Drága Önkormányzatom!

Gondoltam, mielőtt ismét szerenádot adnánk Neked, küldök egy kis anzixot, nem tom hol készült, de azt biztosan tudom, hol nem..

Tkp. nem értelek Tégedet, egy április ötödikén beadott és április 15-én indoklás nélkül elutasított kérelemről lenne szó – illetve zene -, amit azóta ( minden vállalható és vállalhatatlan határidőt túllépve) sem kaptam kézhez, tehát fellebbezni sem tudok, apellálni sem, marad a nyilvánosság, meg az utcai demonstráció. Szóval nem értelek, miért gyűjtesz magad ellen csapatokat, miért nincs füled-szemed-szád, hogy ne csak a kerületi porréteg felett élőkkel legyél kommunikatív és dekoratív, hanem picit lentebb is. Ha érted mire gondolok.

De lehet, hogy nem érted, mert a legutóbbi szerenádunkat követően kaptam egy kedves, bennfentes munkatársadtól egy informális, fülbemászó ajánlatot, miszerint nem is értitek az én problémámat, fáradjak be, találjunk helyet, a Palota negyeden kívül, ahol színesíthetném Józsefváros zenei térképét. Ez ugyan növelte önbecsülésemet, de éberségemet nem homályosította el. Válaszoltam is izibe , hogy én nem csak a magam nevében szerenádoztam Nektek, hanem azokéban is akik szintén nem kaptak engedélyt. Tehát érvényes továbbra is petíció, amit akkor a lépcsőházban átadtunk: elvi döntést szeretnénk elérni Nálatok, hogy szabályozott keretek között, de legyen szabad az utcazene – miként ez legutóbb el is énekeltük fiatal, lelkes, kerületi gyerekek támogatásával a Mátyás téren..

Ráadásul a kezembe került egy lassan négy éve kiadott, szerethető, helyi újság (Magdi), amiben az akkor polgármesteri székért induló négy jelöltet kérdezték 11 kérdésben, hogy a kerületi polgár kicsit emberközelbe jusson Tekintetükben. A nyolcadik (érdekes, hogy épp a nyolcadik) kérdés így hangzott: „Mi az a tulajdonság, amivel nem rendelkezik, de nagyon szeretné?”

Nos ketten is (Kispál Gergely és Takács Gábor a Türelem szót írták be. Komássy úr szeretett volna még egy órát a 24-re varázsolni, egyedül a Kocsis Máté szólt a szívemhez, nem fogod eltalálni mit és hogyan, inkább ideírom: „Szeretnék jól játszani egy hangszeren, ez sajnos, kimaradt az életemből.” Én akkor elmorzsoltam egy könnycseppet a bal szemem sarkában, és azt mondtam magamban, hogy ha másért nem is, de ezért tán nem bánnám. Tudod nekem is kimaradt a gyerekkoromból a zene, és én akkor – közel négy éve – pontosan tudtam már, hogy belőlem sosem lesz polgármester, de hogy itt van Valaki, akinek szintén kimaradt…és egyszer ez még jól jöhet nekem. De nem jött jól. Legalább is eddig. De még nincs veszve semmi, előttünk a nyár, az ősz..milyen zenét szeretnétek legközelebbre?

Kitartó szeretettel üdvözöl:

Rejtő Gábor Szerenádor.

Hétfőn, május 6-án, délután három és öt között, bejelentett, zenés demonstráció lesz a szabad, utcai zenélésért a Szabó Ervin téren a Rothermel emlékmű előtt.

Előzménye, hogy utcazenélésre benyújtott kérelmemet az önkormányzat (indoklás nélkül) elutasította. Az ezzel kapcsolatos Mjuzik című írásom végén imígyen fogalmazok: “ Ezt a rendet én nem fogadom el. Elutasítom az elutasítást. A magam világában és illetékességi területén. Jelesül visszaküldöm felülvizsgálatra a bizottságnak. Itt és most. Ünnepélyesen és tisztelettel. És addig is és aztán is: játszani fogok. Közterületemen. Állampolgári, véleménynyilvánítási, emberi jogon. És mint kerületi lakos. Úgy döntöttem, utcazenész leszek.”

A felülvizsgálat feltehetően még tart, az önkormányzat épülete, konok, morcos némaságban őrli az ügyeket, se kép, se hang, pedig még a telefonszámomat is megadtam, amikor kitöltöttem (tök feleslegesen) a formanyomtatványt. Nem is említve a blog adta lehetőséget a nyilvános párbeszédre, mint olyan. Állítólag Jerikó  falait a kürtszó és a nép kiáltása rogyasztotta meg, én a magam részéről beérném egy ajtónyitással, hogy kényszerpályák nélkül, derűs érdekegyeztetés vegye kezdetét. Olyan, amelynek eredményeként Józsefváros utcái, terei szerethetőbb, hangulatosabb, vonzóbb képet nyújtanának, s tán több tucatnyi ember élete válna élhetőbbé.

A Rothermel emlékmű állítói egy olyan ember előtt tisztelegtek, aki - laptulajdonosként és újságíróként - elsők közt emelt szót külföldön a trianoni igazságtalan döntés ellen. Akkor az ország kétharmadát csatolták el. A trauma, illetve a nemzeti egység helyreállításának ügye, azóta is megoldatlanul van jelen a politikai közbeszédben és gyakorlati kérdések sokaságát veti fel nap, mint nap.
Számomra itt és most ennek egyetlen vonatkozása érvényes: folytatódik-e Trianon határokon, kerületen belül? Lemond-e a hatalom azokról a tömegekről ( minimum a lakosság egyharmadáról), akik jóval a szegénységi küszöb alá szorultak, akik önhibájukon kívül lettek egy korszak áldozatai? Vagy megpróbál személyre, rétegre, helyzetre szabottan, velük együttműködve, programok, akciók intézkedések, jogszabályok révén megoldást, kiutat keresni-találni.
Az utcazenész -ügy megoldása csupán egy hang lenne, lehetne ebben az elképzelt szimfóniában.

 Lajkó Félix tegnap esti koncertje után még mindig nem nyugodott meg a lelkem; felzaklatja az embert a játéka, és nem nagyon ad megnyugvást. Őszköszöntő volt, igazi, amire az időjárás is ráerősített.

Belésajdul az ember lelke, ha hallgatja...

 Magdolna Napok 2010.

Június 11-12-13.

VIII. Mátyás tér - Kesztyűgyár Közösségi Ház

Június 11. Péntek                                                                   

15.30 – 18.00   Cserebere piac és Retextil Műhely             

 koncertek a téren:

18.00           Józsefvárosi Cigányzenekar

19.15         Maszkura és a Tücsökraj

21.00         Kanizsa Csillagai

Június 12. Szombat

10.00           Józsefvárosi Civil Kerekasztal

11.30           Vezetett séta a Magdolna Negyedben

16.00 Rádió C quiz a Magdolna Negyedről - nyereményekkel!

13 - 18 óráig

                   Népek konyhája civil büfé (13 órától, amíg a készlet tart)

Magdi Mozi

13.00 - Soós Kata és a gyerekek

 - Szuperopera (20 perc)

13.30 - Császi Ádám - 1 hét (20 perc)

14.00 - Gát Balázs - Gypsy Side (40 perc)

14.45 - Salamon András - Városlakók (62 perc)

16.00 – Gauder Áron: Nyócker (90 perc)

Mesenap (13-16 óráig)

Gólyalábas zenés nyitó program

Lovagi torna

„Középkori Vásár” - interaktív mesés játszótér

16.00 Újakropolisz Egyesület: Mezőszárnyasi játszószínház

16.00 Közös aszfaltrajz a téren

koncertek a téren:

18.00           Freestyle rap verseny

19.15         EtnoRom

21.00         Taraf de Haidouks

 Június 13. Vasárnap

10 - 15 óráig    Családi nap

10.00 Bogrács gulyás főzőverseny

11.00 „Vásárosdi” gyermek bábelőadás

11.45 Jó ebédhez szól a nóta

12.45 Most mutasd meg! - színpadon a helyi tehetségek

11.00-15.00 Civil játszóház

- közös játék, kézműves és közösségi programok

a Cellux Csoporttal, a Keménydió Egyesülettel és a Szebben Szeretnék Járni Egyesülettel

Ma hat éves a Zappa Caffé. Hat éve fogadja látogatóit az a hely, ahol az ország egyetlen védett falfestménye van. Hat éve nyitotta meg kapuit a hely, ahol a rendszerváltás után a méltán híres "Tilos az Á..." működött. Múltidéző.

A szülinapi buli pénteken volt - hiszen hogy nézne ki, hogy szeptember második napján a fél város másnapossággal küzdve nem menne dolgozni? A szülinapi zsúr zártkörű volt, csak meghívóval lehetett bejutni. A térre kiterjesztett pub vendégeit csinos hoszteszek várták, akik beváltották a meghívót karszalagra, és elmondták, mi merre található.

Ezen a napon önkiszolgáló volt: a tér felőli részén a terasznak lehetett rövidet vagy koktélt kapni, a két sörcsap a terasz közepének szélein várta az amatőr csapolókat (hogy mennyit bénáztak!), bent, a festett falak között pedig egy teljes borhűtőben garázdálkodhattak a vendégek. Kik voltak ők? Beszállítók, törzsvendégek, partnerek - akiknek így köszönték meg a működéshez való hozzájárulást.

Merthogy a Zappa reklám nélkül működik - és ez tudatos döntés volt, árulja el Szücs Péter, az üzemeltető. Szájhagyomány útján terjed a hírünk....Amikor 2003-ban kinyitottunk, június 15.- augusztus 1.-ig üzemeltettük, úgy, hogy semmihez nem nyúltunk hozzá, csak az árukészletet töltöttük fel. Aztán augusztus elsején bezártuk, átalakítottuk, akkor épült a fenti pult, a lenti pult, voltak ilyen térelválasztó boltívek, amik a két festményt elválasztották, és a teret megtörték, azokat lebontottuk - és így nyitottunk szeptember elsején. Hatodik éve. Nem olyan régen hosszabbítottuk meg a bérleti szerződést, tehát még egy darabig itt leszünk.

A svédasztalos vacsora fél kilenctől nyitott, a tömeg megrohamozta. Éhesek voltak, nem csodálom, meghozza az étvágyat a mindenféle alkohol korlátlan fogyasztása. A sor szerencsére gyorsan haladt - mindenki sietett leülni a megszerzett adagjával - de sokan tértek vissza az üres tányérral egy újabb körre. 

A népes vendégsereg szórakoztatásáról egy cimbalmos - hegedűs - basszusgitáros trió gondoskodott, pici erősítővel. Roma zenészek, akik a Száztagúban is fellépnek, vegyesen játszottak mindenféle muzsikát. Többször tapsolták meg őket, látszott, igény van rájuk. A nyári időszakban amúgy hétfő - péntek között minden este élő zene van, kedden és pénteken a már említett trió, hétfőnként egy klarinétos, szerdánként egy latin-gitáros, csütörtökönként pedig egy mindenféle zenét játszó gitáros.

A vacsora után kicsit megcsappant a vendégsereg, hiszen a szombat is munkanap volt, így az éjféli tortavágást nem várta meg mindenki. Sajnálhatják, remek diótorta volt.

A belsőben található falfestményt a francia Verret készítette 1992-ben, ezt később a Szépművészeti Múzeum védetté nyilvánította. A technika egyedülálló: az alkotó a saját New York-i lakása ablakából fotózott képett egy általa kifejlesztett - és szabadalmaztatott - 3D-s kivetítővel rajzolta fel a helység minden részére, festékkel örökítve meg. Mivel a kép mindenhová kivetült - falakra, boxokra, ajtóra, ablakra, padlóra - így mindenhová fel is festette. Nem szánta az örökkévalóságnak, viszont most már értéket képvisel, megőrzendő. Sajnos, évekkel ezelőtt beázott a terem, így sok helyen pereg a vakolattal együtt. Helyreállítása több millió, és nem is ugorhat neki bárki: csak a múzeum által ajánlott szakember festheti újra. 

Erre jelenleg pályázaton keresnek pénzt, és ha összejön, akkor mindent visszaállítanak az eredeti állapotára - a dobogóra üveglap kerül, a falakon meg plexi védi majd. Érdemes bemenni, és jól szétnézni napfényben. Állítólag az oszlopokon lévő galérián volt egy hely, ahonnan nézve teljesen összeállt a 3D.

Addig is készülnek az őszre, egy új programmal, aminek neve: Szabad az Á. Megnézzük majd azt is.

 Biztosan sokan tudjátok, hogy ők is itt laknak a kerületben. Az idei nyár egyik slágere - amit ők követtek el - már sok helyen látható/hallható volt, itt még nem. Nem ér egyszer lejátszani! Ja, és HD-ben nézd!

1. este

 Megvolt a !Deladap koncert, nagyon derék műsort adtak, másfél órán keresztül teleénekelték és zenélték a teret, amely a színpad előtti részen megtelt emberekkel. Sokan táncoltak is, rengeteg gyerek volt. Azt a 2.500 €, amit kaptak, nem sajnáljuk, így is felére lett lealkudva - megdolgoztak érte. A hangulat meleg volt, az idő viszont nem - diszkréten dideregtek az emberek...

A tér végre megkapta az asztalait és székeit - kérdés persze, meddig maradnak itt. (az a sanda gyanúm, hogy ezeket a kitelepült Csiga Café hozta és viszi is) Az italokat is ők (Csiga) biztosítja kitelepült sörcsappal és hűtőpulttal, megszokott árakon. Mobil Cuki állt be a szép, zöld gyepre, sülő kürtőskalács illata lengte be a teret, de lángost is csinálnak. Index videósai is kint voltak, ők így látták:

A sárga mellényes biztonsági őrök és rendőrök úgy tettek, mintha vigyáztak volna mindenre - de elég volt a jelenlétük. Toi-toiból három darab került kihelyezésre, de nem is baj, hiszen itt van a közösségi ház, ami, mint neve is mutatja, bárki előtt nyitva áll. Be is mentem volna, ha engednek. De nem engedtek, mert ez nem olyan közösségi ház, este már csak az ott dolgozók mehetnek be. Szép, mi? 

A koncert után egy kis ideig még DJ nyomta a zenét, amit aztán igen szigorúan 22:00-kor abbahagytak, és elkezdték bezárni a kapukat. Ki is ürült egy perc alatt a tér.

Ma folytatódik a program, gyertek ki Ti is! 

2.nap

A mai nap a gyerekeké, nagyon úgy tűnik, mintha pót-gyereknapot tartanának, teljes sikerrel. A környék összes lurkója bent tobzódik a Kesztyűgyárban és kézműves foglalkozásokon vesz részt: nemezt gyúrnak, búzát törnek és lepényt sütnek, papírt merítenek, agyagból ékszert készítenek, ügyességi és logikai versenyeken mérik meg tudásuk, a bátrabbak meg gólyaláboznak és íjászkodnak. Ha valakinek kedve van, középkori úrnak/hölgynek álcázva le is fotóztathatja magát - feltéve, ha visz fotómasinát.

A téren szellősen ácsorognak, megérkezett a vattacukor árus is, no meg az elmaradhatatlan kütyü-árus. A fogyasztás és az érdeklődés mérsékelt, aztán egyszer csak feltűnik a színpadon a Mesezenekar, a gyerekek kirajzanak és leülnek nézni a produkciót. Látszik, hogy nem ma kezdték, elvarázsolták hallgatóikat. Este Vodku koncert!

Estére aztán tele lett a tér! Kicsik és nagyok, szotyihéj hegyek, mindenhol ember, teljesen piknik hangulatban. Megjelentek a kissé ittas emberek is, egyiküket el is vezették a rendőrök - nem bírta a hólyagja, és a bokrok és gyerekek között könnyített magán a Club Era zenéje alatt. A Toi-toi mindig foglalt, a Kesztyűgyárba nem lehet menni, mit tehetett volna? Jellemző, hogy a két kísérő rendőr után szaladt még kettő, úgy sétáltak öten, békésen, beszélgetve, mögöttük egy csapat gyerek. Esemény volt, na!

 Fülledt, párás meleg van. Nem szívesen mozdultam ki, de muszáj volt - hazafelé meg mit látok? A Népszínház utcai metró palánkját újra lemeszelték. No, nem nagyon, átüt az előzőleg felfújt képek színe, távolabbról rendesen látszik. Nem is tetszik ez sokaknak, tele van tagelve, rendesen.

A palánk előtt kis csoportok, előttük kartondobozban festékes kannák. Egy helyen megnyitották a munkaterületet is, ott DJ próbál életet lehelni a lassan ébredezőkbe. RedBull hegyek, csak hogy bírják. A kutyát sétáltatók gyanakodva nézik, mi készül itt már megint?  Mi is ez? - nézek szét, és kiderül, verseny készülődik. Estig itt leszünk - jelenti ki egyikük.

Körbefutok fotógéppel, sietnem kell tovább, de azért próbálok minél többet megörökíteni a látottakból. Ne fotózz! Mondja a magyar csapat egyik tagja, pedig csak a kannákat kapom le, és szét is rebben a csapat. A szláv nyelvet beszélők nem ilyen szégyenlősek, sört ebédelnek, egy odatévedő csöves, aki méltatlankodik, hogy hová lettek a szép képek, tört magyarsággal kap megnyugtató felvilágosítást: nemsokára újakat festenek. 

Az egyetlen baj az, hogy az egész országra narancs riasztást adott ki a Meteorologiai Szolgálat, jön a jégeső és a viharos szél - elmossa a festőket. Kár érte.

Sajnos, a fesztiválon nem tudtam teljesen részt venni, új munkám elszólított, így csak egy gyors szétnézésre volt időm, aztán mennem kellett. Pár fotót csináltam, aztán már nem tudtam maradni; ezért aztán arra gondoltam, ez legyen amolyan közös poszt, írja le mindenki, mit tapasztalt, hogy érezte magát, milyen volt az utcabál. Közösségi szervezés után egy közösségi poszt.

Jöhet kommentbe, vagy mailbe, kirakom mindet a posztba, egymás után, sorba.

Bár elsőre nem nagyon voltak közlékenyek a szervezők, azért mégiscsak sikerült lejutnom az épülő metróállomás területén szervezett koncertre: regisztrálni kellett a zenekar honlapján, és ha elég gyors voltál, akkor élvezhetted a pazar koncertet. (Tényleg jó volt!)

Este hattól már kis tömeg gyülekezett a lekerített munkaterület bejáratánál, ahol most nem zavarták el az embert, hanem betessékelték. Minden érkezőhöz hostess sietett, kideríteni, neten regisztrált vagy személyesen hívták-e meg. Ez a kérdés sokakat összezavart, aztán sorba állva kereste mindenki a nevét a papírokon. aláírás után már csak az adományt kellett kötelezően bedobni és mehetett mindenki lefele. Se balesetvédelmi kiképzést, se sisakot nem kaptunk, egyszerűen lesétáltunk rengeteg lépcsőn és kész.

Az állomás területén a lépcső végén egy színpad várta az érkezőket, elterelve a figyelmet a padlón lévő vízről - így aztán mindenki csak második körülnézésre vette észre, hogy tocsog. Kétoldalt OSB lapokkal lekerített és burkolt darabon lehetett még lenni, a majdani sínek helyén. Sokan hoztak kabátot, a felszínen kb. 26 fok ellenére. A technikus személyzet pufi mellényben dolgozott. Még a hostesektől kérdeztem, van-e büfé lent, amire igen választ kaptam - ezzel szemben csak két TOI-TOI várta a vendégeket.

Aztán egyszer csak emberek kezdtek el beszélni a mikrofonba - ami a körülvevő betonfalakről visszaverődve igencsak visszhangos volt, nem nagyon lehetett érteni. Az építtető cég vezetője mutatott pár képet, milyen volt a tér két éve, és milyen munkafázisokkal érkeztek el a mai állapotához. Kiderült, egy olyan különleges fa él a téren, ami kétféle platán összenövéséből jött létre, és egész Európában ez az egy van belőle, ezt fokozottan védik. Nehéz volt a műemléki Csarnok mellett 1,5 méterre építkezni, de megoldották azt is.  Az állomás két körerkélyén feliratok vannak, ez II. Rákóczi fejedelem birtokainak felsorolása, 138 betű, 18 szó. Jól néz ki. A felszínen egy medence feszül majd a Csarnok és a metró lejárata közé, aminek neve Rodos Tó. Nem vicces.

A vezér beszéde után taps, majd az összegyűlt adomány átadása következett. Mintegy 100-150 ember gyűlt össze, mindenki lent ácsorgott, kivéve a csókosokat, akik a közönség elől lezárt első erkélyen ÜLTEK, két tálca SÖR mellett. Mindenki irigykedve nézte őket...

Aztán elkezdődött a koncert. A hangzás sokkal jobb volt, mint a beszédek alatt, a betonfalak között a felszínig hallatszott a zene. A fotósok ezerrel kattintgattak, három kamera is vette, aztán szép lassan elkezdtek az emberek felszivárogni az erkélyekre...Jómagam is bejártam minden részét, halált megvető bátorsággal fotóztam, amit lehetett, minden helyen megfordulva - csak hogy tudósíthassak Nektek. :)

A koncert végét nem vártam meg, annyira nagy volt a hőmérséklet különbség, hogy teljesen kihűltem. Olyan 10-13 fokra saccoltam, pedig vastag pulcsiban voltam. Az előadás jó volt, Pink Floyd zenéje remek, a fiúk jól tolták - én meg mentem melegedni.

Hazafelé új plakátot láttam a metró-gödrünk palánkján:

Gyorsan be is néztem az InfoPontba, ma úgyis kettőig van nyitva, azaz még volt 10 teljes perc a zárásig, annyi idő alatt bőven megtudom, mikor, hol, kinek, milyen feltételekkel. Be is mentem, de a biztonsági őr csak legyintett, mondván, pont most ment el valahová az infopontos. Nem baj, megvárom, hátha visszaér....nem ért.

Semmi baj, a Körút túloldalán van az iroda, majd akkor ott felvilágosítanak! Be is csöngettem, de csak a kaputelefonon keresztül társalogtak velem. A lényeg: május 15.-én lesz a koncert, de zártkörű. A BKV intézi, és csak a meghívott vendégek élvezhetik a koncertet. Meghívót lehet-e szerezni kérdésemre határozott és gyors NEM volt a válasz.

Csak azt nem értem, miért kell akkor ekkorában kiplakátolni, felcsigázva az erre járókat, ha úgysincs esély az egyszerű városlakónak részt venni rajta. Kivagyiság? Mert megtehetik? 

Kedves BKV! Mint - félig - a sajtó képviselője, nem lehetne megoldani, hogy részt vegyek rajta? :)

A Kesztyűgyár Közösségi Ház és a Supranatura Művészet Alapítvány első közös szervezésű kiállítását 2009. március 13-án 17 órai kezdettel mutatja be a nagyérdemű közönség és a művészet iránt elkötelezett barátok nagy örömére.

 

Kiállítónk Csámpai Rozi festőnő elismert roma művész, aki nem csak a festészet terén, de a zenében, a táncban és a feltörekvő nemzedékek oktatásában is kiemelkedő eredményeket ért el.  A képzőművészettel hét éve kezdett el komolyabban foglalkozni, s a kezdetben még posztmodernbe hajló naiv stílusirányt fokozatosan felváltotta egy erőteljesebb vonalvezetéssel és karakteresebb színvilággal ötvözött tudatos önkifejezés.

 

A nagyközönség számára még új, legfrissebb alkotásai és a már zsűriztetett, ismert képek is helyet kapnak Kesztyűgyár Közösségi Házban, a Mátyás tér 15. szám alatt. Azok számára, akik a VIII. kerületi Kesztyűgyárat régi formájában ismerik, nagy meglepetéssel szolgálhat a régi intézmény új arca és funkciója is, hiszen 2008 őszétől egy multifunkcionális kulturális központ kapott helyet az épületben. Az új intézmény számos tehetséggondozó programnak, művészi előadásnak, képzésnek, tanácsadásnak és egy internet kávézónak ad otthont. A megvalósuló programok célja a közösségépítés és a helyi identitás erősítése, illetve az elszigetelődött Magdolna negyed bevonása Budapest kulturális vérkeringésébe.

 

Csámpai Rozi kiállítását Junghaus Tímea művészettörténész nyitja meg, aki a budapesti Nyílt Társadalom Intézet (OSI) Művészet és Kultúra programja munkatársa, vezetője a Roma Kultúra nevű projektnek. Szerzője az első olyan összefoglaló művészettörténeti könyvnek, amely Meet Your Neighbours címmel jelent meg Európa roma kultúrájáról.

Nem utolsósorban jelentős szerepet vállal egy olyan társadalmi párbeszéd megindításában, mely a roma művészetről alkotott szemlélet éles paradigmaváltását valósítaná meg (HVG interjú, 2005). Junghaus Tímea tavaly februárban vehette át az Alfred Toepfler Alapítvány Európai Kulturális Kairos-díját.

 

Az ünnepélyes kiállítás megnyitón fellép Nyári Bernadett hegedűművész, a Grátzi Zeneakadémia hallgatója, zongorán kíséri Suha Tamás.

 

Minden érdeklődőt szeretettel várunk március 13-án, pénteken 17 órai kezdettel a VIII. kerület Mátyás tér 15. szám alatt a Kesztyűgyár Közösségi Házban.

 Az ünnepek közeledtével egyre több ember próbálja belénkverni felébreszteni bennünk a karácsony hangulatát, akár egy-egy alkalmi koncerttel, akár más módon. Most az előbbire látunk példát, Blaha Lujza tér, 4-6 villamos megállója, december 16, délután.

Nem is kell hozzá sok minden, némi zenészhajlam, lelemény, egy lábdob és egy trombita.