A józsefvárosi Integrált Településfejlesztési Stratégia (ITS) második (fél)nyilvános fórumát 2015. április 10-én a stratégiaírással megbízott Hétfa Kft. tartotta az ITS tematikus céljaihoz kapcsolódó javaslatok befogadásáról.

A meghívó szerint helyi civil szervezetek, egyházak és intézmények képviselőit várták az eseményre. A teljesség igénye nélkül: jelen volt a CAPE, Magdolna-negyed Polgárőrség, reformátusok, jezsuiták, bölcsődék stb. képviselői, de voltak egyszerű lakók is.

A módszertan alapvetően a következő volt: három témára osztva (gazdaság, társadalom, környezet) world café jelleggel három külön asztalnál fogalmazhattak meg a résztvevők javaslatokat. Húsz percenként asztalt kellett váltani a bejáratnál kapott „sétálókártya” szerint, így mindenki végigjárhatta a három témát. A legvégén a fórumot levezető cég munkatársai kivetítették és összefoglalták az egyes témákban született javaslatokat, illetve itt még hozzá lehetett tenni olyat, ami addig kimaradt.

A módszertanról

A cég munkatársai értenek a fejlesztéspolitikához, elemzéshez, de részvételi tervezésben, közösségfejlesztésben még feltehetően kezdők. Ez nem az ő hibájuk: szakmai alapon érdemelhették ki a megbízást, mivel van tapasztalatuk fejlesztési stratégiák írásában. A helyzet az, hogy nem igazán van megfelelő kínálat Magyarországon olyan szakemberekből/cégekből, akik mindkét területen (településfejlesztés és közösségfejlesztés) megfelelő szakértelemmel és tapasztalattal rendelkeznek. Ez általános probléma, ami egyenesen következik abból, hogy milyen megbízásokat írnak ki a hazai közigazgatásban, és megoldásra vár, de túlmutat ezen a kerületi fórumon.

A gazdaság-társadalom-környezet felosztás viszont szimplán tervezési szempontból is kissé túlhaladott és merev. Rengeteg ügy van - és ez kiderült a hozzászólásokból is -, amiről nem dönthető el, hogy melyikbe tartozik. Emiatt ez a felosztás tulajdonképpen akadályozza azoknak a gondolatoknak a megfogalmazását, amelyek nem szűkíthetők le a három közül csak az egyik területre, „megóv” minket a holisztikus gondolkodásmódtól, és kicsit "70-es évek" szaga van (cipőt a cipőboltból, kertekkel a kertészek foglalkozzanak, az utakkal meg a mérnökök). Valójában szinte végtelen azon ügyek száma, amely túlmutat ezen a felosztáson, a közterületek tisztaságától és tervezésétől a közösségi kerteken át a közösségi térként is funkcionáló inkubátorházakig. Hogy ezt a struktúra egy, a minisztérium által meghatározott sablonban fektették le, vagy az alvállalkozó saját módszertana, az kérdés. (Mint résztvevő, igyekeztem korrigálni ezt a hiányosságot, és céloztam a másik területen elérhető előnyökre is egy adott javaslat megfogalmazásakor, pl. a közösségi kertek társadalmi kohéziót erősítő szerepére.)

Tapasztalatok a résztvevők hozzászólásaiból hallottak alapján

„Környezet” asztal, jellemző hozzászólások: „Sok a hajléktalan a téren, 24 órás rendőri felügyelet kell.” „Szeretnénk turisztikailag fejleszteni a templomot, de sok a csöves, aki körbehugyozza.” „Jó lenne egy hely, ahova a kisgyerekes szülők be tudnak ülni, mikor a bölcsődébe jönnek.

Bár néha úgy tűnt, hogy a "szokásos", a hajléktalanokat és a drogosokat eltüntetendő elemnek tekintő téma kerekedik felül, a fórum szervezői sokat tettek azért, hogy ne panaszkórust hallgassunk, hanem valódi javaslatokat. Egy átlagos lakossági fórumhoz képest ezért komoly előrehaladást tapasztalhattunk, bár a javaslatok egy része továbbra is probléma- és nem megoldásorientált volt, „nem lépett túl az árnyékán” (rendészeti megoldás a szociális rendszer fejlesztése helyett). Elhangzottak viszont kifejezetten konstruktív, innovatív javaslatok is, mint például:

  • nyugat-európai mintájú szomszédsági együttműködés kiépítése, amely alulról szerveződve biztosít csatornát a lakók és az önkormányzat között, az önkormányzat támogatásával, de civil alapokon
  • kerületi tudásbázis létrehozása, ahol a kerületi civil szereplők meg tudják osztani a különböző szolgáltatásokkal, eseményekkel, ötletekkel kapcsolatos információikat, pl. egy honlapon
  • rendőrség, közterület-felügyelet munkatársainak érzékenyítő képzése
  • gyalogos tengely létrehozása a kerület egyetemi campusai között
  • stb.

Konklúzió

A fórum pozitív csalódás volt a megszokotthoz képest, de kezdő közösségfejlesztőként és a részvételi tervezési módszertan viszonylagos ismerőjeként látszott, hogy még van hova fejlődni. Ettől függetlenül a jó javaslatoknak van esélye beépülni a stratégiába, és érdemes építeni azokra a résztvevőkre is, akik különösen előremutató ötletekkel jöttek elő a fórumon. A kérdés ezt követően az, hogy akiket megbízunk a megvalósítással (a képviselők), milyen mértékben tudják magukévá tenni a javaslatokat, és mi az, ami közülük tényleg megvalósulhat.