Már
puszta kézzel csapom agyon
a csótányt a falon -
nem újsággal, nem cipővel,
finnyásan, vagy hajcihővel,
odacsapok, elég egyszer,
nem kell hozzá cifra vegyszer,
litánia, ima, mantra,
átküldöm a túlsó partra.

Nem érdekel, hogy jön vissza,
csótány lesz, vagy bősz giliszta,
svábbogár, vagy, sima szúnyog,
istenemre  odacsapok!
Nem vizsgálok sorsot, karmát,
nem szolgálom mások malmát.
Legyen bármi nevű, nemű állat,
(kint is bent is rám találhat),
odacsapok – polgártársak!