Eltelt 24 óra a bejelentéstől, és még mindig nem értesítettek. A panaszfelvételen dolgozó ember állítása szerint pár óra, amíg visszanézik, aztán hívnak. Nem lakom messzire a kapitányságtól, így aztán hamar megtudjuk beszélni a felvételen mi látszik, merre lehet tovább indulni.
Csakhogy nem jutottam tovább a bejáratnál elhelyezett pultnál. Beérve megkérdezték mi járatban, majd a nevem akarták elkérni, hogy beírják a Nagy Könyvbe. Nos, ezt nem igazán értettem, hiszen előző nap voltam ott, be is jutottam, rögzítettük a panaszt, és nem kellett a portásnak is megmondani, ki vagyok. Ők viszont kötötték az ebet a karóhoz, addig semmi nem fog történni, amíg meg nem adom a nevem. Legyen, de árulják már el, miért! Mert a kapitány úr ezt nekik parancsba adta. Oké!
Na, akkor hová menjek felvilágosításért? Háááát, azt nem tudják, de mindjárt megkérdezik az ügyeletes tisztet, várjak picit. Vártam, mire visszaért a leforrázó válasz: munkaidőben kellene ilyenekkel bejönni, mert már nincs itt senki. WTF? Órára nézek: 15:58. A Nagy Könyvbe a nevem elé egy 15-ös volt beírva. Rendőr is ránéz az órájára és azt mondja, négy óra.
És ilyenkor már semmit nem lehet tenni? Nem, az üti azt mondta.
Így mennek el az adóforintjaink, így szolgálnak a rend derék őrei.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Legközelebbi ottjártadkor ajánlom a váróban a homokzati falon levő elektromos doboz szemügyre vételét (távolról).
Örülök, hogy nem történt nagyobb bajod, vigyázz magadra!
Utolsó kommentek