Árnyalása a kommunikált dolgoknak, saját bőrön szerzett tapasztalások a jóságos önkiről, képviselőkről.

Egy minapi televíziós riportban Egry Attila, Józsefváros alpolgármestere szemléltette a nézőknek az önkormányzati lakásbérlemények siralmas voltát, mindjárt egy magára hagyott, befalazott, szeméttel-törmelékkel teli ingatlanban.

Jó az, ha ütősek a képsorok, hadd lássa a nagyérdemű, hogy az igénytelen lakók semmit nem becsülnek meg, tönkrevágják, szétbontják, majd mások elkezdik újra összerakni, glettelni – de nem érnek a dolog végére, mert a Hivatal gyorsan befalaztatja a bejáratot. Illegálisan helyreállítani? Nanehogymár.
Azt is megtudhattuk az alpolgármestertől, hogy az önkormányzat az üres lakásokat igenis felújítja, - ahogy ürülnek, és ahogy pénz van rá.

Lássuk, hogy néz ez ki a valóságban. Hogyan működik az a hivatali gépezet, amelynek felelőtlensége, sorozatos mulasztása, kötelezettségszegése a bemutatott állapotokhoz vezet. És mit is jelent a felújítás, állagmegóvás a hivatali gyakorlatban.

Hiteles történet következik, magam éltem meg.

Jogcím nélküli lakáshasználó voltam öt kerek évig. Hajléktalanszálló elől menekülve a nyolcadik kerület egyik önkormányzati lakásában kötöttem ki, másodmagammal. A bérlő egy ismerősöm volt, aki befogadott a 105 éves lepusztult épület egyik kis lakásába annak fejében, hogy a fenntartási költségeket én fizetem. És laktunk, fizettünk. Pontosan. Az ismerősnek, bankszámlára. Azután eljött az a pillanat, amikor a Vagyonkezelő leveléből arról értesültem, hogy többszázezer forint hátralék van a lakáson. Ismerősöm egy értelmes, tanult, a fiát egyedül nevelő nő volt, aki gyereke egyetemi tanulmányait finanszírozva oda jutott, hogy minden pénzt feléltek. Magánügy. Megértettem. Összedugtuk a fejünket, találjuk ki, mit tegyünk.

Megoldásra váró problémák voltak:
- lakhatásom megőrzése
- az ismerősömet megkímélni a végrehajtástól
- a bérbeadóval való bizalmi viszony helyreállítása

Nem találtunk ki tündérmeséket, a valós helyzetet adtuk elő szóban, írásban, telefonon, e-mailen. Olyan megegyezésre törekedtünk, amely komplex megoldást nyújtott volna mindhárom félnek, a következőképp:
- az ismerősöm 5 éves határozott idejű szerződése épp a lejáratához közeledett, ő maga nem tartott igényt a lakásra, mert közben más módon rendeződött a helyzete. Nyilatkozatban mondott le a bérleti jogról.
- Jómagam arról nyilatkoztam, hogy részletekben átvállalom a hátralékot, tehát kifizetem még egyszer, amit már korábban kifizettem, ezzel a vagyonkezelő per nélkül hozzájut a kintlévőségéhez.
- Kérelmeztem, hogy a továbbiakban velem kössenek lakásbérleti szerződést, öt éve ott lakom, banki bizonylataim vannak a pontos teljesítésekről, és egész véletlenül a nagyon rászorulók közé tartozom rokkant fedél nélküliként. Vállaltam továbbá, hogy a lakás kisebb felújítási munkáit is elvégzem.

Az ügy egy év alatt többször megjárta a polgármester, az összes alpolgármester, a lakásiroda vezető, a vagyonkezelő, és vagy öt képviselő íróasztalát. Állíthatom: ilyen dilettantizmust, hivatali gőgöt, pitiánerséget álmomban sem láttam. Gyűltek a levelek, kérelmek, akták, miközben mi a lakótársammal már „dobozokban laktunk", mert teljes egy évig nem találtam a hivatalban egyetlen felelős személyt sem, aki kimondott volna egy igent vagy nemet. Az akkori lakásiroda vezetőhöz be sem jutottam, a telefonban letagadtatta magát. A polgármester a kampány időszaka alatt mosolyogva „okézta" a dolgot, aztán meggondolta magát. A képviselők – egy kivétellel – válaszra sem méltatták a megkeresésemet.

Egy év után megírtam egy barátságosnak nem mondható levelet a Tisztelt Felsoroltaknak.

Hamar kaptam választ rá, melyben határozatukat közölték: fizessek meg 8 napon belül egy összegben közel egymillió forintot, ezután egy éves (!) határozott idejű szerződést köthetünk, piaci (!) bérleti díjjal. Ja. Az pont a rokkant-nyugdíjam összege volt. Zseniális.

Napokon belül leadtam a lakást. Akkor még nem voltam járatos a bérleményi jogviszonyok rendszerében, nem ismertem a „jogcím nélküli lakáshasználó" fogalmát sem. Jelenleg 675 van a kerületben belőlük. Mert valahol lakni kell – polgármesterünk is ezzel indokolta a kerületi jegyző botrányos bérlakásügyét.
Mai eszemmel már tudom, hogy nem kellett volna kiköltöznöm, de hát én törvénytisztelő vagyok.Vagy hülye.Balek. Tessék eldönteni.

Ezután gyors segítségként elfogadtam az első ajánlatot, amit kaptam, most egy panelben lakunk, horror rezsivel. Hárman béreljük, ketten rokkantak vagyunk, a harmadik csak azért nem, mert nem kérelmezte soha. Mindhárman súlyos betegségekkel élünk, egymásba kapaszkodva. Tökéletes „család" vagyunk így is. Vagy épp így.

De kanyarodjunk vissza arra, hogyan is működik a hivatali rendszer, és ennek mik a következményei.

Az az általam három éve leadott lakás azóta is üresen áll. Komfortos, 38 nm, 2 szoba, konyha, fürdőszoba, előszoba, egyedi fűtés. Nem luxus, kicsit vizes, kicsit huzatos, de abszolút lakható. Volt. A lakásban a télen csőtörés volt, eláztatta az alsó lakásokat két szinten. Először csak a közvetlen alatta levő lakás ázott be (állt a víz), majd – miután a Vagyonkezelőnél nem találták az üres lakás kulcsát, és a kinyitást engedélyeztetniük kellett a karbantartóknak, így közel egy hét múltán jutottak be az ingatlanba. Ennyi idő alatt már a két szinttel lejjebb levő lakás is szétázott. Az egyik károsulttól kaptam az információt, miszerint saját erőből kell a helyreállítást elvégeztetniük, mivel „lakáson belüli" probléma lépett fel. Hát, ez is egy hozzáállás.

Szóval, számoljunk. Mennyibe került ez a szakszerű eljárás, bölcs döntés a fenntartó-tulajdonosnak. Úgy alsó hangon.

1. bérleti díj kiesés 3 évre (~ 13.000/hó, nettó)                             468.000,-

2. szemétdíj, vízdíj 3 évre,

ezt a vagyonkezelő fizeti, amíg nincs bérlő (~12.000/hó)                 432.000,-

3. behajthatatlan kintlévőség, kamatok nélkül                               1.000.000,-

4. el nem végzett felújítás, amortizáció,

csőtörés okozta kár (becslés)                                                       1.000.000,-      

_____________________________________________________________                            

                                                                                           2.900.000,- 

 

5. az állagmegóvás elmulasztásából eredő kár a 2 károsultnál 

 

Hát így.

Lassan mehet a „befalazandók" mappába ez a lakás is, a lakhatással nem rendelkezők meg a levesbe.
Úgy egy-két év múlva pályázatot lehet kiírni rá, 2-3 milliós felújítási kötelezettséggel. Majd vágnak rajta egy lyukat, hogy kívülről bekukucskálhassanak az érdeklődők.

A kerületben jelenleg 483 üres lakás van, 222 már nem hasznosítható.

• A fényképek a kiköltözéskor, az átadás-átvétel napján készültek.

-prokontra-

konyha.JPG

szoba1.JPG

fürdőszoba, ülőkád.JPG

szoba2.JPG

igénytelen lakók....JPG

és igényes fenntartó.JPG

Áprilisban közel kétszáz kerületi lakos részvételével fórum volt a Kesztyűgyárban, amelyen az önkormányzat és a Kisfalu Kft. vezetői, munkatársai közül többen is részt vettek. A fórum témája a lakásgazdálkodás, ezen belül is a „munkáért lakhatást” program, a szociális bérlakások, és a számos helyen immár közegészségügyi kérdésként is megjelenő lakásállapotok voltak. A találkozót követően mind a hivatal(ok), mind a fórumot szervező civil szervezetek részéről több kezdeményezés született. Ennek egyik közös eredményeként májusban delegáció utazott Nagykanizsára, hogy az ottani, lakbérhátralék ledolgozását lehetővé tevő program megvalósulását tanulmányozza. A hivatal és a civil szervezetek közötti konzultáció rendszeressé vált, személyes találkozók, illetve levélváltások útján. Ez a beszélgetés Soós Györggyel, a Városgazdálkodási és Pénzügyi Bizottság elnökével készült, abból a célból, hogy összefoglaljuk az április 20-a óta történteket. A beszélgetésen jelen volt a civil fórumsorozat aktivistái közül Budaházy Gusztáv (a Négy Ház Egyesület vezetője), Bódis Lajos és Neumann Péter is.

- Az áprilisi fórumon elhangzott, hogy több mint tíz bérlakásnál terveznek kilakoltatást fizetési elmaradás miatt. Akkor ön az elhangzott tények és az elkeseredés hatására többeknek felajánlotta, hogy keressék meg a hivatalában, hogy közösen találjanak megoldást a helyzetre.

- Így történt. A fórumot követően nyolcan kerestek meg, közülük hét esetben sikerült is megegyeznünk. Olyan törlesztési részletben állapodtunk meg, amely részükről vállalható volt. A nyolcadik ügynél a ház lakói jelezték, hogy az illető családdal összeférhetetlenségi gondok vannak. Ebben az esetben még nem született döntés, a Kisfalu munkatársai vizsgálják az ügyet.

- Ez akkor azt is jelenti, hogy az elmúlt hónapokban az önkormányzat nem indított kilakoltatási akciót?

- Így van. Talán érdemes megemlíteni, hogy Nagykanizsán, ahol tapasztalatcserén jártunk, az elmúlt évben 27 kilakoltatás volt, nálunk három év alatt 15, de ezek már mind elhagyott lakások voltak. Nem csinálunk olyat, hogy embereket az utcára teszünk. Sőt, épp a fórum, illetve az említett hét eset tapasztalatai nyomán arra törekszünk, hogy a bérlőkkel közösen keressünk megoldást a kialakult helyzetre. Ez alól egyetlen kivétel van, ha valaki feltör egy lakást. Ott azonnal intézkedünk.

-  Az elmúlt hónapokban a hivatal felmérést végzett a kerület önkormányzati lakásaiban. Mi volt a cél, és milyen eredménnyel jártak?

-  Szerettük volna pontosabban tudni, kik laknak ezekben a lakásokban, és milyen viszonyok között. Fontos kérdés - épp a tervezett „munkáért lakhatást” program sikere érdekében -, hogy tudjuk, valós bérlők lakják-e ezeket az ingatlanokat, s milyen jogcímen. A felmérés eredményei még nem állnak rendelkezésemre, de amint meglesz, tájékoztatni fogok róla. Annyit most is elmondhatok, hogy számos helyen találtunk botrányos viszonyokat, közegészségügyi szempontból aggályos területeket. Ez nem csak az önkormányzati lakásokra érvényes, ami a szempontunkból azért gond, mert a társasházak esetében elég kicsi a hivatal mozgástere, ha például a lakásban tárolt szeméthegyek, vagy poloskák okozzák a gondot.

- A „8kerblogban” Budaházy Gusztáv több írásában is kifejtette, hogy a bérlői jogviszonyok tisztázatlansága alapjában akadályozza az összes „kibontakozási program” sikeres megvalósítását...

- Igen, tárgyaltunk erről Gusztival, és lassan körvonalazódnak is egy másik, mélyrehatóbb felmérés körvonalai. Sokféle bérlő van, sokan önhibájukon kívül kerültek-kerülnek nehéz helyzetbe. A fizetési képtelenség - még ha hajlandóság lenne is - sokakat ránt be egy eladósodási spirálba. Részben ebből a felismerésből született több olyan döntés, amelyeket röviden és összefoglaló néven bérlői amnesztiaként említenék. Ennek lényege, hogy megegyezésre törekszünk a jóhiszemű, jogcím nélküli bérlőkkel, hogy a szociális bérlakásoknál a nem fizetés végett felhalmozódó többlet adósságokat visszamenőleg eltöröltük, hogy - épp a „munkáért lakhatást” program keretében - lehetőséget kívánunk biztosítani a tartozások ledolgozására. Szeretnénk megkönnyíteni azok helyzetét is, akik kisebb lakásból nagyobba szeretnének költözni. Az utóbbi időben sok esetben elengedtük a bérlakáscsere miatt felmerült költségek egy részét.

- Az elmondottakból úgy tűnik, hogy az önkormányzat és a Kisfalu Kft. orvosolni akarja az áprilisi fórumon megnyilvánuló „rettenet-csomagot”...

soós-3.jpg

                                                                       

                                                                                              Soós György. Idő van.

- Igen. A büntető jellegű hozzáállás helyett az együttműködésre szeretnénk helyezni a hangsúlyt. Első körben a „jóhiszeműekkel”. De Gusztávval szeretnénk egy mélyrehatóbb, teljes körű megújulási programot kidolgozni, és meg is valósítani. Ez nem könnyű feladat, hisz közel hatezer önkormányzati lakásról van szó, és évtizedekre visszanyúló káosszal kell szembenéznünk.

- Az együttműködési szemlélet egyik hatásos megnyilvánulása lehet a „munkáért lakhatást” program beindítása. Ezzel hol tartanak?

- A kanizsai látogatást követően felvettük a kapcsolatot a Szociális Építőtábor Egyesület vezetőivel, személyesen is tanácskoztunk, éppen ebben a szobában. Abban maradtunk még júniusban, hogy kellő tájékozódás után megkeresnek minket, hogy megállapodjunk. Várjuk a jelentkezésüket. Mi úgy tervezzük, hogy jövő év elején kezdődhetne a tényleges munka. Első körben a Corvin sétányról megmaradt térköveket szeretnénk felhasználni házak udvarain, egy zöldítési program keretében. Adnánk hozzá fákat, növényeket, és persze szakmai segítséget is. A beton helyére üdítő látványt képzelünk. A kerületben sok az üres telek. Ide közösségi kerteket szeretnénk, amilyet például a Corvin sétányon is lehet látni. Ezeknek lenne felelőse, aki vigyáz ezekre a területekre, gondozza, locsolja stb. Ez is a „munkáért lakhatást” program keretében valósulna meg.

- Az áprilisi fórumon sokan panaszkodtak a magas rezsiköltségekről, illetve a lakások lakhatatlanságáról. A program mikor és hogyan tenné lehetővé ezeknek a lakásoknak a korszerűsítését, ahogy ezt Nagykanizsán is láthattuk?

-  Ez lenne a következő lépés. Ha a zöldítős program beválik, akkor lépünk tovább. Az elképzelésem szerint a Magdolna Negyed Program harmadik részében, amelyre tudomásom szerint szeptembertől lehet pályázni. Ez nagyon sokrétű - jogilag, pénzügyileg, szakmailag előkészítendő - csomag, amihez számítunk minden érdeklődő és hozzáértő segítségére, így a Gusztiéra is, hisz a Négy Ház Egyesület a Magdolna Negyed Program első részében már letett az asztalra.

- Mit tegyen az - legyen jó- vagy rosszhiszemű -, aki a bérlői amnesztia hallatán úgy érzi-gondolja, hogy akkor ő is szeretne ebben a megújulásban részt venni?

- Erről is érdemes lenne fórumot szervezni, akár itt, az önkormányzat épületében. Minél több javaslat, ötlet, vélemény gyűlik össze, annál felkészültebben tudunk belevágni a megvalósításba. Mi akár már szeptember elején is készek vagyunk egy ilyen találkozóra-megbeszélésre. De ettől függetlenül is azt tudom mondani, mint az áprilisi fórumon, hogy személyesen is várjuk azok jelentkezését, akiknek lakásbérleti gondjaik, javaslataik vannak. A családsegítő központ és a Kisfalu Kft. bevonásával a tapasztalatok szerint meg tudjuk találni a közös megoldást.

- Vissza-visszatérő kérdés az üres illetve „diszfunkcionális” lakások ügye. Vannak elképzeléseik, hány lakásról lehet szó?

- Egyelőre csak becsült számot tudok mondani. Körülbelül 200 db üres lakás lehet a kerületben. Ezek egy része lakhatatlan, földszinti, penészes, komfort nélküli. Esetleg a privát szféra tud velük valamit kezdeni, ha árverésre bocsájtjuk őket. De vannak a másfél-kétszobás lakások, amelyekkel kezdeni szeretnénk valamit. Ezért most szeptemberben pályázatot írunk ki - öt lakásra -, fiatal, öt éve a kerületben lakó, középfokú végzettséggel rendelkező házasoknak. Ha beválik, akkor jövőre már harminc ilyen lakást szeretnénk megpályáztatni.

- Miért feltétel a középszintű végzettség? Ezzel sokakat eleve kizárnak ebből a lehetőségből.

- A munkaerőpiacon középszintű végzettség nélkül nagyon nehéz elhelyezkedni. Mi azokat szeretnénk ezen az úton támogatni, akik képesek megtartani magukat ebben a világban. Nem célunk folytatni azt a korábbi lakáspolitikát, amely létszám(bőség) alapján juttatott lakásokat.

- A leszakadókkal mik a terveik?

 - Mindaz, amit eddig elmondtam. Keressük velük az együttműködést. A büntető jellegű intézkedéseket felülvizsgáljuk. Beindítjuk a „munkáért lakhatást” programot. Összességében azon vagyunk, hogy minden kerületi lakos élhetőbb körülmények közé kerüljön a közös munka eredményeként.