Egy rendőr gondolatai

Címkék: rendőrség józsefváros

2011.10.14. 10:39

Szabad terjesztésre - írja fészbuk oldalán a vidékről Józsefvárosba került rendőr verse mellé. Én is ezt javaslom, terjeszd!

Azt élem meg minden nap, amit te félsz megélni,
A szomorú - borzasztó valósággal szembenézni.
Azt látom a világból, amit te nem akarsz vagy nem látsz,
Azt teszem minden nap amit tőlem elvársz.

 

Segítségem mindíg, minden helyzetben önzetlen volt,
Úgy cselekedtem, hogy becsületemen ne essen folt.
Minden igyekezetem mégis csak hiába,
Fájdalmam kiáltom e a sorokkal a világba.

 

Elvárod, hogy mindíg mindenhol ott legyek,
Hogy érted és jogaidért mindent megtegyek.
De mit kapok én mert életem áldozom ha kell, érted?
Se megbecsülést se elismerést senkitől, de már nem is kérek.

 

ÁVÓ-s, fakabát, bunkó, haszontalan rendőrnek nézel,
De a bajban az jár eszedben, neked rendőri segítség kell.
S bár leköpsz, lenézel, és még embernek sem tartasz,
Én ott leszek és segítek neked, bátran megnyugodhatsz.

 

Tudom kedves állampolgár te túl gyorsan felejtesz,
S miután segítettem másnap már lenézel kinevetsz.
Sokszor úgy gondolod, nem jól végzem a munkám,
De itt a jelvényem és a pisztolyom, álld meg te a helyed az utcán.

 

S ha majd a helyembe lépsz, és egy AIDS-es köpete csorog arcodon,
Ha majd garázdákkal, betörőkkel intézkedsz, elgondolkodsz harcomon.
Ha társakat látsz szolgálatban hősi halált halni,
Akkor kezdj el végre logikusan, előítéletek nélkül gondolkodni.

 

Ha embereket látsz az utcán lassan meghalni,
Síró gyerekeket, megvadult szüleik elől elfutni,
Egy autó roncsai alatt, fiatal lány összetört testét,
Többet nem akarsz átélni rendőrként se nappalt se estét.

 

Ha megéled azt, amit nap mint nap megélek,
Ha belátod, nem egésznap egy irodában vagy kocsiban henyélek,
Ha ráébredsz az engem nyomó teher hatalmas súlyára,
Megbecsüléssel nézel az utca rendőrére és hivatására.

 

Asztalos Dávid,
kerületi rendőr

 

  via

A bejegyzés trackback címe:

https://8ker.blog.hu/api/trackback/id/tr253272356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Egy itt élő német barátom szerint alapvető gond az, hogy itt mindenki ellenséges, utálkozó a rendőrökkel. Normális országban a becsületes, szabálykövető emberek arra tanítják a gyerekeiket, ha gond adódik a rendőrben megbízhatsz, segít neked, a rendőrt tisztelni kell, nem félni tőle, a rendőr a barátod, aki segít ha bajba kerülsz. Itt Magyarországon semmit nem változott a helyzet a kommunista diktatúra óta, a rendőr az állam képviselője, azé az államé, amit mindenki utál, amit kijátszani kell, ami ellenében rejtve lehet csak és kell bizonyos dolgokat megtenni. A civilizált nyugat színvonalát nem csak a pénz által kell és lehet elérni, ehhez szükség lenne egy alapos, átható szemléletváltásra is és persze arra, hogy az állam is máshogy viszonyuljon az állampolgáraihoz.
Kedves Dávid!
Nyilván a tapasztalataid alapján fogalmazódtak meg benned ezek a gondolatok, de szeretnélek megnyugtatni, szerintem a lakosság kisebbségének viselkedése alapján ítélsz.
Én egy mezei állampolgár vagyok. Olyan, akivel nem szoktál találkozni. Legfeljebb talán közúti rutinellenőrzésen, vagy ha kocsmázás után hazasétálva előbb alszom el egy padon, mint hogy megérkeznék.
Lehet, hogy a kocsim egyik izzója kiégett, vagy hogy szemüveg nélkül vezetek és meg kell büntess e mulasztásaim miatt, tudom, hogy kötelességed felébreszteni, hogy igazoltatni tudj, amikor egy padon találsz rám és lehet, hogy ezekben a helyzetekben nem a mosolygós arcommal fogsz találkozni, de ez ne zavarjon meg!
A rendőri hivatást tiszteletre méltó hivatásnak tartom, ahogy még a tűzoltókra, a mentősökre, meg még jó néhány más hivatású emberre is alapvetően tisztelettel tekintek, felnézek. Ahogy szerintem az állampolgárok legnagyobb része is.
Ugyanakkor ne feledd, hogy van az állománynak is egy kisebbsége. Azok, akik az igazolvány ereje, az előjogok, a lehetséges balhék kedvéért lettek rendőrök. A zsebre bírságolást hagyjuk, az sem törvényes, de megélhetési kényszernek tekintem, ismerve a bérezéseteket. Itt most kifejezetten azokra gondolok, akiknek etikai okokból nem lenne szabad az állomány soraiba bekerülni.
Hidd el, ahogy Te is megírtad soraidat egy kisebbség viselkedésére alapozva, úgy sok ember hozzád hasonlóan ítéli meg a rendőri állomány egészét. A szembe szökő (rossz) példák alapján.
Te, meg én titokban maradunk, de nem vagyunk egyedül, sőt, mi vagyunk többen. Ez nem baj, csak nem szabad elfelejtenünk.
Jó kis gondolatébresztő vers. A maga szemszögéből teljesen igaza van, de azért az előző kommentből is látszik, hogy a teljes kép árnyaltabb. Én is találkoztam már korrupt rendőrrel közúton, és ismertem (látásból) alezredest, akinek a volt főnököm fizetett nem keveset a teherautói behajtásának biztosításáért Budapest belsőbb kerületeibe. Ez is eszébe jut az embernek, amikor rendőrt lát.
Azért a "köpködő AIDS"-es sor meg az ő részéről tömény gyűlölködés, aki leköpködi, az egy dühös/agresszív ember, aki mellesleg esetleg egy súlyos/halálos betegségben szenved, de nem azért köpi le, mert beteg.

Valaki megnyugtathatná azért, hogy a HIV vírus nyálban nem nagyon fordul elő.
Tompika! Írhatott volna kockakövet is . Abba is belekötnél ?
Hálátlanok az emberek! Elvárják a másiktól, hogy élete árán is védje meg őt ,de amikor megteszik eszébe sem jut legalább egy köszönömöt mondani! Szerintem ez tiszztán BUNKÓSÁG!
kedves Dávid,

Tisztelnélek hidd el, ha meglenne a tolvaj,
Ki a cuccaimat vittel el tavaly,

Tisztelnélek, ha nem én kapnám a csekket,
Hanem a BMW-s, aki mellettem 140el-elment,

Tisztelnélek, ha szembeszállnál a gondokkal a szerven belül,
Magamfajta ott csak bajba kerül.

Tisztelnélek, ha te is tisztelnél,
Ha értenéd, hogy mennyit dolgozok a fizetésedért..

Tisztelet helyett marad a félelem,
Ha meglátlak az út mellett, elfehéredem,

Tisztelet helyett marad a személyes bosszú,
Ha szükség van rátok, még a segélyhívás is túl hosszú.

Tiszteletet tehát csak akkor várj,
Ha nem kell könyörögnöm, hogy mellém állj.

cső