Levél a bűnmegelőzésről II.
Címkék: vélemény gálya civil fórum 4ház civil fórum sorozat
2013.02.08. 20:29
Bűnmegelőzésről és a civil lét buktatóiról szubjektíven, a becsapottaknak és csalódottaknak
… és mindazoknak, akik megkerestek a múlt heti „fórum” kapcsán – avagy miért nem érdekli a lakosságot a (polito)bürokrácia és a feltörekvő civilokrácia boldog egymásratalálása.
A minapi fórum - mely egy késő Kádár-kori KISZ-klub idült idiotizmusát elegyítette egy kora-kilencvenes évekbeli MLM-es termékbemutató bennfennteskedő semmitmondásával – méltán példázza, mi születhet az ilyen testvérnászból.
Feltárhatók-e a kudarc okai, ha csak általánosságban, mintegy személytelenné lúgozva próbáljuk elemezni a koherens folyamatokat.
A másfél éve alapított civil fórumsorozat – melynek múlt év végéig mi (Négyház Egy. alapítóként) is tagjai voltunk – feltalálta és rövid idő alatt tökélyre fejlesztette a lakosságtól mentes vegytiszta érdekképviseletet, melyet csak mi zavartunk meg kezdetben, a „szervezetfejlesztés” és „rendszerszintű építkezés” iránt javíthatatlanul érzéketlen lakosság bevonásával.
Ezért hálás örömmel olvasom a kiváló szervezetelemző, B.L. dicsérő sorait, - aki, egy bensőséges önképzőköri klubbá fejlesztette a kezdetben populáris-mezítlábas fórumunkat – miszerint e sorok írója „… sokat fejlődött” amióta ő és pallérozott társai egyengetik tétova lépéseit, „… bár együtt dolgozni nehéz vele, és az sem meglepő, ha kiszállna.” (Tűnődhetnék persze azon, hogy mindezt nem én mondhatnám-e inkább, aki öt év óta jónéhány nagylétszámú fórumot szerveztem, s a csapat mostani törzsmagját, épp’ egy ilyen előtt, személyesen kerestem meg úgy másfél éve, s mutattam be őket egymásnak a Napklubban. Az alapítók és csatlakozók nagyobb része azóta kivált vagy inaktivizálódott. Ki is száll itt be, és ki száll ki?)
Műfajproblémák-avagy összevethető-e egy egyetemi fórum egy lakosságival?
Kérdem mindezt, két kudarcba fulladt fórum után, elismerve fiatal, kvalifikált kollégáim kifogásait, hogy „képtelen vagyok rendszerben gondolkodni,” hiába is próbálják magas koncepcióikat „facilitálni” számomra. Az én egyszerű eszemmel ugyanis egy populáris fórum nem a mégoly magasröptű elméleti eszmefuttatások, hanem a nyilvánosság éles fényébe állított, sokszor súlyosan akut, megválaszolatlan kérdésekkel való kíméletlen szembesítés terepe kellene, hogy legyen. És a moderátornak ezt, és nem a narcisztikus ömlengést vagy a szédelgő mellébeszélést kéne megállíthatatlanul „facilitálni”, hanem mindezt sallangmentesen elősegíteni. És ez az, amit a fórumsorozatot kisajátító két személy, egyszerűen képtelen belátni. Ugyanis, magas kvalifikációjuk dacára sem képesek megbirkózni azzal az egyszerű ténnyel, hogy szignifikáns műfajbeli különbségek vannak egy népfórum és egy egyetemi szeminárium között, s bár mindkettőhöz kell a személyiség és a mondandó feltétlen hitele, az egyik (na melyik?) még ellébecol valahogy a lila ködben is.
A tavaly áprilisi főrumot követően – mely sikeres volta dacára már hordozta a „bomlás jegyeit” – itt e blogon már jeleztem a baljós előjeleket, és azt is, hogy – ami mára nyilvánvalóvá vált – a közben hangadóvá vált civil társaim tévutas megoldásai kátyúba viszik a fórumsorozat szekerét.
„Ha Budaházy Gusztáv és Szabó Gábor tartaná a vitaiindítókat, … nem rendszerszintű együttműködésről lenne szó, … hanem, hogy gladiátorként (!) megküzdjenek egymással” – írja B.L., a „szürkék hegedőse” – letorkollva mindenkit, aki ilyesmit mégcsak javasolni is merészelt. (Nem én voltam az.) Hisz’ abból csak baj származhat, mert tán valós, életteli kérdések is felszikráznának, amiket az egyszerű pórnép is – egyetértőleg vagy vitával, de – követhetne, értékelhetne és – ó jaj, - mi lenne akkor a „rendszerszintű építkezéssel,” s annak réseit kitöltő egész estés „moderálással,” vagy – egy civil rendezvényen (!) – főszerepet játszó önkormányzati meghívottakkal, akik egyébként derűs fényképmutogatással és kedélyes nevetgéléssel múlatták köztes idejüket.
Egy rendőrkapitány „civil” intelmei – avagy van-e még lejjebb, a (civil) szervilizmus bugyraiban
Mert a hiba nem abban van, kedves társaim, hogy velem fölényeskedtek „csomagban megvehető stílusomról,” és hogy vállveregetve „fejlődőképesnek” neveztek. Dehogy. Hanem, hogy az „emberek”, akiknek ügyét, oly rendíthetetlenül vélitek képviselni, szintén azt érzik rólatok, amit én: hogy „könnyebb felettem állani, mint velem egyenrangúnak lenni,” még ha ők nem egészen így fejezik is ki, inkább mutatják … És – sajátos módon – a szakember irányította találkozóról a rendőrkapitány mondta a legtalálóbbat: talán hagyni kéne szabadon reflektálni ad-hoc bárkit, s nem előre beosztani a megszólalás rendjét. Azt, hogy ezt épp egy rendőrtisztnek kelljen megmondania egy civil szervezőnek, mélyen szimptomatikusnak tartom.
Tükör által homályosan – avagy miről szól a példabeszéd, és behelyettesíthető-e az Úr arcmása a népével
A „titok” – mint legtöbbször – most is egyszerű; csak – itt és most – kissé biblikus-patetikus: „ne hivalkodj, ne szólj hamisan, csak szolgáld híven az Urat, zokszó és panasz nélkül, míg arcra nem buksz.” Mármost szó sincs arról, hogy az én léha természetemmel valaha is meg tudnék felelni ily magasságoknak, de – mutatis mutandis – szívesen ajánlanám valamennyiőnknek a tágabb szakmán belül, a gályára készülő prédikátorok jelmondatát.
Mert,
- ha nem csak kinyilatkoztatsz, de megmerülsz munkád eleven közegében, s valóban szolgálsz, (kit is?) „zokszó és panasz nélkül, … fontolva ítélsz, és nem vársz hálát és nem kérsz vigaszt,” nos, csak akkor „jönnek hozzád a kisdedek” – és még így is csak, ha marha nagy mákod van.
- s ha mégis elcseszed, és a hatalom vagy hivatlan társaid kilóra megveszik gyámolítottjaidat, nos, akkor egyszerre nem vagy senki és semmi, s örülhetsz, ha nem épp karóval kedveskednek neked „híveid”. S ha fáradtan hazatérsz, és nem találsz kutyaszart megrongált postaládádban, még szerencsés napod is volt.
Lehet-e két urat szolgálni, és ölthet-e páncélt egy javíthatatlan humanista?
Bizony, kedves Stradivari, ha szomorúan visszafogott cikked (Büntiben) – minden találata ellenére – nem próbál egyszerre két urat szolgálni, nem írsz le olyasmit, hogy „két szereplő hiányzott a fórumról; a lakosság és a bűnözők.” Istenem, miket beszélsz? Hát ki tudja, ki a lakosság, és kik a bűnözők? Csak nem gondolod, hogy a jónép – ha eljön is az istenadta – lakos/bűnöző kitűzővel jelenik meg? Vagy a büntetésvégrehajtástól vártál valakiket? (Jelzem, nem rossz ötlet, csak némileg más tészta). Na, ezért nem lehet két urat szolgálni, mert az egyik megbosszul téged. (Lásd még: „sziszegve sem szolgálok” – mit is?)
Ám, azt ne higgyétek, hogy mi nem vagyunk hívei akár a vasszigornak is, amit a hatalom és némely militáns kollégánk annyira preferál. Az okos szigor azonban nem esztelen vagdalkozás. A bűnüldözés nehéztüzérségét, bizony csak törvényességi normák szerint rendezett, saját követelményrendszereddel is adekvát alapstruktúrák minimális megléte esetén vetheted be hatékonyan. S azt is csak akkor, ha a könnyűlovasság szociális-jogi hadoszlopa kellően előkészítette a „harci terepet.” Ugyanúgy – csak mindent fordítva – mint a harcászatban. Dobbal ugyanis nem lehet verebet fogni, tartja a mondás, s a szerves koncepció részét nem képező, puszta erőfitogtatás hatása elszáll, mint kelő nappal az éji köd.
Civil álmok és hiedelmek a bűnözésről, s a ráolvasással történő bűnüldözésről – avagy ki védi meg a hatóságokat?
Az elképesztő (civil) tudatlanság pedig, mely - pl. drogügyben – bűncselekmény gyanúját jelezve, azonnali látványos megoldást vár, és ennek elmaradtán, kész rögtön hamis vádakkal illetni a hatóságokat, - nos, ez meg a bonyolult lakosság-hatóság viszony másik oldala. A büntető eljárás (érthetően) szövevényes voltáról ugyanis, van némi fogalmam, amikor – nem először – úgy hét éve, az ügyészségen bejelentést tettem a házunkban és környékünkön működő szövevényes drogiparról. Jelentem, fél éven belül kiterjedt nyomozati eljárás után, dílerektől a szorgos bedolgozókig, felszámolták az egész „tisztes ipart,” úgy, hogy hírüket sem hallottuk többé. Persze az ilyesmihez a hatóság és lakosság közti fokozott bizalmon alapuló együttműködése is szükséges, no, meg némi civil kurázsi is, melyhez – bevallom – akkor nemigen tudtam szövetségeseket megnyerni az érintett körből. (Magyarán, senki sem akart – még fedetten sem – tanúskodni.) Így aztán – némi hatósági védelem ígérete fejében – egyedül vágtam bele a kissé kalandosnak ígérkező akcióba. Így történt, hogy az ügyészség köszönőlevelet írt – no, nem nekem, hanem – az akkori polgármesternek, aki válaszában részletesen ecsetelte, hogy miképp is segítette ő az én „áldozatos munkámat.” Ami igaz, igaz: segélykérő leveleinkre ugyan sose válaszolt érdemben, s a személyes találkozóra pedig valamelyik famulusát küldte, akit csak a dolog lényegéről felejtett el tájékoztatni. Sebaj, így ő legalább továbbra is a „fontos közügyeknek” szentelhette drága idejét. (requiescat in pace) Mindezt különben a bűnüldöző hatóságok védelmében (ld: fejezetcím) mondom, akik majd annyit harcolnak a képtelen vádakkal, mint a bűnözőkkel, - bár nem tudom, kérnek-e az én pártfogásomból.
Jogos és alaptalan lakossági félelmek - avagy bűnösek-e a „bűntelenek”?
Többnyire ugyanis, még az alapos okkal bejelentők sem vállalják (még a fedett) tanúságtételt sem, mely pl. a mi ügyünkben példásan gyors eredményt hozott. A potenciális tanú ugyanis, nemcsak a megtorlástól fél, (persze, attól a leginkább) hanem mert rendszerint neki is van épp elég takargatnivalója. Igen, ha nem is közbűntényes, de pl. a rendezetlen lakhatási jogállásukkal, kisebb-nagyobb, többnyire a közszolgáltatással kapcsolatos anomáliáik, de a közhatalommal szembeni ellenérzésük „betyárbecsülete” is visszatartják őket ebben. És itt nem zsigeri ellenállásról van szó, hanem nagyonis valós, racionális félelmekről. Ha rendre azt tapasztalja ugyanis, hogy az évtizedek óta rendezetlen jogviszonyok között élők környezetéhez (bérlakások) kell alkalmazkodnia, s hogy pl. a három éve felszerelt kamerákról a drogdílertől tudja meg, hogy kamu az egész, nos, akkor, kinek higgyen? A hányatott bérlői társadalom pedig, melyet rendre – legutóbb egy éve – ámítanak álságos ígéretekkel, hogyan hihetne bárkinek is?
Van-e bűnbocsánat – avagy „vétkesek közt cinkos, aki néma?”
Az a civil társaság pedig, melynek tagjaként pár hónappal ezelőtt ezeken az oldalakon – az akkori állapotokhoz mérten – mindezt szóvá tettem, minderről lényegében hallgatott. Hallgatott, amikor beszámoltam az önkormányzattal folytatott, több mint féléves együttműködésnek a semmibe szórt eredményeiről, és nem kérte számon - a kormányzó apparátustól és a vele együtt hallgató ellenzéktől egyaránt – a poloskavésztől máig sújtott lakosság kálváriáját. Az önkormányzati gazdasági vezetőkkel folytatott megbeszélésen pedig, megalázó „kompromisszumoknak” vetette alá magát, (pl. titkosított hangfelvétel a megbeszélésről, s az egészről történő érdemi beszámoló mellőzése stb.) s tárgyalópartnerét felülmúló igyekezettel fojtott el minden kölcsönös tisztázásra irányuló igyekezetet. És a „közmegszólalást” ellehetetlenítő folyamat elősegítését sohasem pótolhatja a mégoly színvonalas rendszerelméleti munkásság, és persze a fórumokról szóló, rendre elmulasztott közérdekű bejelentések hiánya is vádlón néz vissza ránk.
Ez lenne hát, az igaztalan vádaskodás, és „a kollégák rugdosása”?
Nézzünk végre szembe magunkkal is. Vessünk számot az egy év óta el nem végzett munkánkkal, adjunk számot az eltékozolt talentumokról, - és ne csak az önkori súlyos apparátusi örökségét tehetetlenül hordozó ólomlábú (és -fejű) bürokráciájával, melynek fején olyan jó ugrálni, persze csak papucsban.
És mert „vétkesek közt cinkos, aki néma”, magam is vállalom a felelősséget a mulasztásokért, főképp, hogy sokáig hagytam magamat is az orromnál fogva vezettetni, mindkét fél részéről. Ennek tanulságaként a Négyház Egyesület a civil fórumsorozatból még tavaly kivált. A január 29-i fórummeghívón tehát, hozzájárulásunk nélkül áll a nevünk a szervezők között.
A „néma cinkos” tehát, nemcsak én vagyok, - vagy hogy a fenébe is van ez.
budahazy.gusztav (kukac)gmail.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Guszti megkezdte az összegzést egyedül. Jól teszi, közös dolgunk, nekem teljesen rendben, hogy kezdettől a teljes nyilvánosságban.
Az egy év fő tanulsága számomra, hogy az önkormányzatnál nagyon kevesen akarnak problémát megoldani. Sok más dolgot akarnak, ezt nem. Részletek később, sok, hosszú lesz, folytatjuk.
Ezután olyan beszélgetéseket szervezek és veszek részt szervezésben, ahol a hivatalos emberek akkor kerülhetnek kiemelt szerepbe, ha elfogadják, hogy "hozz egy problémát". "Olyat, amit problémának látsz, és aminek a megoldásához szívesen fogadnád mások tapasztalatait és ötleteit."
Ha nem lát problémát, vagy nem beszél róla, vagy nem vár semmit a saját hivatalán, intézményén, pártján kívüliektől többet, mint hogy hagyják békén (hallgassák meg a sikereit és a terveit, és csak azt), akkor is jöhet, mint hallgató. Ha a hallgatók szót kapnak, akkor beszélhet annyit, mint bárki, de nem többet.
A jó "egyetemi rendezvény" és a jó lakossági fórum között nincs minőségi különbség. Egy kutatási beszámoló, egy jól szervezett fókuszcsoportos beszélgetés, a probléma érintettjeit reprezentáló és szükséges információkkal ellátott beszélgetők (deliberatív döntéselőkészítés) nem kevésbé okosak, mint egy lakossági fórum egymás utáni felszólalói.
A tömeges mozgósítás, az erő felmutatása számos módon lehet, természetesen legitim, hasznos, sőt nélkülözhetetlen.
Budaházy Gusztáv és Szabó Gábor természetesen akkor szervez vitát, amikor akar. A magam részéről elmennék, érdeklődve meghallgatnám. Én szervezni olyat azért nem akarok, mert ők tipikus magányos hősök vagy vezérjelöltek. Tudják a megoldásokat, másoktól azt várják, hogy kövessék az útmutatásaikat, indulatosak, ha ezt nem teszik. Sokat vitatkoztam mindkettőjükkel (Szabó Gáborral talán nyilvánosan legtöbbet), becsülöm is mindkettőjüket (tavaly talán senkivel nem egyeztettem annyit, mint Budaházy Gusztávval), de nem vagyok azonos velük.
Ez egyébként a civil fórum legfontosabb alapelve is volt: nem képviselünk együtt érdeket, ki-ki a saját mandátumának megfelelően teszi. Vicces és szomorú, hogy a különböző szereplők szinten minden változatban "meggyanúsítottak" minket, hogy kinek a szekerét toljuk.
A problémamegoldáshoz szerintem nélkülözhetetlenek az apparátusok, az együttműködés, a közös nyelv keresése.
A fórummal több mindent kipróbáltunk, jó pár dolog sikerült, jó párat elrontottunk, minden tanulságos. Nem hagyjuk abba. A kapacitás rettenetesen kevés, és a problémamegoldásban nem érdekelt más érintettek akár megszázszorozhatják a szükséges időt, hogy egy-egy ügy végére járjunk, és közösen tanuljunk.
A képviselők nem jártak jól azzal, hogy úgy viselkedtek, ahogy. Mindegyikük kommunikációs és problémakezelő stratégiája konkrét tárgya lesz a folytatásnak. A tapasztalatok hasznosulnak a Magdolna Negyed Program III civil figyelemmel kísérésében. Megírjuk a közérdekű bejelentéseket, és összegezzük a fórum általános tapasztalatait.
Vagy tanul belőle, vagy nem. Budaházy elemzése teljességgel helytálló, magam ugyanezt mondom Önnel, meg a tevékenységével kapcsolatban évek óta. De ez mondjuk csak komment, abból sem sok erejéig érdekel már.
Rövidebb tudok lenni önnél is: Mint közösségi élmény, bukás a civil fórumsorozat, egyetértek, és pont.
Folytatom hosszabban.
Eddig sem volt titok, még inkább látszik, mi kell a jó lakossági fórumhoz: rengeteg háttérmunka, a szervezők személyes hitele, erős egzisztenciális érdekeltségek a témában, ezzel kapcsolatos (de nem ezt helyettesítő) erkölcsi értékek.
A Guszti esetében ez mind megvan. Kérdés, hogyan lehet fejlesztésekbe fordítani. Újabb rengeteg háttérmunka, tényfeltárás, a nyomásgyakorlás és az együttműködések egyensúlya, a hivatali és civil stábok építése, talán.
Guszti mandátumot akar, nem önkormányzati értelemben, hanem sokkal általánosabban. Egyébként én önkormányzati értelemben is értelmét látnám: ő az egyetlen ember, akinek a képviselővé választásáért szívesen lennék aktivista.
(Ön mint mozgalmár, mostanában próbálkozik, érdeklődve figyelem. Hasonlók kellenek hozzá, mint a jó lakossági fórumhoz, a fő különbség, hogy még a személyes érdekeltségeknél is fontosabb, ha sikerül az életforma részévé, sokak szemében trendivé tenni az ügyeket, amelyekre a közösség szerveződik. Nálunk néhány nagyobb és kisebb példa van rá, a világban sok, és nem csak a szűkebb értelemben vett politikában, hanem szakszervezetekben, egyházakban, új városi mozgalmakban.)
Mindenesetre úgy látom, ön figyel és tanul, amit mások is tehetnek. Tényfeltárás, az összefüggések nyilvános kommentálása tényalapon és szubjektíve, ezzel a döntések befolyásolása, indokolt esetben hivatalos eljárások indítása, a politikailag hagyományosan passzív, és ezért a döntéseknél rendszeresen figyelmen kívül hagyott társadalmi csoportok aktivizálása: ezeket nyomjuk évek óta.
A fórumsorozatot a fejlesztési területek megismerése és megismertetése eszközének tekintve, nem értek egyet sem a Gusztáv, sem az ön értékelésével, szemben azzal, amit a lakossági bevonásról mondtak.
Évek óta építünk stábokat, amelyek lassan több és megbízhatóbb tudással rendelkeznek az önkormányzat működésének egyes területeiről, mint az önkormányzatnál ebből élők közül bárki. Amit bárki használhat, aki fejleszteni akar. Egy jó kutatás vagy egy jó workshop nem kevesebb, mint egy jó lakossági fórum, miközben van, amire csak az egyik vagy csak a másik alkalmas, ez világos.
A civil fórumsorozat és a kapcsolódó munkák hatására mondjuk témánként 15-20 emberrel több lett, aki a maga területén sok ismerettel és befolyással rendelkezik, figyel a józsefvárosi eseményekre, és ha jól szólnak hozzá, akkor fejlesztésekben önkéntes munkát vállal. Ezt a hálózatépítést nem lehet jelentősen felgyorsítani, és - mint éppen a józsefvárosi projektek tanulságai mutatják - az sem garancia semmire, ha a területbe öntik a pénzt.
Utolsó kommentek