a másikon, akkor neki sem fognak legközelebb segíteni.
Erőm, időm legnagyobb részét e szervezeti kultúra kialakításának szenteltem. Azt gondolom, sikerrel. Minden dolgozó, a takarítótól a kertészeken, karbantartókon át a biztonsági őrig csapattagként él, és büszke arra, hogy részese lehet városa rendben tartásának. A Szolgálat emberei nem fizetett kötelességteljesítők, hanem küldetéssel bíró, érzelmileg motivált kiváló emberek. Nálunk nem szégyen takarítónak lenni, hanem fontos, nélkülözhetetlen feladat.
A Szolgálat egyben társadalmi integrációs szerepet is betölt. A romák aránya legalább egyharmad, és ez a vezetésben és a beosztottak szintjén is arányos. Nincsenek együttélési problémák. Nincs „roma és fehér” kérdés. Csapat van, ha úgy tetszik: család.
A 100 ember nem csak a munkaidőben tart össze, hanem a nap 24 órájában, bármikor számíthatnak egymásra. És mindannyiuknak van családja, és vannak barátaik. A Szolgálat valós, közvetlen társadalmi kivetülése legalább 2000 józsefvárosi polgár. Akik tudnak különbséget tenni a jó és a rossz között és törekszenek arra, hogy kerületünkben rend legyen. Amit vezető koncepciómban anno írtam, mostanra valóság: igazi kolónia épült ki. Ezek az emberek megbecsülik a feladatukat, megbecsülik a munkát, amit az önkormányzat biztosít nekik. Biztonságban, egymásra számítva, közösségben élnek, és ennek társadalmi hatása jóval fontosabb, és hosszabb távon eredményesebb, mint a puszta biztonsági, tisztasági, vagy karbantartási feladatok elvégzése önmagában.
A Szolgálat büszkesége a Jófiúk. Terepen dolgozó embereink tudják, hogy bátor és erős emberek védik meg őket bárhol a kerületben. Mert érik atrocitások a takarítót a Diószeghy, vagy a Lujza utcában, ha nincsenek a Jófiúk. És tudja a takarító, hogy csak meg kell csöngetni a telefont és két percen belül bárhol ott vagyunk. És büszkék rá, hogy ugyanazt a mindenre odafigyelő szemet viselik az egyenruhájukon, mint a Jófiúk.
A Szolgálatnál nem PR-okokból lett egységes formanyelv kialakítva. Minden emberünk, minden autónk ugyanannak a rendszernek az egyenrangú része. Mindenki mindenre odafigyel. A Jófiúk jelzik a tisztasági gondot, a takarítók jelzik a biztonsági problémát. És ha komoly a gond, mindenféle utasítás nélkül a környéken lévő összes autó és ember, eredeti feladatától függetlenül azonnal a helyszínre siet.
Ha kell a rend, kelljenek azok az emberek is, akik azt fenntartják. A Szolgálat egy egységes egész, abból modulszerűen nem lehet kivenni részeket. Ha a testből a szívet kiveszem, ne csodálkozzak, ha az összeomlik. Jófiúk nélkül nincs Szolgálat, ezt 2000 ember tudja, csak a Polgármester nem.
Nem teheti meg egy polgármester, hogy nem áll ki az emberei mellett, pláne akkor, ha azokat hazug vádak érik. Nem nyilatkozhat a támadások idején „átszervezésekről”, mert akkor nem cáfolja, hanem megerősíti a gyanút, hogy valami bűzlik a Szolgálatnál. Nem hallgathat, amikor ki kell mondani az igazságot.
Lojális ember vagyok. Intézményvezetőként elfogadtam a polgármesteri utasítást a nyilatkozati tilalomról. De nem hagyom besározni az embereimet. Ha ehhez az kell, hogy kiszakadjak az önkormányzati kötelékből, akkor így teszek. Lemondok, mert a Polgármesterbe vetett bizalmam megrendült. Nem dolgozom olyan vezetőnek, aki PR-okokból Józsefváros legodaadóbb, leghűségesebb és legbátrabb katonáit cserbenhagyja.
100 ember és a velük együtt élő 2000 ember nem tudja, hogy mi történt. Ők tudják, hogy a Jófiúk becsületes, tiszta emberek. És nem értik a polgármesterüket. És egyre több a kérdés, amit sem magam, sem az igazgatóság többi tagja tiszta szívvel nem tud megválaszolni. Semmilyen lojalitás nem kényszeríthet arra, hogy tisztességemet feladjam, hogy embereimet hazugságokkal vezessem félre. Nem fogom azt mondani nekik, hogy a Polgármester számít rájuk, ha egyszer ennek az ellenkezőjét tapasztalják. Agyonhallgatott szervezet lettünk. Páriák, az önkormányzat zabigyerekei. A munkánk persze kell, a rend persze kell, csak azok nem, akik azt nap, mint nap fenntartják.
Józsefváros rendőrkapitánya kezdetektől fogva nem hajlandó semmiféle együttműködésre velünk. Ezer javaslatot tettünk, szóban, írásban. Egy hónapja mégis megállapodtunk, szóban. Vállalta, hogy írásba foglalja az együttműködést. Valószínűleg így tudja kellő ideig húzni-halasztani, hogy ne legyen belőle semmi. Józsefváros rendőrkapitánya tart attól, hogy másfél tucat önkormányzati biztonsági ember napi 24 órás közterületi jelenléte bebizonyítja: nem is kell olyan sok ahhoz, hogy Józsefvárosban rend és nyugalom legyen. Teszi ezt annak ellenére, hogy közös feladatunk lenne az élhető, biztonságos Józsefváros megteremtése.
Ezt a témát szükség esetén részletesen is kifejtem. Lemondásom keretei közé csak annyi fér bele, hogy megkérjem a Képviselő-testületet: kérdezze meg Józsefváros rendőrkapitányát, hogy miért nem hajlandó együttműködni a Jófiúkkal…
Egy polgármesternek persze ezer lehetősége van arra, hogy egy kerületi rendőrkapitányt rávegyen az együttműködésre. Rengeteg rosszízű megbeszélésen vagyunk túl, és képtelen vagyok bármi olyasmire visszaemlékezni, mikor a Polgármester határozott álláspontot képviselt volna.
Ha úgy tetszik, egyedül maradtunk. Józsefváros terepén rendet tartani nem lehet a kerület vezetőjének stabil támogatása nélkül. A terepen konfliktusok vannak, ez ilyen műfaj. Rendet teremteni és azt fönntartani nem lehet úgy, hogy naponta változtatom a véleményemet: a rend alapja a stabilitás.
A Polgármester elmúlt hetekbéli tettei és nem tettei súlyos károkat okoztak a várost rendben tartó szervezet moráljában, motivációjában. Arra kérem a Képviselő-testületet, hogy hozza helyre ezt a hibát. Álljon ki amellett a szervezet mellett, melyet létrehozott. Biztosítsa bizalmáról az elbizonytalanodott embereket. A Szolgálat minden tagja büszke a Jófiúkra. Mindannyian tiszteletbeli Jófiúk, mert ők valóban tudják, mit jelent ez a fogalom a józsefvárosi terepen.
Ha arra jók voltak, hogy 87 embert mentsenek meg a kihűléstől februárban, egyenként minimum 300 óra havi önkéntes szolgálattal, hogy lakásokba tömegesen fűtőtesteket vigyenek, bojlereket, radiátorokat szereljenek, tűzifát, élelmet szállítsanak tonnaszám, hogy 24 órás nappali melegedőt hozzanak létre a semmiből egy nap alatt, és azt egy hónapig működtessék, akkor ne legyenek rosszak akkor sem, ha őket méltatlan támadások érik.
Ami most folyik, az szétveri mindazt, amit az elmúlt 5 hónapban megteremtettünk. Ne hagyják. Kérem.

Dr. Szabó Gábor
magánember
 

Súlyos szavak ezek. Megrendült bizalom, polgármester, aki cserbenhagyja a kerületében lakó-, azért dolgozó embereket - és mindezt a volt tanácsadója szájából tollából...

Repedezik a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Recseg-ropog.

Kíváncsi vagyok a további részletekre.

Kíváncsi vagyok a rendőrkapitány véleményére.

Kíváncsi vagyok a polgármester reagálására.

Ti mit szóltok ehhez?

                                                   (Budaházy Gusztávnak ajánlom, tisztelettel)

Ebben a hazában
nem lehetsz hazátlan,
bűnöd, hogy szegény vagy
gyűlik a szegény had,
úri nép nem bánja,
nincs aki megváltsa.

Úgy hívnak, takarodj!
Mutasd meg a karod,
vállaltál napszámot,
rajta a rabszámod,
nincsen gáz, nincs villany
inog az ingatlan.

És a sok mihasznát,
aki csak kihasznált,
küldd el a pokolba,
ne legyél goromba,
tedd le a sodrófát,
költs hozzá új strófát.

Munkáért lakhatást!

Nem kérünk zaklatást!

Élhetőbb életet!

Nem szegény bérletet!

Kiálts egy jó nagyot!

Legyen jobb holnapod!

Nyócban az igazság,
vigyázz, mert ellopják,
agyal a hivatal,
sosem volt fiatal,
nem marad semmise,
nem segít szent mise.

Testeden poloska,
lelkeden a rozsda,
asztma és tébécé,
lakásban nincs vécé,
pincében, padláson,
bűzlik a patkánynyom.

Zsebedben csak apró,
se bruttó, se nettó,
jól laknál ebédre,
nem marad estére,
éhedet elvered,
s hozzá a gyermeked.

Rólad és helyetted,
döntenek feletted,
dagadó mellényből,
negyvenhét fillérről,
ne hagyd, hogy így legyen,
lépj túl az illemen.

Tiéd az életed,
mástól nem kérheted,
szabadnak születtél,
nézd meg, hogy mi lettél,
sorsodnak cselédje,
s mit kaptál cserébe?

Szívedben fájdalom,
kábít az ártalom,
álmokba menekülsz,
hiába hegedülsz,
elhúzzák nótádat,

nem kapsz csak morzsákat.

Örülsz, ha örülhetsz,
a pokol körülvesz,
lehet már kukázni,
ez aztán a mázli,
maradék ételen
megáll az értelem.

Nem kell több áldozat,
van másik változat,
sírjál, vagy nevessél,
ne bánd, ha elestél,

kezdjed hát elölről,
bírnád még erőből.

Jobb lenni szabadnak,
bocsáss meg magadnak,
kínodból feltámadsz,
szívedben a támasz,
cigánynak, magyarnak,

nincs vége a dalnak!

Ebben a hazában,
nem lehetsz hazátlan,

Nyócban az igazság,
vigyázz, mert ellopják,
munkáért lakhatást,
nem kérünk zaklatást!

 

A Skandináv Ház és a magyarhangya rendhagyó Lars von Trier vetítéseket szervez áprilisban a Vörösmarty Moziban. Két különleges alkotásra esett a választásunk. Lars igazi áttörését az  1994-es Birodalom (Riget) sorozattal érte el. Több kritikus is az "európai Twin Peaks-ként" jellemezte.  A Táncos a sötétben c. filmjével pedig díjesőt kapott és a főszereplő popdíva, Björk pedig legjobb színésznői trófeát Cannes-ban.

 

 

április 21.  szombat, Lars von Trier hétvége#01 Táncos a sötétben. 

A Skandináv Ház, Magvető Kiadó és magyarhangya közös rendezvénye. 

helyszín: Vörösmarty Mozi, Üllői u. 4. 

 

 

19.00 órától Bárdos Deák Ágnes beszélget Sjón Sigurdsson-nal

 

 

 

 

Bárdos Deák Ágnes:  énekes, dalszövegíró ( Kontroll Csoport, Ági és fiúk, Bardo zenekarok)

 

 

 

 

Sjón:  izlandi költő, dalszövegíró, Björk és Lars von Trier szerzőtársa. A rendezvény ideje alatt megvásárolható a Magvető Kiadónál magyar nyelven megjelent Macskaróka c. kötete, amit a szerző örömmel dedikál a beszélgetés után. 

 

20.00 órától a Táncos a sötétben vetítése

 

 

22.30tól pedig skandináv zene dübörög éjfélig.

 

A rendezvény facebook eventje.

 

 

április 28. szombat Lars von Trier hétvége#02 Birodalom/Riget I & II

helyszín: Vörösmarty mozi, Üllői u. 4.

 

 

Misztikum és tudomány, gonoszság és ártatatlanság, ahogy a dán mester vászonra álmodta. Egy jólszabott előzetest itt találsz.

 

14.00 órától  első évad (1994). 

 

19:00 órától pedig a második évad (1997). 

 

Mindkét évadot magyar felirattal vetítjük.  Két évad között egy nagyobb szünet, ahol kórházi személyzet, sürgősségi ellátás áll rendelkezésetekre. Szigorúan a hangulatnak megfelelően. 

 

A vetítés facebook eventje.

 

 

 

 polgár móni

telefon: +36-30/6199355

e-mail: monipolgar@magyarhangya.hu 

website: www.magyarhangya.hu

 Most kezdték vetíteni a 8D című filmet, ami a nyolc éve készült Nyócker 3D-s változata. Az nyilván a véletlen műve, hogy Dopeman, alias Pityinger László, a kerület szülöttje, rapper, s most már az Alternatív Köztársasági Elnök, épp nyolc éve költözött el innen. De nem erről kérdeztük elsősorban.

-         Miért és mióta vagy Dopeman?

-         Úgy tizenhét éves koromtól. Volt addig is mindenféle hülye rapnevem, de találkoztam egy zenével, az  akkori kedvencem, az NWA , és a Dopeman című számával és tiszteletből vettem fel ezt a nevet. Később ideológiát is gyártottam hozzá: a zeném a drog, s ha tetszik, majd visszajönnek érte újabb adagért. Most már az a baj, hogy ugyan fogyasztják a zenémet, csak megélni nem lehet belőle..

-         Mit gondolsz a mai droghelyzetről?

-         Egy fiatal számára szinte kikerülhetetlen, hogy találkozzon a droggal. Nem ezt kell megakadályozni, amúgy is lehetetlen, hanem, hogy kikerüljön a gödörből. A felvilágosítást  és nem a büntetést tartom a követendő útnak kötelezővé tenném például 10-11 éves korban a Traffic című filmet, bár durva, agresszív alkotás. Sokkal többet ad, mint a ráolvasás, meg a fenyegetődés. Az üldözés rettentő pénzeket emészt fel, sokan kaszálnak is így.

-         Lehettél volna te is díler, hisz ebben a környezetben nőttél fel

-         Szerencsém volt, a szüleim időben jól elverték a seggem,  ráadásul megtaláltam azt, amiben tehetséges vagyok, és sikeres lettem.

-         A bűnözést és a művészetet elég vékonyka határ választja el egymástól..

-         Azért megkérdezném, mi a bűnözés. Itt már jó ideje nincsenek jó fiúk, meg rossz fiúk. Van akiket meg lehet büntetni, és van akiket nem. Nem lepődnék meg, ha mondjuk az Anna bálon a klotyóban épp kokót szívna néhány jólöltözött…

-         Két világ határán lavírozol..jól érzed így magad?

-         Olykor. De inkább az elégedetlenséget érzem. Valami húz, hajt előre..

-         Küldetéstudat?

-         Mondhatjuk így is. Bár ezt a szerepet én nem kerestem magamnak. Belehúztak. Én mindig is azt fogalmazom meg, amit érzek, és ott vagyok, ahol történnek a dolgok. Mint egy jó haditudósító. És eddig legalább is arról szövegelek, amit ismerek. Ez nem karrierépítés. Mert, ha én ebből valaha is meggazdagodom, akkor én egy nagy tanár vagyok.

-         Megkerestek már politikai szervezetek?

-       Sajnos még nem. Várom a Jobbiktól az MSZP-ig a támogatást. Magyar ellenzéktől, magyar pénzt, a pártkasszából…kell egy ilyen ember, aki dühíti őket a pénzükön.

-         A himnusz miatt majdnem bírósági ügyed lett.. amúgy vallásos vagy?

-         Katolikus. De nem érem be az egyház által diktált dogmákkal.

-         Ez mondjuk eléggé kitűnik a szövegeidből. Egy gyóntatópap minimum évekre küldene el bűnbánó zarándoklatra.

-         Így igaz. Ellentmondásos ember vagyok. Így nőttem fel. Ott volt a háttérben a családi szeretet, de ott volt az utca is. Ez van.

-         Ha egy nap lenne hátra az életedből, mivel töltenéd?

-         Mennék a kislányomhoz. De  még sok erőm van és elképzelésem. Csak néha, dühös pillanataimban érzem úgy, hogy nem érdemes itt szarakodni.

-         Van-e közéleti példaképed?

-         Jézus.

-         Ez most húsvét tájt különösen aktuális. Március 15-én olyasmit mondtál, hogy a szabadságért érdemes meghalni, de élni is. Jézust megfeszítették az eszméiért…ez várna rád vagy ránk?

-         Magyarországon most szar a helyzet. Elég széles a társadalmi merítésem, a szegénytől a nagyon jómódúig.  És nagy százalékban teljes köztük a kilátástalanság. Bármennyire is le van nyomva és tompulva ez a nép, előbb-utóbb eljön az igazság pillanata. Ez a rövid távú, önző politika, amit a hatalmi elit gyakorol nem lesz folytatható. Álszent populista dumákkal nem lehet büntetlenül sarcolni ezt az országot a végtelenségig.

-         Forradalom?

-         Nem tudom mi lesz, minek kell lennie. A mostani hatalom gyakorlóinak a gondolkodását, filozófiáját kéne megváltoztatni. Mert az, hogy kell neki a lové még rendben lenne, ha másokat is engedne keresni, megélni.

-         Nyolc éve mentél el a kerületből. Visszajársz?

-         Eleinte sokat jártam vissza. Aztán ez elmaradt. Már nem nagyon van miért. Az ismerőseim, haverok, barátok szerte vannak a városban. Engem, zavar a sok kamera, más itt már a hangulat. Amikor a kocsisor létezett, az igen. Annak volt varázsa.

-         Ha tehetnéd idehoznád a türelmi zónát?

-         A köztársasági elnöki programomban szerepel, hogy haza a külföldön dolgozó lányokkal.   Én a Balaton déli partján államosítanék, körbe venném kerítéssel, belépés 21 év felett, engedélyezve lenne a szerencsejáték, a prostitúció, a diszkó, a könnyű drogok és a kokain, tiltva lennének a dizájner drogok meg a heroin . Fellendülne rendesen a vidék, de az ország is.

-         A 8D-ben a Rómeó és Júlia története elég fanyar véget ér, ez szerinted a szerelem végét, lehetetlenségét jelenti?

-         Semmiképp. A szerelem időnként bekapcsol az ember életébe, időnként meg ki. Ha szerencsés vagy sokáig marad. De mindig feltámad.

-         Te most épp szerelmes vagy?

-         Igen. Magamba.

(az interjút Piroch Katával együtt készítettük)