A Kesztyűgyár Közösségi Ház és a Supranatura Művészet Alapítvány első közös szervezésű kiállítását 2009. március 13-án 17 órai kezdettel mutatja be a nagyérdemű közönség és a művészet iránt elkötelezett barátok nagy örömére.

 

Kiállítónk Csámpai Rozi festőnő elismert roma művész, aki nem csak a festészet terén, de a zenében, a táncban és a feltörekvő nemzedékek oktatásában is kiemelkedő eredményeket ért el.  A képzőművészettel hét éve kezdett el komolyabban foglalkozni, s a kezdetben még posztmodernbe hajló naiv stílusirányt fokozatosan felváltotta egy erőteljesebb vonalvezetéssel és karakteresebb színvilággal ötvözött tudatos önkifejezés.

 

A nagyközönség számára még új, legfrissebb alkotásai és a már zsűriztetett, ismert képek is helyet kapnak Kesztyűgyár Közösségi Házban, a Mátyás tér 15. szám alatt. Azok számára, akik a VIII. kerületi Kesztyűgyárat régi formájában ismerik, nagy meglepetéssel szolgálhat a régi intézmény új arca és funkciója is, hiszen 2008 őszétől egy multifunkcionális kulturális központ kapott helyet az épületben. Az új intézmény számos tehetséggondozó programnak, művészi előadásnak, képzésnek, tanácsadásnak és egy internet kávézónak ad otthont. A megvalósuló programok célja a közösségépítés és a helyi identitás erősítése, illetve az elszigetelődött Magdolna negyed bevonása Budapest kulturális vérkeringésébe.

 

Csámpai Rozi kiállítását Junghaus Tímea művészettörténész nyitja meg, aki a budapesti Nyílt Társadalom Intézet (OSI) Művészet és Kultúra programja munkatársa, vezetője a Roma Kultúra nevű projektnek. Szerzője az első olyan összefoglaló művészettörténeti könyvnek, amely Meet Your Neighbours címmel jelent meg Európa roma kultúrájáról.

Nem utolsósorban jelentős szerepet vállal egy olyan társadalmi párbeszéd megindításában, mely a roma művészetről alkotott szemlélet éles paradigmaváltását valósítaná meg (HVG interjú, 2005). Junghaus Tímea tavaly februárban vehette át az Alfred Toepfler Alapítvány Európai Kulturális Kairos-díját.

 

Az ünnepélyes kiállítás megnyitón fellép Nyári Bernadett hegedűművész, a Grátzi Zeneakadémia hallgatója, zongorán kíséri Suha Tamás.

 

Minden érdeklődőt szeretettel várunk március 13-án, pénteken 17 órai kezdettel a VIII. kerület Mátyás tér 15. szám alatt a Kesztyűgyár Közösségi Házban.

Na, miről híres? Nem tudjátok? Segítek kicsit: így írtak 2005 végén erről a részről:

Európai Uniós pályázaton elnyert támogatás - a 10%-os önrésszel együtt 1,039 millió Euro (kb. 260 millió Ft) - biztosítja, mely anyagi eszközöket rendel a közterületek és közművek megújításának feladatához.

A munkálatok során kicserélődött a vízvezeték, egyedülálló módon tégla burkolatot kapott a járda, új kandelláberek kerültek felállításra. A megújítás eredményeként a kerület egy hangulatos, gyalogosbarát útszakasszal lett gazdagabb.

Hát persze! A középső Józsefváros első sétáló utcája! De szép is lett! Az ingatlanosok azonnal lecsaptak erre a tényre, és azóta is így hirdetik az ottani lakásokat, hogy jó ott lakni, ahol egy remek kis csillapított forgalmú utcácska dobja fel a környéket. Nézzük, mi lett belőle:

Gödrök, beton, aszfalt - művészi hányavetiséggel szétszórva. Egyedül a kis kockakövek vannak szépen elrendezve itt-ott, mintha készülnénk ismét egy utcai harcra, a tankok ellen. Vagy csak úgy. A kihullott - vagy kiszedett - kövek helyét aszfalttal pótolták, ahogy elnézem, lesz még ilyen pótlás. 

A sebesség korlátozása is felesleges, az itt áthajtók jelentős része nagy ívben tesz rá. Súlykorlátozás viszont nincs, szóval lehet, hogy a Corvin-Szigony betonszörnyeihez erre (is) járnak a teherautók. Nem kéne.

Vajon mi az oka annak, hogy még tíz öt évet sem bírnak ki a felújítások? Nemsokára kezdődik a Mária utca átalakítása, az meddig bírja majd? Ugyanez lesz a sorsa?

FRISS: Információim szerint az aszfalt-foltok csak a jó idő beköszöntéig maradnak, aztán helyrerakják a köveket, kiegyengetik az oszlopokat - és bár erről nem volt szó, de remélem - kiraknak egy 3,5 tonnás tiltást is. Megtudtam azt is, hogy erre is két év volt a garancia, mint ahogy ennyi szokott lenni.

Maga a honlap használhatatlan. Elveszik az ember a sok felesleges menű között, az érdemi információt viszont nem lehet megtalálni. Legutóbbi példám: a képviselőtestület rendeleteket alkotott már idén is, többek között a játszótereken megtiltotta a dohányzást, büntetéssel sújtva azt, aki mégis ott füstölne.

Engem, mint dohányzó embert, érdekelne, egészen pontosan mi is áll ebben a rendeletben - van is rá egy törvény, meg adatvédelmi biztosi állásfoglalás, amely kimondja, hogy "a jogszabályok kihirdetése nélkül nincs érvényes jog, a jogszabályok megismerhetősége nélkül nincs jogállam".

Ezzel szemben a kerületi honlapon a rendeletek szekcióban egy idei sincs fent. Pedig - ránézve a naptárra - már két teljes hónap eltelt az évből. Sebaj, jó állampolgárként írtam a jegyzőnek, mint a Törvények Őrének, biztosan nem tud róla, és azonnal odacsap, ahová kell, így pillanatok alatt felkerül minden a helyére.

Ahham, meg ahogy én azt elképzeltem. Íme egyik válasz:

Sajnos, ahogy azt Ön is írta, a honlap üzemeltetésével kapcsolatban valóban több hiányosság van, amely miatt az információáramlás nem akadálymentes, de – véleményem szerint- legfőképpen a hivatal hosszú évek óta hiányzó kommunikációs szabályzatában keresendő a „hiba”. Mind a honlap-átalakítás, mind az önkormányzati kommunikációs szabályzat reményeink szerint meg fogja szünteti az ilyen hiányosságokat.

Azért nem tesznek eleget törvényi kötezettségüknek, mert...lusták(?) megalkotni egy szabályzatot? Van rá egy jogszabály! Évek óta használhatatlan a kerületi honlap, és évek óta ígérik, hogy majd lesz új, és akkor minden szép és jó lesz.

A legszebb, hogy jött egy visszaigazolás arról, hogy a jegyző asszony bizony olvasás nélkül törölte a levelem.

Ennyit arról, mennyire érdekli a saját munkája. Ő lenne a Törvény(esség) Őre?

Neked van ilyen - vagy hasonló - tapasztalatod?

Tegnap este hazafelé egy érdekes feliratot láttam a nagykörúti villanyos megállóban: egy régi, konyhai falvédőt imitáló ceruzarajzot applikált valaki a hirdetésre.

Láttunk már ilyet, szeretik vicces elemekkel feldobni a reklámokat - ez azonban nem a külső részre, az üvegre volt matricázva, hanem magára a plakátra ragasztották, belülről. Gyanús ez, nagyon gyanús....

Megnéztem a többi reklámtáblát is, mindegyiken volt ilyen. Látni, hogy az idei Nőnap egyfajta köszöntése - de hogy kerültek oda? Ki volt olyan bátor? Ez a modern-kori grafiti?

Mint ahogy arról kedvenc várossal foglalkozó blogunk beszámolt,195 új műemlék épület/terület  "született" az oktatási és kulturális miniszter rendeletére. Ezek közül a kerületünkben a következők:

62.       Budapest VIII. kerület, Gutenberg tér 4., Gutenberg Otthon – Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyező Egylete Székháza;

63.       Budapest VIII. kerület, Horánszky utca – Lőrinc pap tér – Mária utca, jezsuita templom és rendház;

64.       Budapest VIII. kerület, Lőrinc pap tér 2., lakóház, Zichy-palota;

65.       Budapest VIII. kerület, Mária u. 4., lakóház;

66.       Budapest VIII. kerület, Puskin u. 4., Magyar Tisztviselők Országos Egyesülete székháza;

67.       Budapest VIII. kerület, Salétrom u. 8., református templom;

68.       Budapest VIII. kerület, Tisztviselőtelep (műemléki jelentőségű terület); 

Ez örvendetes, és végre, meg minden - de szívemnek legkedvesebb a kerületben a Gutenberg Otthon, ami szerintem (is) Budapest legszebb szecessziós épülete.

Nézzük ,mit tudunk róla:

A hatezernyi taggal rendelkező Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyező Egylete 1905 áprilisában döntött egy egyesületi bérház építéséről. Még ugyanazon év szeptember 27-én döntés született az akkori Gyöngytyúk (ma Gyulai Pál) utcai 620 négyszögöles telek megvásárlásáról, de a terület borsos ára miatt végül a Sándor (ma Gutenberg) tér 4. szám alatti telekre esett a választás. A kiírt tervpályázatra beérkező művek közül Vágó László és Vágó József műépítészek tervét fogadta el az egyesület közgyűlése. Az építkezést 1906. május 3-án kezdték meg a régi épület lebontásával. A folyamatos építőmunkássztrájkok miatt a munkálatok csak vontatottan haladtak, így az átadás eredetileg kitűzött időpontja öt hónapos késedelmet szenvedett. Az egyesületi székház, a Gutenberg-otthon ünnepélyes felavatására 1907. október 13-án került sor, az építési költségek 939 000 koronát emésztettek fel.

A méreteiben impozáns, részleteiben is gazdagon kidolgozott négyemeletes épület nagyobb részében a fenntartást biztosító bérlakások, kisebb részben pedig a szakegylet hivatali helyiségei, könyvtára és előadásokra is alkalmas díszterme, illetve a földszint utca felőli részén üzletek kaptak helyet. A harmincnyolc tágas bérlakást két lépcsőház, személy- és teherfelvonó lift szolgálta. A külső homlokzat hatalmas ablakai körüli majolikadíszeket helyeztek el.

Az épületet 1944-ben, 1970-ben, majd 2001-ben újították fel. 1948-ban az épületet elvették a nyomdászszakszervezettől és államosították. Az eredetileg tágas, fényűző bérlakásokat leválasztották, és a központi kiutalások révén a ház lakóinak száma megkétszereződött. A kezdetekben a házban lakott Lechner Ödön építész és maga a tervező Vágó József, de a ház híres lakói közé tartozott Négyesy László esztéta is, majd a későbbi időszakokban Mándy Iván író, Heller Ágnes és Fehér Ferenc filozófusok és egy sor művészcsalád.

Wikipedia

 

Akit érdekel bővebben, itt talál még leírást, mesélést róla. Egy régi fotó is ide kívánkozik - ilyen volt, átadáskor. A mostani képhez képest van két jelentős különbség - ki találja meg? Kattintásra megnő!