Idén megvolt, kipipálva, már nem kell vele foglalkozni, lehet menni a karácsonyi pulykát kiválasztani. Választás után még kaptak az emberek egy esélyt, hogy hozzászóljanak az őket érintő kérdésekhez, aztán már csak jövőre kell megint ezzel foglalkozni. Év közben meg a szokásos módon leszarhatják a fejünket.

Közmeghallgatást legalább évente egyszer kell tartani, és abban különbözik a többi lakossági fórumtól, hogy a közmeghallgatás testületi ülés keretében történik, vagyis azon a testület tagjainak határozatképes számban (>50%) meg kell jelenni, és arról jegyzőkönyvet kell készíteni. 

Persze, lehetne közmeghallgatás évente kétszer (vagy többször) is, hiszen zajlik az élet mindig, fél évente (legalább) pedig illene találkozni a polgárnak a Hivatallal, egy kis beszélgetésre. De vissza a december 2.-án tartott eseményekhez. 

A testületi ülésen eredetileg azok szólalhattak fel, akik kitöltötték a jelentkezési lapot, és 10 nappal előtte eljutatta a Hivatalba. Aztán volt olyan, aki bár elküldte előre a kérdéseit, az nem érkezett meg, így választ sem kapott. Kérték, küldje el újra - cserébe kérte, igazolják vissza, ha beérkezett a levele, ám ez is nehézséget okoz a polgárokért dolgozóknak.

Én nem az elejétől, csak az utolsó órában voltam ott, de így is érdekes élmények értek. Szembesültem ugyanis a hivatal cinizmusával, érdektelenségével, hárításaival. Jó, tudom, nem látok bele a Hivatal munkájába, az azonban elgondolkodtató lehet, hogy egy elismert díjjal kitüntetett új házban nem lehet használni a liftet, mert beesik az eső, feljön a szennyvíz - megoldása meg húzódik hosszú hónapok óta. 

A végére kicsit személyeskedésbe csapott át a szópárbaj, de tettlegességre nem került sor. :) Felmerült a kérdés, honnantól közügy egy-egy dolog...és kiderült, nem mi döntjük el.

Akit érdekel, innen letöltheti és elolvashatja az egészet - talán jövőre jobban sikerül. 

Kiegészítés Echo-25-től:

A közmeghallgatáson az egyik lakó a Práter utca 30-32. új építésű lakóház állapotáról panaszkodott. Egyebek mellett szóba került az épület mögött lévő csatorna-elvezetés nem megfelelő kialakítása is:
A ház alá befolyik a víz, mert úgy csinálták meg a csatorna levezetést, hogy ott csak egy 1 méterszer 1 méteres kis sóder ágy van, ami egyenesen a ház alá viszi be a vizet.” – panaszolta a lakó.
 
Mit válaszolt erre a panaszra Alföldi György? Íme, az idézet:
 
„…a háznak az esővíz elvezetése az egy megoldott rendszer, azt a szakértők megvizsgálták, a kavicságynak van elvezetése, tehát onnan el van vezetve a víz. Nem reped meg (mármint az épület alatt lévő garázs fala - echo25). Ez egy egész hosszú történet, elnézést kérek. Minden háznak repednek a falai, amikor újak a betonszerkezet és a másik. Azért mondom, hogy csak a konkrét válaszokat akarom megadni. Elnézést. Tehát az esővíz elvezetés az rendben van, megoldódott. Meg lehet még egyszer nézni. Megmutatjuk a terveket is. Nem lehet más, az kész van, jó.”
 
A fotón az egyik kavicságy látható, és mellette az a nyílás, melyet az alkalmanként lezúduló esővíz már alaposan kimélyített. A talajba jutó víz a ház alatt lévő garázsba is átszivárog, a falak pedig repedezni kezdtek – és ezt már tavaly ősszel (!) én is megnézhettem, miután a lakók engem is megkerestek panaszukkal.
 
 
Most tehát a fotónak, vagy Alföldi úrnak (és a szakértőinek) higgyünk…?
 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://8ker.blog.hu/api/trackback/id/tr561577016

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Naná, hogy az a közügy, ami nekik nem kínos. Birom, hogy gyakran még csak fel se olvassák az eljönni nem tudó polgárok előre beérkezett kérdéseit. Kvázi: "Lusta vótál idegyünni? Kuss a neved! Az meg, hogy rajtad kívül még 100-200 embert is érintette volna a téma, kitérdekel?! Ígyjártál barom!"

Jóidje nem járok ilyen népszopatásra. Bár ezzel az önkormányzatok érdekét szolgálom.
@városjáró: Na közben a feléig jutottam. Kurvaanyját az összes önkormányzati csókának. Tényleg legjobb lenne a tettlegesség velük szemben.
Néhány éve még én is aktív résztvevője voltam a közmeghallgatásoknak, ám a közösség érdekében megfogalmazott kérdéseim sorra lepattantak a illetékesekről. Miután néhány virtuális pofont elszenvedve megtapasztaltam az önkormányzat tisztségviselőinek cinikus, és a lakosság problémáit minél gyorsabban elhárítani igyekvő megoldásait, beszüntettem ezt a fajta kapcsolatot a hivatallal.

Megdöbbentő, hogy azok a közalkalmazottak, akiket a mi érdekeink képviseletére választottunk meg, mennyire ügyesen ki tudnak bújni a felelősségvállalás, és a lelkiismeretes probléma-megoldás alól.

T. Lesley!
Szeretnék néhány fotót feltenni ezekre az oldalakra, de nem tudom, hogy ennek mi a módja. Kérlek, segíts.
2008. decemberben voltam utoljára közmeghallgatáson,vártam a soromra, végighallgattam sokakat és az utolsó 5 percben tudtam elmondani a kérdéseimet, amit Alföldi Úr (RÉV8 ZRT)rutinosan lekezelt, porig alázott, majd csinált egy jellegzetes fintort, amivel örökre belopta magát a szívembe. Az egész egy vicc és totál megalázó...A "Nagy Önkormányzat" és a pornép esete Magyarországon.Hazugságok, és a felelősség áthárítása jellemzi az egészet.
Azt hiszem, a közmeghallgatás idejétmúlt forma. Az is, hogy a polgár közügyben felkeresi a képviselőjét a fogadóóráján. És általában a lakossági fórum is az. Ezeknek az elavultsága is okozhatja, hogy a politikusok szinte kivétel nélkül elszoktak attól, hogy nem saját kezdeményezésükre nyilvánosság elé álljanak részleteket érintő kérdésekben, ahol kérdezni és tovább kérdezni lehet őket.

Többfélét lehet hatékonyan csinálni, például ezt a blogot. A rendszerváltás után tizenhat évig éltem Zuglóban, összehasonlíthatatlanul kevesebb interaktív közéleti eseményt és vitát éltem meg ennyi idő alatt, mint most három éve Józsefvárosban. Ez a közállapotok tűrhetetlenné válásának, a polgárok megnövekedett érdeklődésének, és nem utolsósorban az internet által biztosított olcsó kommunikációnak köszönhető. Ebben egy kritikus tényező van, a tartalom, melyet kollektíven állítunk elő, ezzel együtt sok egyéni munkát igényel.

Van egyéni lehetőség, a közérdekű bejelentés. Érdemi kivizsgálása és megválaszolása kötelező, bíróság előtt kikényszeríthető. A színvonalra persze semmi garancia, azt viszont a nyilvánosság segítségével lehet megpróbálni kikényszeríteni. A közérdekű bejelentés jogintézményét egyébként tudtommal mint úgynevezett múltbeli csökevényt az évtized elején meg akarták szüntetni. Tudtommal az EU csatlakozás hatására, az uniós előírások miatt került sor a megerősítésére és az internetes formára való kiterjesztésre. Ez a polgár egyik legerősebb eszköze a választott és kinevezett testületek tevékenységének befolyásolására. Józsefvárosban borzalmas módon működik, ami Xantus Judit jegyző jogi felelőssége, és valószínűleg a kerületi pártok "minimálkonszenzusának" (dr. Szabó Gábor kerületi SZDSZ alelnök kifejezése a 2002-től kötött tanácsadói szerződések feletti kölcsönös szemet hunyás kapcsán) a politikai következménye volt eddig.

Meg lehetne újítani a fenti műfajokat például azzal, hogy az egészet mint közérdekű adatot megigényelni a hivataltól, és kérdésestől, válaszostul fölpakolni ide. Aztán felhívni a témákra a kerületben élők és a sajtó figyelmét. Kommentekben szétcincálni a hiányos, hárítós, hazug válaszokat. Felkínálni az egyre ismertebbé váló felületet mindenkinek, aki közérdekű bejelentéssel fordulna a hivatalhoz. Ha a válasz elmarad, a bírósági keresetlevélre is felkínálható egy formula. Talán önkéntes ügyvéd is akad, aki vállalja a képviseletet az egyébként egyszerű ügyben. Mondom, ha nincs válasz, esetleg ha nem a kérdésre érkezik válasz, szóval nyilvánvalóan elégtelen.

A lényeg a jogilag kikényszeríthető állampolgári eszköz és a nyilvánosság nyomásának egyesítése az interneten. Lokálpatriótáknak és külső érdeklődőknek, akár szórakoztatóan és identitást teremtő módon is.

Dolgozni és a polgárokkal kommunikálni akaró önkormányzat persze a saját felületén valósítaná meg. Erre eddig nem sok szándék látszik.
Bocsánat, nem csak a politikusok, a köztisztviselők is elszoktak. A kommunikáció egyoldalú részét valószínűleg érdemes a szóvivőkhöz központosítani. De a szóvivők nem értenek részletekhez, velük nem fognak a közhivatalok kompetens és problémamegoldó szervezeteknek tűnni.

Az sem elég, hogy a polgár kér, a politikus pedig megszavazza vagy eldönti, hogy pénzt költenek a kérés teljesítésére. Mennyit, milyen hatékonysággal, hogyan döntik el, hogy konkrétan mire? A döntéshozók véleménye kell, hogy lássuk, mennyire kompetensek, hogyan gondolkodnak, mennyire szorgoskodnak értünk.

Mindez pedig írásban kell, a részletekről szóló kommunikációban több az előnye a szóbeliséghez képest. Ezek az évtizedek a mindent elöntő képiség mellett az írásbeliség megújulásáról, újra szétterüléséről is szólnak. Aki nem tudja vagy nem akarja írásban kifejezni magát, annak a hatékony közhivatalban nem sok babér terem.