Ha szabadon hagysz,
szívesen szolgállak,
s nem építek ellened,
emlékekből várat.

Ha szabadon hagysz,
szívemből szolgállak,
s úgy indulok hozzád,
hogy otthon leszek nálad.

Ha szabadon hagysz,
égbe emel vágyam,
mint tollpihét a könnyű szél,
szelíden, lágyan.

S táncba kezdünk végtelen,
mint árnyék és a fény,
nincs idő és minden egy,
mint a kezdet kezdetén.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.