Én nem tudom, hogy „mennyit ér a néma tartomány”, avagy válaszkísérlet 12 kérdésre „szegényfórum-ügyben”, a kissé meglepett-elfogódott önkormányzatnak és a rettenthetetlen-bátor civil társaimnak, akik elszántan hallgatnak arról, aminek szolgálatára-hírverésére szegődtek: mármint a fórumsorozat eseményeinek szakszerű feldolgozására, értő elemzésére, némi kitekintéssel a „tágabb tarományokra” és viszonyrendszerekre is.

A NÉGYHÁZ Egyesülethez viszont, - mely pedig csak egyszerű napszámosa a kultusztémává dagadt bérleményügynek – özönlenek az egyre türelmetlenebb kérdések, s a sorozatban résztvevő hat-hét szereplő közül egyedül minket találnak meg a népek, ki tudja miért. S most – a kb. ötvenedik lakó után, aki üres kézzel távozik tőlünk, - hebegve kérek elnézést nemcsak az ügyfelektől, de az önkoritól is, mely még így is, kellő tájékoztatás hiányában – ahogy hallom, - rámozdult az ügyre, s a legforróbb esetekben máris hathatós lépéseket tesz, az érintettek bevonásával. Addig is – jobb híján – mi válaszolnánk néhány „okvetetlenkedő” kérdésre.

1. Igen, a fórumot eredetileg mi (NH Egyesület) kezdeményeztük a Napklub támogatásával, a pályázatot pedig, mely a kezdeményezés megvalósítását tette lehetővé, a vajdapeterutca blogter,  a 8ker.blog.hu és a Testvérem Egyesület gondozta. A munkamegosztásban viszont az események dokumentálása nem tartozik az egyesületünk feladatai közé.
2. A fórumsorozat négy témája közül a bérlakásügy csak az egyik, melyet -„vészállapotai” miatt – én elsőnek javasoltam a sorban, de valamiért leelőzte a drogtéma. Ezt – sok oknál fogva - súlyos hibaként róttuk fel a többiek felé, még ha a drogtémát is mi kértük napirendre tűzni.
3. Az ezzel, (bérlakásüggyel) szervesen összefüggő Munkáért – lakhatás Program szervezése – más néven – több mint két éve folyik, ebben a formában és címen pedig, egy éve szervezi a NÉGYHÁZ Egyesület. Tavaly július óta – egy ötvenfős fórum után – várunk az önkormányzati válaszra ez ügyben, és miután az érdeklődés iránta egy év után sem apadt, a szervezési munkát rendületlenül folytattuk az idén is, bár az önkormányzat konok hallgatása továbbra sem biztatott semmi jóval. A nem minden vonatkozásban kimunkált projekten nem látjuk értelmét további részletekbe  menően dolgozni, hisz önkormányzati együttműködés nélkül a legkidolgozottabb program sem több, mint puszta ábránd. Nekünk, a lakossági bevonás korszakos jelentőségű lehetőségéről és a koncepció önmagán túlmutató jelentőségéről kell a kishitűeket meggyőzni.
4. A nagykanizsai program – melynek szervezőit mi (NÉGYHÁZ Egyesület) kerestük meg egy éve – fényesen példázza, hogy nem lázálmokat kergetünk. A jóval korábbi „hazai”  BBFR (Bérlői Bevonással történő Felújítási Rendszer, Molnár György-Rév8-Magdolna Bérlői Közösségek) Feladatmeghatározása (Bp. 2005., Józsefvárosi Önkormányzat) szintén ebbe az irányba mutat, s a Habitattal végzett közös munkáink (2009-2010) is ezt kívánták kiteljesíteni. (Nem rajtunk múlt, hogy az MNP I-II szerves folytatásaként nem fejleszthettük tovább a lakossági bevonás koncepcióját)
5. És nem bánjuk, sőt értékeljük, hogy – szinte a semmiből – hirtelen ennyi híve -szakértője támadt a témának, bár mintha úgy emlékeznénk, hogy az egyetlen Molnár György (volt) képviselőn kívül, kezdeményezésünket – egy-két gúnyos-gyalázkdó megjegyzést kivéve – minden „oldlaról” jeges hallgatás sőt anatéma övezte. Érdemi – bár erősen kritikus – figyelemre egyedül civil társunk vajdapeterutca blogter méltatta; innen, hogy „szerződtünk” is a közös cél érdekében. Ezúton is le kell szögeznünk azonban, hogy eredeti álláspontunk szerint, a bérleményi jogviszonyrendszer érdemi rendezése nélkül a Munkáért – lakhatás program nem más, mint üres vízió, mely nemcsak hogy önmaga csúfos paródiájává válhat, de kurdarca beláthatatlan következményekkel is járhat. A komoly politikai tőkefelhalmozással is kecsegtető program sokakat csábíthat meggondolatlan lépésekre, ám akik a kevésbé látványos  és hálátlan szakmai aprómunka megkerülésével és csak bombasztikus sikerre áhítozva válnak „elszánt” szószólóivá, nagyot is bukhatnak. A szétzilálódott, átláthatatlan és – szociológiai értelemben – „sötét lóként” lappangó bérlői rendszer, beláthatatlan meglepetéseket tartogathat a hozzá nem értő számára. És a kudarc uraim, sosem magában keresi az okot, hanem ujjal mutogat a „felbujtókra”, - azaz ránk – és azt károgja majd amit most is, hogy ugyanis, hogyan és miért nem lehet megcsinálni, végigvinni egy épkézláb és koherens elképzelést. S persze végső érvként előhozva azt is, hogy „ezekkel nem lehet…” Mindezt azért hangsúlyozzuk ily kategórikusan, mert kezdeményezőként felelősséget is vállalunk, és ha kell ütköztetjük is álláspontunkat. Sajnálattal kell megállapítanunk azonban, hogy a projekt koncepcióját tekintve fentebbi elképzelésünkkel jelenleg egyedül állunk. A baj csupán az, hogy a kevés lehetséges partnereink álláspontját és argumentációs okfejtéseit mindmáig nem sikerült megismernünk. Ezért programunk tavalyi beharangozója mellett közzé teszünk néhány szövegrészt arról, hogy az önkormányzatnak (beleértve a tisztelt ellenzéket is) néhány hónapja nemhogy a munkaprogram,de az ahhoz elengedhetetlenül szükséges bérlői bevonás sem volt ínyére, annak ellenére, hogy működését az MNP-I-ben a Rév8-NÉGYHÁZ kettős fényesen példázta. (Féltréfásan azt is mondhatnám, hogy sokszor csak a halott költő – akire szintén „kilakoltatás” vár – tartja bennem a lelket: „szegények éje, légy szenem, olvaszd ki bennem a vasat álló üllőt, mely nem hasad”)
6. A „rendkívüli bérleményellenőrzés” körülményeiről ezúttal nem szólnánk, bár témánkkal szoros összefüggésben van. (Lásd előző dolgozatainkat itt a blogon)
7. És nektek, kedves bérlőtársaim, akik felújítási-karbantartási, állagmegóvási, rendtartási ügyekben fordultatok hozzánk, csak azt mondhatom, sajnálom, hogy nem juthattatok szóhoz, de - a lakbérhátralék-ügy és a munkaprogram túltengésétől - erre ezúttal nem jutott idő. Pótolni fogjuk! Ugyanezt mondhatom a botrányos „kameraügyről” is, melyet pedig – kérésetekre – írásban is szóvá tettem.
8. Mint láthattátok, a remélt közös tárgyalássorozat első „menetére” szervezőtársunkat,a vajdapeterutca blogtert hívták meg, akitől azt várjuk, hogy kellő elméleti alapozottsággal s a két féltől való egyenlő és higgadt távolságtartással szolgálja közös ügyünket. Iránta való bizalmunk teljes és töretlen.
9. Ennek remélt sikere után, a fentebb sorolt ügyek tételes és gyakorlati megoldásán kezdünk el dolgozni, remélhetőleg az önkormányzattal közösen. Példaadó magatartásotokra, elkötelezett hozzáállásotokra pedig, melyről a fórumon is fényes tanúságot tettetek, továbbra is számítunk.
10. A legfőbb kérdésre pedig, hogy mikor, személy szerint azt kell,hogy  mondjam, a fórumtól (ápr.20.) számított egy hónapon túl nincs okunk illúziókat táplálnunk, sem az önkormányzat sem a fórumsorozat civiljei iránt.
11. Végezetül pedig, hadd mondjam el,   hogy bármily „harcosnak” tűnök is olykor, valójában én csak a tárgyalásos-egyezkedéses harcmodorhoz értek, úgy-ahogy; a „barikád” egyszerűen nem az én műfajom. És mivel ilyen hangok is egyre inkább hallatszanak, erre, ha úgy fordul, alkalmasabb személyt kell találnotok.
12. 12.                És hogy van-e más megoldás, mint konok illúziótlansággal szembenézni a rideg tényekkel, és hogy ez nagyobb bátorság-e, mint nekivadultan követelőzni és borogatni, azt én nem tudom…

Ui.: Miután sokan kérdezik azt is, hogy egyezségeink, megállapodásaink hányadán állnak az önkormányzattal, néhány iratot, melyek témánkhoz is kapcsolódnak, hamarosan közzé tesszük e cikkhez mellékelt fájlokban.

A hivatal még mindig nem akar kommunikálni alattvalóival polgáraival; csak akkor hajlamos válaszolni, ha kitartóan, újra és újra felteszik a kérdést. Van ez így, hogy nem jön be a "nem felelünk, majd csak megunja!"...

Volt ez a nyílt vita meghirdetve a Civil Stratégiáról, ami elmaradt, aztán utólag még a nyomait is el akarták tüntetni. Nem sikerült maradéktalanul, így aztán megmagyarázzák: naná, hogy a munkatárs a hibás, ő baltázta el az egészet.

Szóval még csak nem is az volt, aminek kinézett. Mókásak ezek a magyarázkodások, nem?

Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata egy, az ENSZ által elfogadott nyilatkozat, mely összefoglalja a világszervezet álláspontját a minden embert megillető alapvető jogokról. A nyilatkozatot a II. világháború borzalmai ihlették és 1948. december 10-én fogadták el. Az ENSZ-közgyűlés 1950-ben hozott döntése értelmében a nyilatkozat elfogadásának napját minden évben az emberi jogok napjaként ünneplik. 

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Bevezető

Tekintettel arra, hogy az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon,

Tekintettel arra, hogy az emberi jogok el nem ismerése és semmibevevése az emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cselekményekhez vezetett, és hogy az ember legfőbb vágya egy olyan világ eljövetele, amelyben az elnyomástól, valamint a nyomortól megszabadult emberi lények szava és meggyőződése szabad lesz,

Tekintettel annak fontosságára, hogy az emberi jogokat a jog uralma védelmezze, nehogy az ember végső szükségében a zsarnokság és az elnyomás elleni lázadásra kényszerüljön,

Tekintettel arra, hogy igen lényeges a nemzetek közötti baráti kapcsolatok kifejeződésének előmozdítása,

Tekintettel arra, hogy az Alapokmányban az Egyesült Nemzetek népei újból hitet tettek az alapvető emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nők egyenjogúsága mellett, valamint kinyilvánították azt az elhatározásukat, hogy elősegítik a szociális haladást és nagyobb szabadság mellett jobb életfeltételeket valósítanak meg,

Tekintettel arra, hogy a tagállamok kötelezték magukat arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetével együttműködve biztosítják az emberi jogok és alapvető szabadságok általános és tényleges tiszteletbentartását,

Tekintettel arra, hogy a jogok és szabadságok mibenléte tekintetében közös felfogás kialakításának a legnagyobb jelentősége van az említett kötelezettség maradéktalan teljesítésének szempontjából

a közgyűlés kinyilvánítja
az emberi jogok egyetemleges nyilatkozatát

mint azt a közös eszményt, amelynek elérésére minden népnek és minden nemzetnek törekednie kell abból a célból, hogy minden személy és a társadalom minden szerve, állandóan szem előtt tartva a jelen Nyilatkozatot, oktatás és nevelés útján előmozdítsa e jogok és szabadságok tiszteletbentartásának kifejlesztését, valamint azoknak fokozatosan megvalósuló hazai és nemzetközi jogszabályok útján történő általános és tényleges alkalmazását és elismerését mind a tagállamok népei között, mind pedig a joghatóságuk alatt álló területek népei között.

1. cikk

Minden. emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.

2. cikk

Mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre, vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül hivatkozhat a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított összes jogokra és szabadságokra.

Ezenfelül nem lehet semmiféle megkülönböztetést tenni annak az országnak, vagy területnek politikai, jogi vagy nemzetközi helyzete alapján sem, amelynek a személy állampolgára, aszerint, hogy az illető ország vagy terület független, gyámság alatt áll, nem autonóm vagy szuverenitása bármely vonatkozásban korlátozott.

3. cikk

Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.

4. cikk

Senkit sem lehet rabszolgaságban, vagy szolgaságban tartani, a rabszolgaság és a rabszolgakereskedés minden alakja tilos.

5. cikk

Senkit sem lehet kínvallatásnak, avagy kegyetlen, embertelen vagy lealacsonyító büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni.

6. cikk

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogalanyiságát bárhol elismerjék.

7. cikk

A törvény előtt mindenki egyenlő és minden megkülönböztetés nélkül joga van a törvény egyenlő védelméhez. Mindenkinek joga van egyenlő védelemhez a jelen Nyilatkozatot sértő minden megkülönböztetéssel és minden ilyen megkülönböztetésre irányuló felbujtással szemben.

8. cikk

Minden személynek joga van az alkotmányban vagy a törvényben részére biztosított alapvető jogokat sértő eljárások ellen a hazai bíróságokhoz tényleges jogorvoslatért folyamodni.

9. cikk

Senkit sem lehet önkényesen letartóztatni, őrizetbe venni vagy száműzni.

10. cikk

Minden személynek teljesen egyenlő joga van arra, hogy ügyét független és pártatlan bíróság méltányosan és nyilvánosan tárgyalja, s ez határozzon egyrészt jogai és kőtelezettségei felől, másrészt minden ellene emelt bűnügyi vád megalapozottsága felől.

11. cikk

1. Minden büntetendő cselekménnyel vádolt személyt ártatlannak kell vélelmezni mindaddig, amíg bűnősségét nyilvánosan lefolytatott perben, a védelméhez szükséges valamennyi biztosíték mellett, törvényesen megállapítják.
2. Senkit sem szabad elítélni oly cselekményért vagy mulasztásért, amely elkövetése pillanatában a hazai jog vagy a nemzetközi jog szerint nem volt büntetendő cselekmény. Ugyancsak nem szabad súlyosabb büntetést kiszabni, mint amely a büntetendő cselekmény elkövetése pillanatában volt alkalmazható.

12. cikk

Senkinek magánéletébe, családi ügyeibe, lakóhelye megválasztásába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, sem pedig becsületében vagy jó hírnevében megsérteni. Minden személynek joga van az ilyen beavatkozásokkal vagy sértésekkel szemben a törvény védelméhez.

13. cikk

1. Az államon belül minden személynek joga van szabadon mozogni és lakóhelyét szabadon megválasztani.
2. Minden személynek joga van minden országot, ideértve saját hazáját is, elhagyni, valamint saját hazájába visszatérni.

14. cikk

1. Minden személynek joga van az üldözés elől más országban menedéket keresni és a más ország nyújtotta menedéket élvezni.
2. Erre a jogra nem lehet hivatkozni közönséges bűncselekmény miatti. kellőképpen megalapozott üldözés, sem pedig az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel ellentétes tevékenység esetében.

15. cikk

1. Minden személynek joga van valamely állampolgársághoz.
2. Senkit sem lehet sem állampolgárságától, sem állampolgársága megváltoztatásának jogától önkényesen megfosztani.

16. cikk

1. Mind a férfinak, mind a nőnek a házasságra érett kor elérésétől kezdve joga van fajon, nemzetiségen vagy valláson alapuló korlátozás nélkül házasságot kötni és családot alapítani. A házasság tekintetében a férfinak és a nőnek mind a házasság tartama alatt, mind a házasság felbontása tekintetében egyenlő jogai vannak.
2. Házasságot csak a jövendő házastársak szabad és teljes beleegyezésével lehet kötni.
3. A család a társadalom természetes és alapvető alkotó eleme és joga van a társadalom, valamint az állam védelmére.

17. cikk

1. Minden személynek, mind egyénileg, mind másokkal együttesen joga van a tulajdonhoz.
2. Senkit sem lehet tulajdonától önkényesen megfosztani.

18. cikk

Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.

19. cikk

Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.

20. cikk

1. Minden személynek joga van békés célú gyülekezési és egyesülési szabadsághoz.
2. Senkit sem lehet valamely egyesületbe való belépésre kőtelezni.

21. cikk

1. Minden személynek joga van a hazája közügyeinek igazgatásában akár közvetlenül, akár szabadon választott képviselői útján való részvételhez.
2. Minden személynek egyenlő feltételek mellett joga van saját hazájában közszolgálati állásokra való alkalmazásához.
3. A közhatalom tekintélyének alapja a nép akarata; ez az akarat egyenlő szavazati jog és titkos szavazás vagy a szavazás szabadságát ezzel egyenértékűen biztosító eljárás alapján időszakonként tartandó tisztességes választáson kell hogy kifejezésre jusson.

22. cikk

Minden személynek mint a társadalom tagjának joga van a szociális biztonsághoz; minden személynek ugyancsak igénye van arra, hogy -az államok erőfeszítései és a nemzetközi együttműködés eredményeképpen és számot vetve az egyes országok szervezetével és gazdasági erőforrásaival- a méltóságához és személyiségének szabadon való kifejlődéséhez szükséges gazdasági, szociális és kulturális jogait kielégíthesse.

23. cikk

1. Minden személynek joga van a munkához, a munka szabad megválasztásához, a méltányos és kielégítő munkafeltételekhez és a munkanélküliség elleni védelemhez.
2. Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül egyenlő bérhez van joga.
3. Mindenkinek, aki dolgozik, olyan méltányos és kielégítő fizetéshez van joga, amely számára és családja számára az emberi méltóságnak megfelelő létet biztosít és amelyet megfelelő esetben a szociális védelem összes egyéb eszközei egészítenek ki.
4. Minden személynek joga van a pihenéshez, a szabad időhöz, nevezetesen a munka időtartamának ésszerű korlátozásához, valamint az időszakonkénti fizetett szabadsághoz.

24. cikk

Minden személynek joga van a pihenésre és szabadidőre, beleértve a munkaidő ésszerű korlátozását és az időszakos fizetett szabadságot.

25. cikk

1. Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz, joga van a munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetére szóló, valamint mindazon más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti.
2. Az anyaság és a gyermekkor különleges segítséghez és támogatáshoz adnak jogot. Minden gyermek, akár házasságból, akár házasságon kívül született, ugyanabban a szociális védelemben részesül.

26. cikk

1. Minden személynek joga van a neveléshez. A nevelésnek, legalábbis az elemi és alapvető oktatást illetően, ingyenesnek kell lennie. Az elemi oktatás kötelező. A technikai és szakoktatást általánossá kell tenni; a felsőbb tanulmányokra való felvételnek mindenki előtt -érdeméhez képest- egyenlő feltételek mellett nyitva kell állnia.
2. A nevelésnek az emberi személyiség teljes kibontakoztatására, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletbentartásának megerősítésére kell irányulnia. A nevelésnek elő kell segítenie a nemzetek, valamint az összes faji és vallási csoportok közötti megértést, türelmet és barátságot, valamint az Egyesült Nemzetek által a béke fenntartásának érdekében kifejtett tevékenység kifejlődését.
3. A szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó nevelés megválasztásában.

27. cikk

1. Minden személynek joga van a közösség kulturális életében való szabad részvételhez, a művészetek élvezéséhez, valamint a tudomány haladásában és az abból származó jótéteményekben való részvételhez.
2. Mindenkinek joga van minden általa alkotott tudományos, irodalmi és művészeti termékkel kapcsolatos erkölcsi és anyagi érdekeinek védelméhez.

28. cikk

Minden személynek joga van ahhoz, hogy mind a társadalmi, mind a nemzetközi viszonyok tekintetében olyan rendszer uralkodjék, amelyben a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított jogok és szabadságok teljes hatállyal érvényesülhessenek.

29. cikk

1. A személynek kőtelességei vannak a közösséggel szemben, amelynek keretében egyedül lehetséges a személyiség szabad és teljes kifejlődése.
2. Jogainak gyakorlása és szabadságainak élvezete tekintetében senki sincs alávetve más korlátozásnak, mint amelyet a törvény kizárólag mások jogai és szabadságai elismerésének és tiszteletbentartásának biztosítása érdekében, valamint a demokratikus társadalom erkölcse, közrendje és általános jóléte jogos követelményeinek kielégítése érdekében megállapít.
3. Ezeket a jogokat és szabadságokat semmi esetre sem lehet az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel ellentétesen gyakorolni.

30. cikk

A jelen Nyilatkozat egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az valamely állam, valamely csoport, vagy valamely egyén részére bármilyen jogot adna arra, hogy az itt kinyilvánított jogok és szabadságok megsemmisítésére irányuló tevékenységet fejtsen ki, vagy ilyen cselekményt elkövessen.

 Közmeghallgatás lesz december 15.-én. Törvény kötelezi erre a hivatalt, legalább évente egyszer - szerintem simán lehetne ezt negyedévente tartani, hiszen van bőven észrevétel, javaslat a polgárok részéről; a testület meg mégiscsak minket, választókat, józsefvárosiakat szolgál.

Én reméltem is, hogy legalább évi kettőre (legoptimistább várakozásom négy volt) gyarapodik ezek száma, hiszen Máté annyira szeretett lakossági fórumokra járni, annyira foglalkozott a kerület életével egy-két éve, hogy ezek után szinte természetesnek tűnt ez a várakozásom.

A legutóbbi közmeghallgatás - egy éve volt - nem sikerült túl jól. Kevés időt kaptak az emberek, a moderátor be-be szólogatott; rossz szájízzel távoztak azok, akik időt szántak erre, készültek kérdésekkel, ötletekkel. 

Született is egy javaslat - amit három civil szervezet jegyzett - a közmeghallgatás menetének javítására:

 Tisztelt Képviselő-testület!

 

Az alábbiakban néhány észrevételt és javaslatot tennénk a közelgő közmeghallgatás eredményesebbé tétele érdekében.

 

Az elmúlt évek tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy ez az évente egyszer létrejövő fórum teljesebbé, érdemibbé válhatna, ha  a rendelkezésre álló időben a „köz” arányosabban juthatna szóhoz.

 

A legutóbbi közmeghallgatáson a lakossági felszólalások a teljes időtartam 25-30 %-át töltötték, tölthették ki. A többit a polgármester, a rendőrkapitány illetve a moderátor által engedélyezett kérdésekre adott – időben jóval terjedelmesebb válaszok foglalták el.

 

Ezt orvosolandó javasoljuk, hogy

-         előzetesen szabjunk időhatárt a nem lakossági felszólalóknak

-         és a lakossági felszólalók számának előzetes felmérése alapján a civilek számára is.
 

Javasoljuk, hogy a hivatalos, önkormányzati moderátor csak nyilvánvaló blődli és zavarkeltés esetén moderáljon. Az önkormányzati törvény szerint közmeghallgatáson javaslatokat is lehet tenni.

Javasoljuk továbbá, hogy az önkormányzati moderátor mellet legyen egy civil, lakossági moderátor is – köztiszteletben álló, pártonkivüli, helyi lakos -, aki társával együttműködve látná el feladatát.

Javasoljuk továbbá, hogy legyenek tematikus, lakossági fórumok is, amelyek így hatákonyabban célzottabban segíthetnék eg kérdéskör alaposabb körüljárását.

Végezetül javasoljuk, hogy a közmeghallgatás követően 1-2 hónappal legyen egy „követő-közmeghallgatás”, amelyen azok vennének részt, akik  az előző fórumon, kérdésekkel, kérésekkel, javaslatokkal álltak elő. Tapasztalataink szerint ugyanis  az ezek kapcsán elhangzott válaszok, ígéretek egy jelentős részét nem követte konkrét cselekvés, megvalósulás.
 

Mindezt tesszük annak szellemében, hogy a partnerség, az egyenlő felek párbeszéde valóságos gyakorlattá váljon a VIII. kerület minden lehetséges területén.

 

Hogy biztosan célt érjen, a szocikat frissen elhagyó Molnár György elő is vezette, hiszen ő is megkapta, és tényleg hasznos dolgokat javasol. A polgármester azonban - szigorúan a partnerség jegyében - ezt találta mondani:

Én magam még nem találkoztam ezzel a levéllel, de néhány gondolatot hadd mondjak hozzá. Ez egy nagyon régóta, még az Önök által uralt és hatalomgyakorolt időkből maradt közmeghallgatási rendszer, ennek a strukturáltsága, mechanikája szerintem hatékony. Tehát, én értem, hogy vannak olyan civil szervezetek, akik szeretnének javaslatokat tenni egy önkormányzat működési rendjére. Én ma – még egyszer mondom, nem ismerem a javaslataikat, de én - azon az állásponton vagyok, hogy a saját működési rendünket, tisztelettel hadd kérjük, hogy hadd mi határozzuk meg! A közmeghallgatásnak azon törekvései, hogy legyen külön idő a civileknek, ez azért értelmezhetetlen, mert sok politikailag érdekelt szervezet bújik a civil köntösbe és szerintem a közmeghallgatáson mindenki civil, aki jelen van, tehát nagyon nehéz a közmeghallgatáson résztvevők között a vendégek, a meghívottak, a helyi lakók között civilekre és nem civilekre bontani a társaságot. Felőlem átnézhetjük ezeket a javaslatsorokat, de én azt kérem, hogy azért, mert egy civil szervezet felszólítgatja az önkormányzatot, vagy javaslatokat tesz, attól ne kezdjünk egy válságtanácskozásba.

 

EL se olvasta, de máris van róla véleménye. Ráadásul nem is akármilyen, hiszen tudja pontosan, nem létezik civil szervezet, csak olyan, ami mögött egy párt van.

Nem kell ezen csodálkozni, hiszen nem dolgozott mást soha, mint a politika, nem ismer más megoldásokat, csak ami a politikában van; gondoljunk csak a polgári körökre: a Fidesz által létrehozott civil köntösbe bújt pártpolitikai csoportosulások.

Kedves Máté! Néha túl kellene lépni a félelmeken, és kicsit nyitottabban állni a konstruktív javaslatokhoz. 

Szóval december 15, csütörtök. Gyertek, kérdezzünk, javasoljunk, szóljunk bele a kerület életébe, hiszen mi itt élünk!

Nem úgy, mint a polgármester...