Sok helyen látni még plakátokat a régebbi választási időszakból - azért lehet ez, mert nem volt rendes törvény 2010 előtt, ami alapján eljárhattak volna a plakátot le nem szedő szervezet (párt) ellen.

eltoroljuk21.jpg

 

Szerencsére kormányunk időben észrevette ezt a hiányosságot, és mindenkit megnyugtató módon kezelte a városképileg is hátrányt okozó törvényt

144. § (1) E § alkalmazásában plakát a választási falragasz, felirat, szórólap, vetített kép, embléma mérettől és hordozóanyagtól függetlenül.

(7) A plakátot úgy kell elhelyezni, hogy az ne fedje más jelölt vagy jelölő szervezet plakátját, és károkozás nélkül eltávolítható legyen. A plakátot az, aki elhelyezte vagy akinek érdekében elhelyezték, a szavazást követő 30 napon belül köteles eltávolítani, vagy ennek elmaradása esetén az eltávolítás költségét viselni.

Nos, mintha elmúlt volna az a harminc (30) nap, és mégis itt (2015.01.20) ijesztgethetik a népet a Rákóczi úton, például. Jó lenne látni nyomát, ahogy a Magasságos Önkormányzat lecsap a renitens pártokra...

mszplakatmaradek_1.jpg

 

mszplakatmaradek2.jpg

Máshol is látsz még tavalyi plakátot? Vagy már csak a helyét?

Talán Vas Imre lesz az országgyűlési képviselőnk, talán nem, de megszólíttatott a jelenlegi képviselőnk, egyben polgármesterünk által, hogy segítsen újabb hajléktalanokat alkotni...mert senkit nem hagyunk az út szélén, belelökjük inkább az árokba!

Tisztelt Képviselő Úr!

Olvasom a Józsefváros honlapján, egy lakossági fórum kapcsán, a polgármesternek önhöz intézett két kérését, melyben az 1993-as lakástörvény „hibáinak kijavítására” szólítja fel önt, „amelyek miatt egy önkormányzat vagy egy lakástulajdonos sem léphet fel a bérlője ellen, aki nem fizet, de nem is megy el a lakásból.”

Mi, önkormányzati bérlők, szerényebbek lennénk, s nem mernénk egy törvényt – melyet rendes körülmények között törvényelőkészítő bizottság s más efféle, erre hivatott szervek készítenek elő – séróból hibásnak nevezni, s egy, a helyi körülményeket még csak hírből ismerő képviselőjelöltet annak megváltoztatására szólítani fel.(De ha mégis lehet, nem csak polgármesteri de közönséges állampolgári jogon is önhöz fordulni ilyesmivel, majd meglátja, milyen hálás ügyfelei leszünk önnek…)

 guszti'14-1.jpg

Annyi viszont e pillanatban is bizonyosnak látszik, hogy a még éppen érvényes jog betar(ta)tására való felszólítás, tisztelt törvényen túli terrénumokra kacsintgató elöljáróink, sajnálatos módon ugyan, de még ma is állampolgári jog, sőt, hogy ne mondjam, kötelesség. Az önök féloldali jogfogyatkozásban szenvedő kvalifikált szakembergárdája pedig, amely azon sajnálkozik, hogy „nincs egyetlen törvény sem, amely lehetővé tenné a jogellenes lakhatás felszámolását,” hamisan szól, mert valóban nincs egyetlen törvény erre, de több erre vonatkozó, az eljárás megindítását lehetővé tévő, viszont igen, van. Anélkül, hogy most elmerülnénk a Ptk. rejtelmeiben, vegyük az önkormányzati bérlői jogállás egyik legalapvetőbb kritériumát, a bérlőnek a bérleményben való életvitelszerű lakhatási kötelezettségéről szólót, amely még a jogi következetlenségek és egyoldalúságok valóságos tárházaként szolgáló Bérleti Szerződésekben is a lakhatás alapkövetelményeként íratik le.(A számos jogszerű kivételtől most tekintsünk el. Beszéljünk most csak azokról, melyek jogszerűtlenek, s más, erre jogosult személyek törvényes lakhatásának terhére valósulnak meg.)
Ez az alapkövetelmény pedig – kedves reménybeli képviselő urunk – a sokat látott bérlakások java részénél (úgy 60-70%-ra tehető mértékben) egyszerűen nem áll fenn. Hosszan sorolhatnám még önnek a bérbeadónak is felróható, többnyire kölcsönös mulasztásos törvénysértésből adódó, a lakhatással kapcsolatos hajmeresztő jogi anomáliákat, melyek keserves következményeit nemcsak a bérbeadó-önkormányzat de a kiszolgáltatott bérlői rétegtársadalom szenvedi el leginkább.

Most – miután az ezzel kapcsolatos jogi-szociális anomáliákat épp’ ezeken az oldalakon (is) már többször is elemeztem-felsoroltam - egy egyszerű társadalomlélektani tényre szeretném szíves figyelmét felhívni. Arra ugyanis, hogy ugyan milyen jogkövető magatartás várható el attól a bérlőtől, vagy ha tetszik „jogalanytól,” aki többszörösen joghátrányos helyzetbe kényszerülve, azt látja, hogy miközben őt kilakoltatják, a ház vele szemben lévő oldalán öt lakás rohad évek óta üresen, három pedig befalazva, sőt a felette lakó bérlő bordélyt üzemeltet a szociális bérlakásában, miközben zuglói villájában éli világát. Most nem is terhelném több adattal ez ügyben, csak még annyit, hogy az önkori által bevallott üres lakások száma, amely egyébként így is botrányosan magas, a valóságban legalább háromszorosa az általa nyilvántartottnak. S akkor még a közjogi szempontból rendeltetésellenesen lakott bérleményekről nem is beszéltünk, melyekről szintén nem tud az önkori, vagy ha igen, annál rosszabb… Ezeket a körülményeket is figyelembe véve – beleértve az érintett lakossági réteg kétségbeesett igyekezetét is, egy általa javasolt és közösen beterjesztett kibontakozási programra, (az elutasított Munkáért Lakhatást kezdeményezésről van szó) – s persze a józan mérsékletet is, az érintett lakók képviselőivel való tárgyalást javaslunk az egyoldalúan „hibásnak” minősített törvények felülvizsgálati szándékával szemben. Kérjük továbbá, hogy egyszer már vizsgáltassanak meg a nemzeti közvagyont kezelő önkormányzati jogosultságok és kötelezettségek is, mielőtt fennkölten ítélkeznének elevenekről és holtakról. A fényes portálok mögött meghúzódó, gyerekköhögéstől hangos, lepusztult, egyszerre kopár és nedves lakások sivár reménytelenségéről beszélek, amelyeket utoljára még a háború előtt, úgy jó hetven éve tartott utoljára rendben a tulajdonos-háziúr. Azóta, tisztelt uram, ezek a lakások minden nagyívű program dacára csak romlanak, s a háborús pusztítás okozta károkat mára felülmúlja a tervszerű megelőző karbantartás hiányát megsínylő állag, benne az egyszerre elárvult és elvadult emberi élhetőség mindennél rombolóbb eróziójával. Képviselő úr! Ezeknek a lakásoknak ma nincs valódi gazdája! Ez a lakásállomány ugyanis, jórészt az államosításnak nevezett elbitorlás útján került anno állami tulajdonba, s az államszocializmus állóvize után – nyilvánvaló törvényi mulasztások és következetlenségek miatt – egy elavult tanácsrendszerbeli zárványként működő „vagyonkezelői szisztéma” foglyává vált, melyben mindkét fél (bérlők vs. vagyonkezelő) csak vergődik a korszerűtlen és működésképtelen struktúra szorításában.

 guszti'14-2.jpg

S ahogy a mondás tartja, ebül szerzett jószág ebül vész el, ha mégoly cifra ólban lakik is, - teszem hozzá én.
Az önkormányzat, képviselő úr, épp a rendezetlen lakhatási viszonyok miatt, minden diadalittas jelentés dacára, képtelen megbirkózni a legegyszerűbb közegészségügyi és közbiztonsági problémával is. Egy-egy példa mindegyikre. A poloskavész, - melyről évekig tudomást sem akart venni a hivatal, s melyre a szívós civil feltáró tevékenységet követően kénytelen volt lépéseket tenni, s tízmillió Ft-ot megszavazni – itt dúl ma is, a maga rettenetes valójában, mert az egyetlen célravezető lépést, a bérleményi jogviszonyrendezést az önkori képtelen meglépni. Ha kétségei vannak efelől, hát jöjjön el hozzánk, s meggyőződhet a kendőzetlen valóságról. Nálunk pl. arról, hogy mért sikertelen az önkormányzatnak nemcsak a poloskairtási, de a tágabb értelemben vett közegészség- és járványügyi koncepciója is. S a mi házunk – álszerénység nélkül mondhatom ezt – úgy épített mint szociális „állagát” tekintve, a negyed legrendezettebb házának számít.(A vérsúlyos, droginvázióval sújtott házak látogatását, csak némi tréning után javasolnám.) A legegyszerűbb „megoldást” pedig, amit önkormányzati kollégái követnek – hogy ugyanis egyiket sem látogatják, - ítélje meg ön.

 guszti'14-3.jpg

Az önkori elhallgatja ugyan, de a mi házunkban számoltuk fel anno, méghozzá egyedülálló szívós civil munkával, egy több házra is kiterjedő, gyermekeket és fiatal nőket is célszerű funkcionalitásban foglalkoztató iparszerű drogtevékenységet és hangulatos holdudvarát. Ezt a – szerénytelenség nélkül állíthatom - korszakos jelentőségű eredményt és az általunk megszervezett, egyedülállóan eredményes bérlői bevonással megvalósított épületfelújításban való részvételt, képviselő úr, mint a társadalmi szegregáció felszámolásának messze világító példáját, héthatárban ki kellett volna doboltatni, és a valódi polgárosulás felé vezető út messze világító példájaként prezentálni! Ezzel szemben, képviselő úr, ezek az emberek - akik nélkül az önök városrehabilitációs projektje, melyet „modellkísérleti programként” harangoztak be, nem indulhatott volna be - azt kell, hallják és olvassák, hogy egy „becsődölt házasságban” voltak felek azzal az önkormányzati céggel, (Rév8) amelyet e program (MNP-programok) levezénylésével bíztak meg. Ezt a hasonlatot, mely egy többnyire szabad és kölcsönös választáson alapuló élet- és érdekszövetséget egy erősen kiszolgáltatott és a valódi együttműködés híján egy sajátosan behatárolt kapcsolattal veti össze, idétlennnek és
ízléstelennnek tartjuk. Azt mondja ugyanis a program örökös vezére, Dla. Alföldi György, a vezető liberális hetilap (ÉS) március 21-i számában, hogy a lakók, akik csak a gátlástalan követelőzésükkel tűntek ki, „fényévnyi távolságban vannak az európai színvonaltól,” s „felmerül a kérdés, szabad-e egyáltalán sétálóutcát kialakítani egy szegénynegyedben.” És különben is, képtelenek voltak megérteni, hogy ők egy magasabb rendű „modellkísérlet” kivételes alanyai – lehetnének, ha „képesek lennének szembenézni a valósággal,” mármint azzal, amit e címen A.Gy.kínál nekik. S itt is kinyilatkoztatta persze azt a mélyértelmű igazságot, amit néhányszor mi is hallottunk, „hogy az élet nem kívánsághangverseny”. Mintha bizony néhány színválasztási ügyet kivéve, valaha is figyelembe vett volna bármely „lakossági kívánságot” is. A Feladatmeghatározást (FEM) például, mely szerény bevonási jogosultságainkat tartalmazta, (s melyhez csak én jutottam hozzá, némi fortéllyal) orákulumként őrizte, s néhány protokolleseményt kivéve, valódi lakossági konzultáció sohasem volt. A program műszaki hibáit pedig máig nem küszöbölték ki, s a lakosság által megkifogásolt hiányosságokat, a polgármester a bepanaszolt kivitelezővel vizsgáltatta ki…


Hasonlatát pedig, hogy „ma Budapest olyan, mint egy régi Lada, mely metálfényezést kapott, de a motort nem cserélték ki”, - nyilván mély értelme miatt – nem egészen értjük. Mármint, hogy akkor ki is a puccos kasztni, és ki az ócska motor ebben a szép metaforában.
Mindezt – bár mélyen sajnáljuk, hogy ily előkelő uraknak, velünk, a barbár hordával kellett vesződniük – a leplezetlenül represszív és megtorló lépésekkel, melyeket a bérlői réteg alsó szegmensével szemben lakhatási viszonyaikat illetően terveznek, valahogy mégse tudunk megbékélni. S elmondanám uram, ha nem tudná, hogy a „kocsma-diszkó-drogtanya-bordély” szindrómában szenvedő bérházainkban élők napi önregenerációs hányadosa lassan a „jobb” hajléktalanokéihoz közelít, s azt is, hogy az innen kivezető út, nem csak a mi hibánkból határos a lehetetlennel.

Mindezzel, képviselő úr, bevallottan nem mást próbálok szemléltetni, mint azt, hogy szerződött felek kölcsönös és mélyen gyökerező mulasztásairól van szó, melyeket nem lehet a másik fél érdekeit negligáló, „hibásnak” minősített törvények egyoldalú változtatgatásaival rendezni, ill. lehet, de akkor ne nevezzük ezt „jogi lépéseknek,” melyek eszközlésére „tisztelettel felkérik önt,” hanem nevezzük annak, ami: a „többség” nyílt hatalmi megnyilvánulásának. (És akkor önnek is könnyebb lesz; egy ballépés untig elég egy ügyben…)

S végül azt is, hogy a tágabb értelemben vett társadalmi szerződés (Contrat Social) értelmében e pusztuló páratlan örökséget, benne a még törékenyebb emberi élhetőséggel, önöknek e városrész minden kis zugában őrízniük kéne, s nem letorkollni és szétverni a szociális rendezési kezdemények legelemibb alakulásait, s görögtüzes szemfényvesztéssel elfedni sötét és ijesztő utcáink reménytelen odvait.

Ja és bocs, a másik kéréssel, az ötmilliárd előteremtésével kapcsolatban, most semmi okosság nem jut eszembe, de hát az ekkora összegek elköltésében úgyis csak önök tudnának mondani egy s mást. Ám minden ez irányú ötletet hálásan fogadunk.

Tisztelettel: Budaházy Gusztáv
választott lakossági képviselő
Magdolna-negyed
.

Árnyalása a kommunikált dolgoknak, saját bőrön szerzett tapasztalások a jóságos önkiről, képviselőkről.

Egy minapi televíziós riportban Egry Attila, Józsefváros alpolgármestere szemléltette a nézőknek az önkormányzati lakásbérlemények siralmas voltát, mindjárt egy magára hagyott, befalazott, szeméttel-törmelékkel teli ingatlanban.

Jó az, ha ütősek a képsorok, hadd lássa a nagyérdemű, hogy az igénytelen lakók semmit nem becsülnek meg, tönkrevágják, szétbontják, majd mások elkezdik újra összerakni, glettelni – de nem érnek a dolog végére, mert a Hivatal gyorsan befalaztatja a bejáratot. Illegálisan helyreállítani? Nanehogymár.
Azt is megtudhattuk az alpolgármestertől, hogy az önkormányzat az üres lakásokat igenis felújítja, - ahogy ürülnek, és ahogy pénz van rá.

Lássuk, hogy néz ez ki a valóságban. Hogyan működik az a hivatali gépezet, amelynek felelőtlensége, sorozatos mulasztása, kötelezettségszegése a bemutatott állapotokhoz vezet. És mit is jelent a felújítás, állagmegóvás a hivatali gyakorlatban.

Hiteles történet következik, magam éltem meg.

Jogcím nélküli lakáshasználó voltam öt kerek évig. Hajléktalanszálló elől menekülve a nyolcadik kerület egyik önkormányzati lakásában kötöttem ki, másodmagammal. A bérlő egy ismerősöm volt, aki befogadott a 105 éves lepusztult épület egyik kis lakásába annak fejében, hogy a fenntartási költségeket én fizetem. És laktunk, fizettünk. Pontosan. Az ismerősnek, bankszámlára. Azután eljött az a pillanat, amikor a Vagyonkezelő leveléből arról értesültem, hogy többszázezer forint hátralék van a lakáson. Ismerősöm egy értelmes, tanult, a fiát egyedül nevelő nő volt, aki gyereke egyetemi tanulmányait finanszírozva oda jutott, hogy minden pénzt feléltek. Magánügy. Megértettem. Összedugtuk a fejünket, találjuk ki, mit tegyünk.

Megoldásra váró problémák voltak:
- lakhatásom megőrzése
- az ismerősömet megkímélni a végrehajtástól
- a bérbeadóval való bizalmi viszony helyreállítása

Nem találtunk ki tündérmeséket, a valós helyzetet adtuk elő szóban, írásban, telefonon, e-mailen. Olyan megegyezésre törekedtünk, amely komplex megoldást nyújtott volna mindhárom félnek, a következőképp:
- az ismerősöm 5 éves határozott idejű szerződése épp a lejáratához közeledett, ő maga nem tartott igényt a lakásra, mert közben más módon rendeződött a helyzete. Nyilatkozatban mondott le a bérleti jogról.
- Jómagam arról nyilatkoztam, hogy részletekben átvállalom a hátralékot, tehát kifizetem még egyszer, amit már korábban kifizettem, ezzel a vagyonkezelő per nélkül hozzájut a kintlévőségéhez.
- Kérelmeztem, hogy a továbbiakban velem kössenek lakásbérleti szerződést, öt éve ott lakom, banki bizonylataim vannak a pontos teljesítésekről, és egész véletlenül a nagyon rászorulók közé tartozom rokkant fedél nélküliként. Vállaltam továbbá, hogy a lakás kisebb felújítási munkáit is elvégzem.

Az ügy egy év alatt többször megjárta a polgármester, az összes alpolgármester, a lakásiroda vezető, a vagyonkezelő, és vagy öt képviselő íróasztalát. Állíthatom: ilyen dilettantizmust, hivatali gőgöt, pitiánerséget álmomban sem láttam. Gyűltek a levelek, kérelmek, akták, miközben mi a lakótársammal már „dobozokban laktunk", mert teljes egy évig nem találtam a hivatalban egyetlen felelős személyt sem, aki kimondott volna egy igent vagy nemet. Az akkori lakásiroda vezetőhöz be sem jutottam, a telefonban letagadtatta magát. A polgármester a kampány időszaka alatt mosolyogva „okézta" a dolgot, aztán meggondolta magát. A képviselők – egy kivétellel – válaszra sem méltatták a megkeresésemet.

Egy év után megírtam egy barátságosnak nem mondható levelet a Tisztelt Felsoroltaknak.

Hamar kaptam választ rá, melyben határozatukat közölték: fizessek meg 8 napon belül egy összegben közel egymillió forintot, ezután egy éves (!) határozott idejű szerződést köthetünk, piaci (!) bérleti díjjal. Ja. Az pont a rokkant-nyugdíjam összege volt. Zseniális.

Napokon belül leadtam a lakást. Akkor még nem voltam járatos a bérleményi jogviszonyok rendszerében, nem ismertem a „jogcím nélküli lakáshasználó" fogalmát sem. Jelenleg 675 van a kerületben belőlük. Mert valahol lakni kell – polgármesterünk is ezzel indokolta a kerületi jegyző botrányos bérlakásügyét.
Mai eszemmel már tudom, hogy nem kellett volna kiköltöznöm, de hát én törvénytisztelő vagyok.Vagy hülye.Balek. Tessék eldönteni.

Ezután gyors segítségként elfogadtam az első ajánlatot, amit kaptam, most egy panelben lakunk, horror rezsivel. Hárman béreljük, ketten rokkantak vagyunk, a harmadik csak azért nem, mert nem kérelmezte soha. Mindhárman súlyos betegségekkel élünk, egymásba kapaszkodva. Tökéletes „család" vagyunk így is. Vagy épp így.

De kanyarodjunk vissza arra, hogyan is működik a hivatali rendszer, és ennek mik a következményei.

Az az általam három éve leadott lakás azóta is üresen áll. Komfortos, 38 nm, 2 szoba, konyha, fürdőszoba, előszoba, egyedi fűtés. Nem luxus, kicsit vizes, kicsit huzatos, de abszolút lakható. Volt. A lakásban a télen csőtörés volt, eláztatta az alsó lakásokat két szinten. Először csak a közvetlen alatta levő lakás ázott be (állt a víz), majd – miután a Vagyonkezelőnél nem találták az üres lakás kulcsát, és a kinyitást engedélyeztetniük kellett a karbantartóknak, így közel egy hét múltán jutottak be az ingatlanba. Ennyi idő alatt már a két szinttel lejjebb levő lakás is szétázott. Az egyik károsulttól kaptam az információt, miszerint saját erőből kell a helyreállítást elvégeztetniük, mivel „lakáson belüli" probléma lépett fel. Hát, ez is egy hozzáállás.

Szóval, számoljunk. Mennyibe került ez a szakszerű eljárás, bölcs döntés a fenntartó-tulajdonosnak. Úgy alsó hangon.

1. bérleti díj kiesés 3 évre (~ 13.000/hó, nettó)                             468.000,-

2. szemétdíj, vízdíj 3 évre,

ezt a vagyonkezelő fizeti, amíg nincs bérlő (~12.000/hó)                 432.000,-

3. behajthatatlan kintlévőség, kamatok nélkül                               1.000.000,-

4. el nem végzett felújítás, amortizáció,

csőtörés okozta kár (becslés)                                                       1.000.000,-      

_____________________________________________________________                            

                                                                                           2.900.000,- 

 

5. az állagmegóvás elmulasztásából eredő kár a 2 károsultnál 

 

Hát így.

Lassan mehet a „befalazandók" mappába ez a lakás is, a lakhatással nem rendelkezők meg a levesbe.
Úgy egy-két év múlva pályázatot lehet kiírni rá, 2-3 milliós felújítási kötelezettséggel. Majd vágnak rajta egy lyukat, hogy kívülről bekukucskálhassanak az érdeklődők.

A kerületben jelenleg 483 üres lakás van, 222 már nem hasznosítható.

• A fényképek a kiköltözéskor, az átadás-átvétel napján készültek.

-prokontra-

konyha.JPG

szoba1.JPG

fürdőszoba, ülőkád.JPG

szoba2.JPG

igénytelen lakók....JPG

és igényes fenntartó.JPG

foldnapja.jpg

Szóval lesz ez a közös festegetés a képviselőkkel - érdekes módon se a polgármester, se az ellenzéki képviselők nem lesznek ott -, ecset, festék, kesztyű adott lesz, a jókedvet és a Fidesz rajongást meg mindenki viszi magával. Aki megy.

Nincs is ezzel semmi baj, a padokra már piszkosul ráfér egy alapos felújítás - a festés a legkevesebb sok helyen - itt a tavasz a hosszúra nyúlt tél után végre, jó időben felfrissíteni a legalább a padokat nagyszerű érzés. Na meg másként áll hozzá az ember, ha saját keze munkája van benne, jobban óvja, védi. Persze a kopásoktól nem lehet, de hát ilyen az élet, ami elkophat, el is kopik.

És ez látszik most, a festés előtt. Kopott, hiányos deszkázatú padok. És most csak a padokról beszélünk.

Az biztos, nem most lettek ilyenek, nem az elmúlt  - nagyon hosszúra nyúlt - tél alatt váltak ilyenné. Mi történt az elmúlt években? Kinek a dolga lett volna ezekre figyelni?

2010 óta van ez a csapat, akik most padot festenek. Volt nekik egy SzabóGáboruk is, aki a kerület ilyen jellegű dolgait kezelte - tavalyig.  Mégsem történt az elmúlt években szinte semmi. Nincs rá pénz? Dehisz' a Fradinak adunk 20 millát, pár pad lefestése biztos kijön  tizedéből századából...

A másik dolog, amit nem értek, hogy bárki lefesthet egy padot, ha az neki nem tetszik valamilyen okból? Teszem azt, nekem a sárga a kedvenc színem, a kerületnek is, mégis az összes pad barna. Vagy zöld. Sárgára festhetem akkor a kedvenc padom, csak mert kopott? Nem kell hozzá semmilyen engedély? 

Tudja valaki, hogy megy ez?

Áprilisban közel kétszáz kerületi lakos részvételével fórum volt a Kesztyűgyárban, amelyen az önkormányzat és a Kisfalu Kft. vezetői, munkatársai közül többen is részt vettek. A fórum témája a lakásgazdálkodás, ezen belül is a „munkáért lakhatást” program, a szociális bérlakások, és a számos helyen immár közegészségügyi kérdésként is megjelenő lakásállapotok voltak. A találkozót követően mind a hivatal(ok), mind a fórumot szervező civil szervezetek részéről több kezdeményezés született. Ennek egyik közös eredményeként májusban delegáció utazott Nagykanizsára, hogy az ottani, lakbérhátralék ledolgozását lehetővé tevő program megvalósulását tanulmányozza. A hivatal és a civil szervezetek közötti konzultáció rendszeressé vált, személyes találkozók, illetve levélváltások útján. Ez a beszélgetés Soós Györggyel, a Városgazdálkodási és Pénzügyi Bizottság elnökével készült, abból a célból, hogy összefoglaljuk az április 20-a óta történteket. A beszélgetésen jelen volt a civil fórumsorozat aktivistái közül Budaházy Gusztáv (a Négy Ház Egyesület vezetője), Bódis Lajos és Neumann Péter is.

- Az áprilisi fórumon elhangzott, hogy több mint tíz bérlakásnál terveznek kilakoltatást fizetési elmaradás miatt. Akkor ön az elhangzott tények és az elkeseredés hatására többeknek felajánlotta, hogy keressék meg a hivatalában, hogy közösen találjanak megoldást a helyzetre.

- Így történt. A fórumot követően nyolcan kerestek meg, közülük hét esetben sikerült is megegyeznünk. Olyan törlesztési részletben állapodtunk meg, amely részükről vállalható volt. A nyolcadik ügynél a ház lakói jelezték, hogy az illető családdal összeférhetetlenségi gondok vannak. Ebben az esetben még nem született döntés, a Kisfalu munkatársai vizsgálják az ügyet.

- Ez akkor azt is jelenti, hogy az elmúlt hónapokban az önkormányzat nem indított kilakoltatási akciót?

- Így van. Talán érdemes megemlíteni, hogy Nagykanizsán, ahol tapasztalatcserén jártunk, az elmúlt évben 27 kilakoltatás volt, nálunk három év alatt 15, de ezek már mind elhagyott lakások voltak. Nem csinálunk olyat, hogy embereket az utcára teszünk. Sőt, épp a fórum, illetve az említett hét eset tapasztalatai nyomán arra törekszünk, hogy a bérlőkkel közösen keressünk megoldást a kialakult helyzetre. Ez alól egyetlen kivétel van, ha valaki feltör egy lakást. Ott azonnal intézkedünk.

-  Az elmúlt hónapokban a hivatal felmérést végzett a kerület önkormányzati lakásaiban. Mi volt a cél, és milyen eredménnyel jártak?

-  Szerettük volna pontosabban tudni, kik laknak ezekben a lakásokban, és milyen viszonyok között. Fontos kérdés - épp a tervezett „munkáért lakhatást” program sikere érdekében -, hogy tudjuk, valós bérlők lakják-e ezeket az ingatlanokat, s milyen jogcímen. A felmérés eredményei még nem állnak rendelkezésemre, de amint meglesz, tájékoztatni fogok róla. Annyit most is elmondhatok, hogy számos helyen találtunk botrányos viszonyokat, közegészségügyi szempontból aggályos területeket. Ez nem csak az önkormányzati lakásokra érvényes, ami a szempontunkból azért gond, mert a társasházak esetében elég kicsi a hivatal mozgástere, ha például a lakásban tárolt szeméthegyek, vagy poloskák okozzák a gondot.

- A „8kerblogban” Budaházy Gusztáv több írásában is kifejtette, hogy a bérlői jogviszonyok tisztázatlansága alapjában akadályozza az összes „kibontakozási program” sikeres megvalósítását...

- Igen, tárgyaltunk erről Gusztival, és lassan körvonalazódnak is egy másik, mélyrehatóbb felmérés körvonalai. Sokféle bérlő van, sokan önhibájukon kívül kerültek-kerülnek nehéz helyzetbe. A fizetési képtelenség - még ha hajlandóság lenne is - sokakat ránt be egy eladósodási spirálba. Részben ebből a felismerésből született több olyan döntés, amelyeket röviden és összefoglaló néven bérlői amnesztiaként említenék. Ennek lényege, hogy megegyezésre törekszünk a jóhiszemű, jogcím nélküli bérlőkkel, hogy a szociális bérlakásoknál a nem fizetés végett felhalmozódó többlet adósságokat visszamenőleg eltöröltük, hogy - épp a „munkáért lakhatást” program keretében - lehetőséget kívánunk biztosítani a tartozások ledolgozására. Szeretnénk megkönnyíteni azok helyzetét is, akik kisebb lakásból nagyobba szeretnének költözni. Az utóbbi időben sok esetben elengedtük a bérlakáscsere miatt felmerült költségek egy részét.

- Az elmondottakból úgy tűnik, hogy az önkormányzat és a Kisfalu Kft. orvosolni akarja az áprilisi fórumon megnyilvánuló „rettenet-csomagot”...

soós-3.jpg

                                                                       

                                                                                              Soós György. Idő van.

- Igen. A büntető jellegű hozzáállás helyett az együttműködésre szeretnénk helyezni a hangsúlyt. Első körben a „jóhiszeműekkel”. De Gusztávval szeretnénk egy mélyrehatóbb, teljes körű megújulási programot kidolgozni, és meg is valósítani. Ez nem könnyű feladat, hisz közel hatezer önkormányzati lakásról van szó, és évtizedekre visszanyúló káosszal kell szembenéznünk.

- Az együttműködési szemlélet egyik hatásos megnyilvánulása lehet a „munkáért lakhatást” program beindítása. Ezzel hol tartanak?

- A kanizsai látogatást követően felvettük a kapcsolatot a Szociális Építőtábor Egyesület vezetőivel, személyesen is tanácskoztunk, éppen ebben a szobában. Abban maradtunk még júniusban, hogy kellő tájékozódás után megkeresnek minket, hogy megállapodjunk. Várjuk a jelentkezésüket. Mi úgy tervezzük, hogy jövő év elején kezdődhetne a tényleges munka. Első körben a Corvin sétányról megmaradt térköveket szeretnénk felhasználni házak udvarain, egy zöldítési program keretében. Adnánk hozzá fákat, növényeket, és persze szakmai segítséget is. A beton helyére üdítő látványt képzelünk. A kerületben sok az üres telek. Ide közösségi kerteket szeretnénk, amilyet például a Corvin sétányon is lehet látni. Ezeknek lenne felelőse, aki vigyáz ezekre a területekre, gondozza, locsolja stb. Ez is a „munkáért lakhatást” program keretében valósulna meg.

- Az áprilisi fórumon sokan panaszkodtak a magas rezsiköltségekről, illetve a lakások lakhatatlanságáról. A program mikor és hogyan tenné lehetővé ezeknek a lakásoknak a korszerűsítését, ahogy ezt Nagykanizsán is láthattuk?

-  Ez lenne a következő lépés. Ha a zöldítős program beválik, akkor lépünk tovább. Az elképzelésem szerint a Magdolna Negyed Program harmadik részében, amelyre tudomásom szerint szeptembertől lehet pályázni. Ez nagyon sokrétű - jogilag, pénzügyileg, szakmailag előkészítendő - csomag, amihez számítunk minden érdeklődő és hozzáértő segítségére, így a Gusztiéra is, hisz a Négy Ház Egyesület a Magdolna Negyed Program első részében már letett az asztalra.

- Mit tegyen az - legyen jó- vagy rosszhiszemű -, aki a bérlői amnesztia hallatán úgy érzi-gondolja, hogy akkor ő is szeretne ebben a megújulásban részt venni?

- Erről is érdemes lenne fórumot szervezni, akár itt, az önkormányzat épületében. Minél több javaslat, ötlet, vélemény gyűlik össze, annál felkészültebben tudunk belevágni a megvalósításba. Mi akár már szeptember elején is készek vagyunk egy ilyen találkozóra-megbeszélésre. De ettől függetlenül is azt tudom mondani, mint az áprilisi fórumon, hogy személyesen is várjuk azok jelentkezését, akiknek lakásbérleti gondjaik, javaslataik vannak. A családsegítő központ és a Kisfalu Kft. bevonásával a tapasztalatok szerint meg tudjuk találni a közös megoldást.

- Vissza-visszatérő kérdés az üres illetve „diszfunkcionális” lakások ügye. Vannak elképzeléseik, hány lakásról lehet szó?

- Egyelőre csak becsült számot tudok mondani. Körülbelül 200 db üres lakás lehet a kerületben. Ezek egy része lakhatatlan, földszinti, penészes, komfort nélküli. Esetleg a privát szféra tud velük valamit kezdeni, ha árverésre bocsájtjuk őket. De vannak a másfél-kétszobás lakások, amelyekkel kezdeni szeretnénk valamit. Ezért most szeptemberben pályázatot írunk ki - öt lakásra -, fiatal, öt éve a kerületben lakó, középfokú végzettséggel rendelkező házasoknak. Ha beválik, akkor jövőre már harminc ilyen lakást szeretnénk megpályáztatni.

- Miért feltétel a középszintű végzettség? Ezzel sokakat eleve kizárnak ebből a lehetőségből.

- A munkaerőpiacon középszintű végzettség nélkül nagyon nehéz elhelyezkedni. Mi azokat szeretnénk ezen az úton támogatni, akik képesek megtartani magukat ebben a világban. Nem célunk folytatni azt a korábbi lakáspolitikát, amely létszám(bőség) alapján juttatott lakásokat.

- A leszakadókkal mik a terveik?

 - Mindaz, amit eddig elmondtam. Keressük velük az együttműködést. A büntető jellegű intézkedéseket felülvizsgáljuk. Beindítjuk a „munkáért lakhatást” programot. Összességében azon vagyunk, hogy minden kerületi lakos élhetőbb körülmények közé kerüljön a közös munka eredményeként.

Aki valamiért lemaradt volna a Lánchíd Rádió januári beszélgetéséről, most pótolhatja ismereteit és/vagy bővítheti, hisz a kép ezerszer többet ér a szónál, s a mellékelt mintegy 25 percben igazi közelképet kaphatunk Kocsis Máté polgármester, parlamenti képviselő emberi vonatkozásairól. Konkrétan azt ígéri a Parlament Tv kisfilmjét beharangozó jozsefvaros.hu, hogy „úgy mutatja be, ahogy nagyon kevesen ismerik”.

És valóban. Nagyon kevesen, mondhatni senki nem ismerheti olyannak Kocsis Mátét, mint amilyennek a kisfilm bemutatja. Ilyen ember ugyanis csak a mesékben és a propagandafilmekben létezik. Szegény Mátét már másodjára viszik a bozótosba. Mert nyilvánvaló: nem rajta, a konstrukción múlik, hogy az első pillanattól az utolsóig hiteltelen ez az „emberarcú” megközelítés. Nem lehet jó, igaz, ami egyoldalú. Hogy a Parlament Tv vállaltan lemegy kutyába, az az ő dolga – bár mi fizetjük a cehhet -, de miért partner erre számos közéleti döntéshozó, akik az arcukat adják ehhez a demagógi-folyamhoz? (A nyakkendő mögött egy sorozat címe, melyben parlamenti és önkormányzati figurákat mutatnak be „olyan szemszögből, ami politikai híradásokban rejtve marad”). És főként miért gondolta – gondolja valaki, hogy ez így jó, erre így szükség van?

Ez itt a kérdés.

Ez a politikai-és kommunikációs ízlésficam, megtámogatva pénzzel és hatalommal, ez az, ami nyugtalanító. Mert ismerős. Kicsit primitívebben, durvábban, az ötvenes években (hogy messzebbre ne menjek) láthattunk, hallhattunk lelkes beszámolókat a Szabad Nép félórákról, a sztahanovista újlakásba költözéséről (ahonnan a felvétel végeztével elvitték a bútor-,- rádió, stb. díszleteket) a magyar narancs és a nehézipar diadaláról… mindenki tudta, hogy hazugság. Azok is, akik megrendelték, azok is, akikről és akik készítették, s azok is, akik nézték.

Aztán egy idő után kitört a forradalom.

A Kocsis Máté emberi vonatkozásait bemutatni próbáló kisfilmmel nem az a baj, hogy hamis (eleve nem lehet más, ha kutyából készül), hanem, hogy egyáltalán megszületett. Hogy létezik egy olyan (hatalmi) apparátus – gondoljuk csak meg, mennyi minden(ki) kellett ehhez -, amely zökkenőmentesen végig tudja vinni propagandaszándékát, az ötlettől a bemutatásig.  És témánk szempontjából mindegy, hogy egy túlbuzgó, megélhetési újságíró találta ki és fent bólintottak rá, vagy fordítva. És  közben senki sem emelte fel a kezét, vagy a hangját..

Ha pusztán a szándékot nézem: lássa meg jobban a nép kikre szavazott, kik a vezetőik – az nemes – bár szinte reménytelen vállalkozás. De abban a pillanatban, ha kiretusáljuk (kihazudjuk) a portréból a konfliktust, a fájdalmat, a megpróbáltatást, a vágyakat, az esetleges bukás(oka)t, kártyavárként dől össze az egész. S világossá válik: itt cinkelt lapokkal játszanak. S ha kicsiben, akkor feltehetően nagyban is. Ebben a 25 percben kettő (2) konfliktusos helyzetről szerzünk tudomást: Máté gyerekkorában hógolyóval bedobott egy ablakot, és iskolás korában nem szerette az énekórákat. Durva. Egyébként mindenki mosolyog: a némettanártól kezdve a ruhatisztítón át a kézilabdaedzőig. Mi mást tehetnének. Ez egy ilyen produkció. Mondhatni, ez egy ilyen világ.

Létezik ugyan, egy olyan újságíró garnitúra, aki tudott, és mert kérdezni, - már a Kádár korszakban is. Most java részt munkanélküliek. Nyilvánvaló, a hatalom nem szereti a kényelmetlen kérdéseket, az árnyékos oldalt, a nyilvános zökkenőket. Ezért szolgákat alkalmaz. (Ilyenek mindig is voltak.) És ezzel a nézőt-hallgatót is megpróbálja szolgává tenni.

Egy időben ezt úgy hívták: agymosás. A filmben csak hajmosást láthatunk. A többi rejtve marad – ahogy ez mondva is van.

 

 

Minden politikus rendes ember volt; van, akiben marad emberség az után is, hogy megválasztják.  Hogy a mi polgármesterünk melyik, mindenki döntse el - itt egy kis segítség hozzá:
 
 
Nem ez volt a címe, de a célja igen annak a beszélgetésnek, amely a Lánchíd Rádió január 16-i adásában volt hallható Kocsis Máté polgármesterrel, parlamenti képviselővel. A vállaltan elfogult, sőt elfogódott kérdező, Csintalan Sándor ötven percen át kérdezte Kocsist gyerek-és ifjúkoráról, politikai szocializációjáról, a sikerrel kapcsolatos, esetleges rangkórságról, de szóba került a hajléktalan-ügy és egy mondat erejéig a drogkérdés is.
 
Akit érdekel, meghallgathatja ezen a linken, akit nem, annak mazsoláznék néhány apróságot, a teljesség igénye nélkül. Újat viszonylag keveset tudhattunk meg, a harminc éves korára fényes, politikai karriert befutott Kocsis Mátéról. Dédnagyapja már aktívan politizált – kisgazda színekben -, apja MIÉP képviselő-jelölt, a nyolc-kilenc éves Máté élénken figyeli a rendszerváltozást vezető Nemzeti Kerekasztalról szóló beszámolókat. Végzett gimnazistaként, majd jogász hallgatóként számos szervezet munkájába kóstol bele, de az első igazán komoly vállalása, az egyetem elvégzése után történik, amikor a Fidesz felé fordul érdeklődése. Aktívan részt vesz a párt választási előkészületeiben, s 2006-ban már delegálják a Fővárosi Választási Bizottságba. Ebben az évben már indítják is az önkormányzati választásokon, így lesz képviselő, majd egy lendülettel alpolgármester is. Csécsei Béla időközi lemondását követően pedig 2009 novemberében polgármesternek választja a kerület, s rá egy évre parlamenti képviselőnek.
 
 
Ötven perc sok is, kevés is. S miután nem közszolgálati rádióban hangzott el a beszélgetés, nem kérhetjük számon a riportertől, hogy például miért nem kérdezett rá – ha már a papa miépes tagsága szóba került -, Kocsis Máté nyilvánvaló hazugságára saját miépes múltját illetően, vagy a hajléktalan ügy kapcsán elért konkrét eredményekre, vagy új alkotmányunk erőszakos terjesztésére. És csak sajnálhatjuk, hogy valójában nem derült fény ennek a kivételes karriernek a külső-belső mozgatórugóira sem. Pedig mindkettő hallatlanul izgalmas téma. Kocsis Máté az ember alig-alig tudott megnyilvánulni ebben a langyosvízben.  Hogy álmok, vágyak, kalandok, kudarcok, félelmek, élmények, nők, példaképek mintha nem is léteznének egy harminc éves ember világában, ez inkább a kérdezőt, mint a kérdezettet minősíti. (s ha mégis így lenne, az nekem vízió: egy arctalan, jellegtelen, technokrata világ /elő/képe). Az, hogy Kocsis Máté akvarista, s pihenésképp afrikai sügéreket nézeget esténként otthonában, hogy nincs testőre, s szándéka szerint nem lesz ebadó a kerületben, mert sok magányos embernek a kutya az egyetlen társa – ettől a riporter teljesen elérzékenyült -, nos, ezek voltak a polgármester kihangosított emberi vonásai. Kihagyott lehetőség maradt minden szempontból ez a majd’ egy óra, mert a polgármester hiteles hangon beszélt arról, hogy magáénak érzi ezt a kerületet, itt nőtt fel, ismeri minden utcáját, rengeteg emberi kpcsolata van és távol áll tőle az übermencs magatartás. 
 
Sebaj. Lehet, hogy a fürdőzés folytatódik a Lánchíd Rádióban, mert Kocsis egy mondata – miszerint az az év a drog ellenes küzdelem éve lesz, és nagyon elszánt, kemény lépésekre készül -, felkeltette Csintalan riporter érdeklődését (idézem.” polgármester úr rettenetesen felizgatott drog ügyben”), a témára tehát vissza fognak térni.
 
stradivari

 

A hivatal még mindig nem akar kommunikálni alattvalóival polgáraival; csak akkor hajlamos válaszolni, ha kitartóan, újra és újra felteszik a kérdést. Van ez így, hogy nem jön be a "nem felelünk, majd csak megunja!"...

Volt ez a nyílt vita meghirdetve a Civil Stratégiáról, ami elmaradt, aztán utólag még a nyomait is el akarták tüntetni. Nem sikerült maradéktalanul, így aztán megmagyarázzák: naná, hogy a munkatárs a hibás, ő baltázta el az egészet.

Szóval még csak nem is az volt, aminek kinézett. Mókásak ezek a magyarázkodások, nem?

 

 Először volt ez az érdekes tálalás a kerületi Civil Stratégiáról, ahol gyakorlatilag a polgármester felolvasott egy kivonatot, civil szervezeteket alig hívtak -  de vitaindítónak szánták, legyen. Össze is ültek a józsefvárosi civil szervezetek, és a közös gondolataikat eljuttatták a Hivatalhoz. Reakció nem nagyon volt rá.

A héten viszont fórumra invitáltak minden érdeklődőt, beszéljük meg a stratégiákat.

Persze, az önkormányzat hivatalos oldalán kitett hirdetményen kívül senki (civil szervezetek) nem kapott külön meghívót, de sebaj, egymást értesítették. Minek van akkor a civil referens? El is mentek a fórumra, hogy aztán ott szembesüljenek vele: mégsem lesz megbeszélés.

Az egyik blogger az alábbiakat írta a tervezetet közösen véleményező civil szervezeteknek és a név szerint megemlített önkormányzati tisztviselőknek:

 

Szerdán 17 órára hirdette meg az önkormányzat a civil stratégiája nyilvános fórumát. A résztvevőket azonban nem engedték be a polgármesteri hivatalba, a biztonsági szolgálat közölte, hogy a fórum elmarad.

Még nagyobb meglepetés ért, amikor megnéztem az önkormányzat honlapján azt az oldalt, ahol a fórumot meghirdetették, hogy mit írnak az elmaradás okáról. A link ugyanis jelenleg üres oldalra mutat. Az önkormányzat saját oldalán, a facebook Józsefváros oldalán és Balog István Szilveszter képviselő oldalán,  akit a fórum szervezőjeként tüntettek fel, sem találtam információt. Úgy néz ki tehát, hogy az önkormányzat nem csupán nem törődött vele, hogy a fórum iránt érdeklődők hiába mentek el, hanem megpróbáltak úgy tenni, mintha a fórumot meg sem hirdették volna.

(Persze aki kicsit is rendszeres internethasználó, az tudja, hogy nem olyan könnyű eltüntetni egy közleményt, csodálkozom, hogy az önkormányzatnál erre nem gondolnak)

Nagyon örültem, hogy Balog István Szilveszter személyében végre valaki a kívülről eddig teljesen passzívnak látszó önkormányzati képviselők közül önálló felelősséget kapott egy fontos projekt illetve a fórum szervezése révén, melyet összesen három témában hirdettek meg. Még ha a két másik témában (civil kapcsolatok és a hajléktalan-támogató program) éppen Kocsis Máté, és - mivel konkrétumokról hosszú ideje sokkal inkább ő kommunikált - Szabó Gábor tűnik is illetékesnek.

Annál inkább érdekes volna megismerni Balog képviselő véleményét: ha bármi miatt lemondták a fórumot, szervezőként mit gondol arról, hogy ezt nem közölték az önkormányzat honlapján, sőt a rendezvényt inkább megpróbálják utólag letagadni?

Továbbá jó volna ismerni más önkormányzati döntéshozók véleményét is: miben és kikkel akarnak együttműködni, ha a legegyszerűbb kérdésben sem vállalják a felelősséget a döntésükért?

Egy másik, nagyon hasonló történet is lezajlott a napokban. Kocsis Máté beszélgetést vállalt a hajléktalanügyi elképzeléseiről az ELTE Társadalomtudományi Szakkollégiumának szervezésében. Ennek szintén örültem, mert károsnak tartottam, hogy a kerületi vezetés hónapok óta azt a benyomást kelti, hogy a szociális szakemberek tudását és szerepét lebecsülve, a nyilvános szakmai vitákat ugyanakkor nem vállalva kíván szociálpolitikai intézkedéseket tenni. Azzal, hogy Kocsis Máté vállalta a beszélgetést a szakmabeli egyetemistákkal, annak a jele lehetne, hogy számot vetett a felelősségével, ami az országossá tett hajléktalanügyi intézkedésekkel és a saját referensi szerepével jár. Szemben egy szimpla polgármester szerepével, aki könnyen tehet a csak a kerületén belül tetszeni akaró állításokat, a makroszintű hatásokkal keveset kell törődnie.

A Józsefváros facebook csoportjában azt tettem szóvá, hogy ezzel a számomra örömtelinek és felelősségteljesnek tartott váltással éles ellentétben látszik lenni a Szabó Gábor kommunikációja, aki ezekben a napokban is gúnyos, sommás, nyilvánvalóan igaztalan minősítéseket tett arra a szakmai-egyetemi körre (egyébként úgy tűnik, tényszerűen is célt tévesztve), akikkel a polgármester a napokban beszélgetni készült. Szabó Gábor a válaszában arra utalt, egyszerre fölényeskedve a szervezőkkel és velem, aki hitelt adok a szervezők közlésének, hogy az ELTE oldalán megjelent információ nem valós, a polgármester nem fog részt venni egy ilyen beszélgetésben. Mint kiderült, Szabó Gábor meghazudtolta a polgármester stábjának érvényes megállapodását az egyetemi szervezettel. A stáb ezután valóban lemondta a részvételt, viszont akkor, amikor az információjukra hivatkoztam, mind a szervezők, mind én okkal gondoltuk, hogy a polgármester úgy tesz, ahogy megállapodott. A tanácsadó fölényeskedése tehát nem csak alaptalan volt, hanem - amennyiben a polgármester szavahihetőségének jelentőséget tulajdonítunk - kommunikációs alaphiba. A tanácsadó előrejelzésével szemben, a szervezők képviselője órákon belül megjelent a kérdéses fórumban, és tájékoztatott a helyzetről, tehát minden arra utal, hogy a szervezők körültekintően és korrekten jártak el. Szemben a polgármester tanácsadójával, aki ezután a felelősséget nem vállalva eltűnt. 

A civil fórumon egyébként én azt mondtam volna el, hogy nagy szükség volna mind az önkormányzati, mind a civil részről a saját szerepükben magabiztos és megbízható partnerekre, mert csak így tudnak egymással felelősen kommunikálni és együttműködni. Ezekben mindkét oldalon komoly problémákat látok, a nagyobbat az önkormányzat oldalán, amire a fentiek is pontos illusztrációk. Nem azért, mert a civilek alapból jobbak lennének, hanem mert többen vannak és változatosabbak. Szemben az önkormányzattal, ahol a döntéshozók kommunikációjából az az alapállás érezhető, hogy a mandátum birtokában nem kell komolyan venni a partnereket.

A polgármester a közelmúltban nyilatkozott arról, hogy az önkormányzatnál minden törvényesen működik, illetve hogy a maga részéről nyitott a racionális vitákra. A saját tapasztalataim, melyeket két év alatt néhány helyi közügy kitartó követésével és alakításával szereztem, sajnos mindkét állításnak egyértelműen ellentmondanak.

Az apparátus visszatérően megsérti éppen azokat a jogszabályokat, amelyek összefüggnek a polgárok lehetőségeivel arra, hogy figyelemmel kövessék a döntéseket. A hivatali levelezésből az intézkedéseikért felelősséget nem vállaló, egymásra és a vezetőkre mutogató tisztviselők, gyengén koordinált hivatali szervezet, az eljárásjogi szabályok nem ismerete vagy durva megsértése tűnik ki. Pozitív változások, a szabálykövetés lényeges javulása is történt az általam megfigyelt témákban, például a testületi dokumentumok kötelező közzététele, amiben a legutóbbi hónapokig nyíltan törvényt sértettek. Általában azonban a vezetők együttműködési készsége a hivatali szabálytalanságok lehetőségének rendszerszintű megszüntetésével kapcsolatban az elmúlt két évben inkább romlott, mint javult. A figyelmük és aktivitásuk a jogsértésekkel kapcsolatban szembetűnően eltér, ha a vélelmezésük szerint azt a politikai vitapartnereik követik el, mint ha vélelmezhetően az önkormányzati apparátus.

Többször pontosan leírható, hogy a Szabó Gábor közlései ellentmondanak a Kocsis Máté közléseinek, és az események, konkrét hivatali eljárások kimenetele a politikai tanácsadó közlései szerint alakul. Az apparátuson kívülről érkező felvetések közül a polgármestert és stábját láthatóan az országos médiumokban megjelenő ügyek érdeklik. Szembetűnő, hogy egy ügyesen kitalált performansz nyomán jóval komolyabb hivatali kapacitásokat mozgósítanak, mint ahogy az alapfolyamatokban tapasztalható némely tartós problémát kezelik. Az önkormányzat internetes közléseiben - amelyek gyakran sokkal konkrétabbak és informatívabbak, mint a hagyományos médiumokban közölt tények és állásfoglalások - a szociológiai értelemben vett tényleges döntéshozónak hosszú hónapok óta a polgármester teljes kommunikációs felhatalmazásával bíró tanácsadó tűnik. Ennek a kommunikációs helyzetnek a leginkább az önkormányzatot érintő kockázataira többen és számos alkalommal igyekeztünk felhívni a figyelmet, eddig nyilvánvalóan eredménytelenül. Úgy gondolom, hogy egyaránt szükség volna a polgármester, a képviselők, a tanácsadó aktivitására és felelősségvállalására, ez a feltétele annak, hogy javuljon a kommunikáció és az együttműködés a különböző civil szereplőkkel, vagy akár a hivatalhoz forduló ügyfelekkel.

Üdvözlettel:

 

 Büszkék lehetünk a polgármesterre, ismét bebizonyította, hogy amihez nyúl, arannyá válik. 

Áttekinti a hontalanságot


Kocsis Máté hajléktalanügyi-referens lett

A Fidesz parlamenti képviselőcsoportjának hajléktalanügyi referensévé kérte fel a frakció elnöksége kedden Kocsis Mátét.


Az Országgyűlés rendészeti bizottságának elnöke, Budapest VIII. kerületének polgármestere azt kapta feladatul, hogy ismerje meg az érintett szervezetek munkáját, gyűjtse össze a tőlük érkező, országos jogalkotásra vonatkozó javaslatokat, és tájékoztassa minderről a Fidesz-frakciót s annak vezetőjét; továbbá ha szükséges, készítsen elő javaslatokat a hajléktalanüggyel kapcsolatos kérdések megoldására.

Kocsis Máté elmondta: Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője és a frakcióelnökség tagjai azzal bízták meg, hogy tekintse át a hajléktalanellátás aktuális kérdéseit, vizsgálja meg annak visszásságait, idegenrendészeti vonatkozásait, a lakás-, a koldus- és hajléktalanmaffia felszámolásának lehetőségét, és ha szükséges, készítsen javaslatot ezek megoldására.

Hozzátette: elsősorban a Fővárosi Önkormányzat, a Belügyminisztérium, valamint a szociális államtitkárság munkáját és törekvéseit szeretné segíteni azzal, hogy az általuk tett javaslatok minél gördülékenyebben a parlament elé kerülhessenek, és a kormánypárti frakciók azokat maradéktalanul megismerhessék.

A politikusnak feladata lesz továbbá, hogy gyűjtse össze a javaslatokat a településszintű hajléktalanellátási gyakorlatok országos szintű rendezésére is, egyeztetve az említett három szervezettel.

 via

Kívánjunk sok sikert a munkájához!

 Persze, most is vannak olyanok, akik nem látják ebben a lehetőséget, a felemelkedést, a megoldást. A huhogók már létre is hoztak egy csoportot fészbukonKukába Kocsis Mátéval! névvel.

 Hovatovább egy humorosnak szánt képet is fotosoppoltak róla, a mindig makulátlan arcára egy csöppnyi bajuszt raktak. Hát ezeknek semmi sem szent?

 Remélem Kocsis Máté dr. él a nép által ráruházott hatalommal, és megkeresi egyenként a csoport tagjait, majd elbeszélget velük. 

 Vagy szól a TEK-nek. Esetleg a titkosrendőröknek. És az igaziaknak. Mindegy, ilyen csúfságot nem lehet válaszlépés nélkül hagyni! 

 

Válaszok

Címkék: fórum civil önkormányzat képviselő

2011.04.25. 16:50

 A CaPE idei első fórumán előre bekért kérdésekkel készültek a szervezők; ezek egy része el is hangzott, de mindet megkapták a képviselők írásban. Kis időbe beletelt, mire a válaszokat összegyűjtötték, de végül megszületett. 


Érdemes lenne negyedenként ilyet tartani negyedévente - amolyan mini közmeghallgatást, az adott terület képviselőjével. Akkor tudná a képviselő, mi is a helyzet a körzetében, és talán tudna érdemi munkát is végezni a választóiért. 

Persze, ez csak tipp. Általában jobban tudják, mit akarnak a választók.

 

 Egy kerekasztal beszélgetés résztvevője voltam tegnap, ahol a polgármesterünk is meghívott vendég volt. Szépen beszélt ott is, elmondva, mennyire befogadó kerületünk a művészet és az újdonságok iránt - így volt ez az elmúlt évszázadokban, és most sincs ok változtatni rajta.

Viszont utána beszélgettünk kicsit, és meglepő dolgot mondott: lemond a teljes képviselő testület a fizetéséről és ezentúl társadalmi munkában fogják ellátni a feladatokat.

Leesett az állam. Mivan? Tényleg, komolyan? És mindenki beleegyezett, senki nem fog kapni fizetést? Igen, bele, nem, tényleg nem. Illetve pontosabban felveszik, de rögtön át is utalják a Józsefvárosért Közalapítványnak, amely a kerület épülését-szépülését végzi majd, folyamatosan. Nem lesz több kátyú, hiányzó kuka, szaros játszótér, és mindenhová zöld felületet varászolnak - ahová lehet, persze - padokkal, asztalokkal és kerékpártámaszokkal.

Jogász tanulmányai alatt lenyűgözte a római kor, és úgy érzi, követni kell azt a szokást, miszerint képviselő a vagyonával is felel. Mivel erre a modern Magyarország jogi lehetőséget nem ad, így inkább a fizetés nélküli munkát választották. Arra a kérdésre, hogy így is érdemi és minőségi munkát várhatunk-e a képviselőktől kicsit indulatosan válaszolta, hogy itt mindenki Józsefvárosért akar tenni, és ez fontosabb, mint az anyagiak...!

Egy ilyen összefogással hegyeket mozgathatunk meg - fűzte hozzá. Úgy legyen!

Az erről szóló döntést a legközelebbi testületi ülésen fogadják majd el. 

Lezajlottak a választások, és teljesen új testület van ősz óta. Működik is, csak nélkülünk - de értünk. 

Ha valakinek valami gondja van a környéken, ahol él, keresi a kapcsolatot az önkormányzattal. Az lenne az evidens, hogy a saját - tehát területileg őt képviselő - személyt keresse meg. Na de hogyan? 

Az emberek nem választási körzetekben élnek, hanem utcákban, tereken. A választási körzet amúgy is képlékeny, változik időről időre, akkor most mi van? Ki a képviselőd?

Az önki honlapján fent van minden képviselő mellett, hogy melyik körzet lakóit, érdekeit, gondjait, panaszait kezeli, képviseli. Itt van viszont egy térkép, ahol be tudod lőni, a lakhelyed melyik körzet.

Miért nincs ott, nem értem...Kattintásra megnő!

 A fórum legtöbbet használt két szava volt ez. A két, területileg ezt a részt képviselő ember szájából, akikről kiderült, sok közük nincs is Palotanegyedhez. Az, hogy nem ismerik, kicsit erős lenne, mert legalább azt tudják, hogy hol van...

Szóval újra lakossági fórum a CaPE szervezésében, kábé 45 ember jött el megnézni, mit is mondanak az általuk megválasztott pártkatonák. A szervezők fejlődnek, hiszen ez már a sokadik fórum, amit összehoznak. A mostani fő témája is változatlanul a köztisztaság és a közrend volt, ami folyamatosan visszatérő - de mégsem látni érdemi változást. 

Az este két részre lett bontva, előbb az emilben érkezett kérdéseket tárgyalták, aztán az élőszóban feltetteket - de előtte bemutatkoztak.


 

 Egry Attila elsősorban a kettes választókörzet képviselője, másodsorban alpolgármester - ebből kifolyólag szívügye a Palotanegyed. Élni a XI. kerületben, Budán, persze, de szándékában áll beköltözni a Palotanegyedbe.

 Szilágyi Demeter mikrofonfóbiás, félévente körbejárja a körzetét, becsönget mindenhová. Ötödéves jogász a Pázmányon, és ez a kötődése a negyedhez. Jelenleg a II. kerületben él, de nemsokára beköltözik a Horváth Mihály térre.

Első kérdés a Palotanegyed átnevezése merült fel, ezt gyorsan cáfolták, nem a nevet, hanem a funkciót változtatják csak meg, így lesz egyetemi negyed. Adott ehhez minden, és nem csak itt, hanem az egész kerületben, hiszen a fővárosban itt koncentrálódik a legtöbb egyetem.

 Baross 40 sorsa is többeket érdekelt, hiszen nem történik még mindig semmi, csak pusztul tovább. Miért nem tud sehogyan hatni a hivatal a tulajdonosra? Építési osztály bárki bejelentésére intézkedik. (hm, látják és mégsem) Ugyanilyen a Krúdy-Horánszky sarkán bomló épület.

 A Zichy Hotel folytatná a Baross utcáig a Mária utca díszburkolatát - pontos infót erről sem tudnak, de majd tájékozódnak.Mikszáth tér 3, szintén műemlék épület, itt sem történik semmi, csak a penész eszi. Megvizsgáljuk, persze. 

Sok sétáló, csökkentett forgalmú utca lesz a közeljövőben, de a Pál utca kimaradt, pedig rengeteg - főleg olasz - turista járja be az ifjúsági regény kapcsán. Európa Belvárosa II. tervben van, de sajnos azt már csak önerőből fogja tudni megtenni az önkormányzat, abban szerepelhet - viszont a polgármester programjában a Szentkirályi utca sétálósítása benne van.

Az átmenő forgalmat kellene kizárni, hiszen még mindig sokan használják menekülő útvonalnak a Rökk Szilárdot és a Szentkirályit. Rákóczi út sem élhető, 2x3 sávos kvázi autópálya rontja az életminőséget - ez viszont fővárosi hatáskör.

Kutyaürülék, kátyúk: a kutyák gazdái bírságolhatók, mégsem történik meg sokszor. Köztereseink nem szívesen konfrontálódnak személyesen, egyszerűbb a kerékbilincselés, ahol nincs találkozás. Kátyúk javítása tavasszal várható, és megpróbálják szigorúbban bírságolni a kutyásokat. Létre fognak hozni egy telefonszámot, emilcímet ahol be lehet jelenteni az önkormányzat cégei felé dolgokat. (van is, miért nem tud erről egy alpolgármester?) Az egyesület és a lakosság segítségét kérik a kátyúk bejelentésével - ilyen is volt az elmúlt időben, összegyűjtöttük a burkolati hibákat, eljutott a lista az önkihez, csak visszajelzés nem érkezett; ettől függetlenül újra megtörténik.

Orvosi rendelő, azon belül az ellátás foglalkoztatja még az embereket, hiszen sokan nem tudják, hová is menjenek. Az Auróra utcai rendelő a válasz mindenre - ha kész lesz a felújítása; 700 milliót szánnak rá, egy év munka. 

Hipp-hopp, el is repült egy óra. A második félidőben az itt megjelentek kérdései, megjegyzései izzasztották a képviselőket, akik néha a teljes tanácstalanságot mutatták. Pedig ha foglalkoznának a területükkel, talán nem érné meglepetésként az itt élők problémái.

Horánszky sétáló vagy csökkentett forgalmú lesz? Rév8 tervei között még sétáló szerepel, viszont megállapodás született az itt élőkkel, hogy csökkentett forgalom lesz csak. Mi a valós? Alföldi exRév8 György megnyugtat és megvizsgál.

Gutenberg téri galambok ürüléke, ráadásul a felújított Mária utca burkolatán ujjnyi vastag. Fertőző, a játszótérre is jut bőven - megoldási javaslat a fogamzásgátlós etetés, illetve a sólymász. Tudni kell azt is, hogy a galambok etetése évek óta tilos, szabálysértési eljárás indítható, viszont a derék józsefvárosi közteresek ebben sem intézkednek.

Helytörténeti tanács felállításáról döntött a testület, viszont kimaradt belőle mind a Kossuth Klub, mind a CaPE. Erről sem tudnak, természetesen.

Visszatérő kérdések: körútról a Baross utcába kanyarodni a Kálvin tér felé; illetve a Gutenberg tér sarkán 5 utca keresztezi egymást, nagy a gyalogos forgalom, zebra meg nincs. Megvárjuk a balesetet, vagy lesz valami? Lesz valami, bizony.

Nemzeti Múzeum kertje sem új téma, folyamatos az ott parkoló autók nagy száma. Változás lesz? Már van - illetve kellene lennie, az új igazgató szerint kb. 15-20 autó állhat bent, viszont változatlanul 60 körül parkol ott. Területileg a kerületben helyezkedik el, a kerületi főépítésznek van ráhatása, csak intézkednie kellene - tudtuk meg egy hozzászólásból. Intézkednek, hiszen tényleg van hatósági jogköre a kerületnek.

Bringások is sok problémát okoznak az egyirányú utcába forgalommal szembe tekeréssel, a szűk utcákon ez többszörösen balesetveszélyes. A KRESZ szabályait be kell tartani, tartatni. Van lehetőség a szabályos behajtásra, de ezt tábla szabályozza és legalább 4,5 méter széles úttestet igényel.

Gyulai Pál utca sétálósítása, illetve a parkocska közparkká alakításáról sem kapnak érdemi tájékoztatást. Mi lesz ott? Az, amit megbeszéltünk, persze, folyamatban van.

Szabó Ervin tér fel lett újítva, mikor kerül vissza a kerület kezelésébe? Hamarosan.

Jó lenne, ha lenne egy archívum, ahol utána lehetne nézni mi is hangzott el az eddigi fórumokon; illetve tényleg ideje lenne a kétirányú kommunikációnak. Szándék eddig csak a lakosság részéről látható, a hivatal nem beszélget a polgárokkal. 

Meg is értem azokat, akik (már) nem járnak fórumokra - viszont most új testület van, talán érdemes lenne rájuk hatni, nyomást gyakorolni; ha több embertől hallják ugyanazokat, talán tényleg lesz változás. Ami jelen esetben a normális működést jelentené, ugye. (ne is mondd, naív vagyok)

Várjuk a következő fórumot; kérdés az, hogy vajon történik-e az most elhangzottak kapcsán bármi?

Szerinted?

Palotanegyedi esték X.

Címkék: fórum meghívó képviselő

2011.02.07. 11:22

 Újra lesz lakossági fórum Palotanegyedben - amit már nem sokáig fognak így hívni, hiszen a kerület vezetése egyetemi negyedet csinál belőle. Gyertek el, és kérdezzetek az egyetemista képviselőtől!