Amit talán megértettem, az a folyamat, hogy a rendszerváltás után a hajléktalanság esztétikai és közegészségügyi alapon lett rendvédelmi kérdés, holott társadalmunk szociális stigmája. Szakemberek bizonyára meg tudják nevezni azt a fordulópontot, ahol a politikai álláspont megváltozott, én csak józsefvárosi lakosként, szemlélőként szégyelltem magam az elmúlt időben. A kukázókból a Jófiúkat és a rendőröket elkerülendő megfigyelőhálózat hatékonyan működött, kiépült a rendszer, gyorsan igazodtak, hiszen a megélhetés a tét.

Belém égett a kép, amikor valamelyik reggel a munkahelyemre sietve nem álltam meg a Lujza utcában, amikor egy nem hajléktalan idős bácsin - aki kukázott- gyakorolt egy kis csoport rendőr. Azóta is sajnálom, hogy én sem voltam az a jó érzésű ember, aki megáll, és nem hagyja szó nélkül a történteket. Nem tudok azon változtatni, hogy az a bácsi ott és akkor egyedül maradt. Annak, örülök, hogy még áprilisban visszavonta a kukázást tiltó rendeletét a VIII. kerületi önkormányzat, amire állításuk szerint adminisztratív okokból volt szüksége Remek, bár megnyugtatóbb lett volna, ha az együttérzésre hivatkoznak és munkahelyeket teremtenek.

Az „életvitelszerű közterületen tartózkodást” szabálysértéssé nyilvánító törvény ellen tiltakozott kb. 30 ember ülősztrájkkal 2011. november 11-én a polgármester úr irodáját elfoglalva. E bejegyzésben ígértem, hogy nyomon követi a 8kerblog a fejleményeket. Mint Vojtonovszki Bálinttól megtudtam, a bíróság nem fogadta el érvelésüket, megbüntették a résztvevőket, a Koppány utcai ülősztrájkban is érintettek tízezer Ft bírságot kötelesek fizetni, a többiek figyelmeztetésben részesültek. Lehet, hogy támogató bulit szerveznek, hogy előteremtsék a szükséges összeget, vagy közmunkával váltják ki.

Programajánló- Üres lakások menete II.

2012. június 3-án vasárnap 13:30-tól II. János Pál pápa tér (volt Köztársaság tér)

A Város Mindenkié csoport 2012. június 3-án sétát szervez a VIII. kerületben, hogy felhívják a figyelmet a kihasználatlanul álló ingatlanokra. A séta során bemutatunk néhány üresen álló épületet és azt, hogyan lehetnének hasznosíthatóak szociális bérlakásként.

Az AVM szerint csak a VIII. kerületben kb. 500 önkormányzati lakás áll üresen, kihasználatlanul, melyekre az önkormányzat havonta 2.080.212 Ft-ot költ. Ezekben a lakásokban ma hajléktalan emberek lakhatnának, szerintük ez kézenfekvő.

Érzékenyítő cikk a hajléktalanokról, ajánlom számos kommentelőnek, még mielőtt hozzászólnának a bejegyzéshez.

Schádi Tamásnak is fizetnie kell, a bemutatkozását itt olvashatjátok.

Rimán innen...

Címkék: vélemény önkormányzat jegyző

2012.06.02. 01:35

civilfórum drog 211.jpg

                                                    Rimán Edina. Sötétben.

 

                                                                          Kedves Edina!

 

Engem is meglepett a gondolat, hogy nyílt levélben fordulok Önhöz, de lakásügye nagyon is illik abba a történet-folyamba, amely itt bontakozik ki, vagy inkább zajlik a nyóckerben, pár hónapja, s azt a reményt kelti, hogy a Hivatal szociálisan érzékenyebb frekvenciára vált az adóssággal küszködők, a hajléktalanság rémével szembesülők és/vagy az embertelen körülmények közt élők népes táborával kapcsolatban.

 Én Önt egyszer láttam, ez év március 20-án, egy civil fórumon, amelynek témája a drog volt, a címe pedig: Meddig szívjunk? Erre a fórumra – közmegszólalásra – Ön eljött, mint egykori, kerületi illetékese a témának, pedig nem lett volna feladata, s megszólalásai alapján egy rokonszenves, a lakosság gondját magáénak tekintő, s azon segíteni kívánó hivatalnok, nevezzük szebben: köztisztviselő képe rögzült bennem.

 Tudja, olvastam ezt a minapi cikket és nem tudtam, sírjak-e, vagy nevessek. Az Ön ügye kapcsán még három másik bűnügy is szóba került – Hunfalvi, Szabó és Xantus polgártársaké -, de szóba kerülhetett volna Csécsei úr, kerületünk korábbi vezetője is, aki tanácsadóként kínálta volna tudását havi sokszázezer forintért, ha jól emlékszem. Nem kell ahhoz sem elkeseredettnek, sem elfogultnak lenni, hogy valaki bizalmatlanná, közömbössé váljék a közügyekkel s ellenségessé azok gyakorlóival szemben, akik tőlünk jogkövető magatartást várnának el.

Ha most valami csoda folytán egyik napról a másikra kiderülne, hány és hány etikátlan, és/vagy jogszerűtlen szívesség köttetett ebben a városban, a mindenkori hatalom képviselői közt, attól tartok a főváros közigazgatása összeomlana. Országos a rablás és országos az éhezés. (Mint egy előző írásunkban utaltunk rá: ma Magyarországon minden harmadik gyerek éhezik és alultáplált.) Hogy legfőbb vezetőnk családi bányái gyarapodnak, hogy Kolontár a beleinvesztált milliárdos közvagyon – és ezen belül adakozás – ellenére élhetetlen, hogy a Simicska lassan zsebre vághatja az országot, hogy a föld nem azoké lesz, akik megművelik, hanem urambáttyámékké, nos, ezek mellett szinte bagatellnek számít az Ön lakásügye.

Vagy mégsem? 

Tulajdonképp ezért írom Önnek ezt a levelet. Azért, mert a magam részéről! -, továbbra is bizalmat szavazok Önnek innen a Diószeghy utcából. Mi itt lenn szintén ki vagyunk téve kísértéseknek, mi is követünk el hibákat és szabálytalanságokat, igaz többnyire jóval szerényebb költségvetési keretek közt. Próbálunk talpon maradni az egyre viharosabb körülmények között és abban bízunk, hogy szavunk, szenvedésünk eljut oda, ahol elvileg szintén emberek dolgoznak, s elvileg azért, hogy bennünket szolgáljanak. Úgy tudjuk, hogy a Hivatal hamarosan lakáspályázatot ír ki, hogy tervezi a munkáért-lakhatás program megvalósítását, hogy reális lakbéreket kíván megállapítani az inkább antiszociálisnak nevezhető bérlakások esetében..

Ön jegyzőként  pályázatok és pénzügyek felelőse is. Tehát jártas a szabályok dzsungelében. Tehát pontosan tudja, hogy a paragrafusok kereteket biztosítanak, mozgásteret, amit meg lehet tölteni emberi tartalommal is. S akár új szabályok is hozhatók. Nos én ezért szavazok Önnek bizalmat. Mert azt érzem, hogy emberként jóra törekszik, még ha meg is botlott a saját ügyében. S örülnék, ha mihamarább tiszta helyzetet teremtene maga körül. Ordas világban élünk, ahol az egyéni tisztesség bátorságszámba megy. Mondhatnám persze, hogy a köz szolgálóinál ez a minimum, de nem mondom, mert több évszázados örökséget kell ledolgozni ahhoz, hogy erre a minimumra eljussunk.

Sok sikert kívánok további munkájához.

 

Hittler

2012.05.30. 05:37

hittler.jpg

 

 

A fenti kép Nagykanizsán készült, s azon belül is Ligetvárosban, ott, ahol pár hete népes, kerületi delegáció tanulmányozta, miként lehet a lakbér-és egyéb hátralékokat ledolgozni úgy, hogy ez mindenki ( adósok, lakosok, önkormányzat) javát szolgálja. A Szociális Építőtáborban tapasztaltakat épp holnap követi az első megbeszélés a NÉGYHÁZ Egyesület és az önkormányzat között, amihez sokan komoly reményeket fűznek – főként az eladósodottak részéről. Nem csoda, ha most néhányan aggódva teszik fel a kérdést: várható, hogy itt nálunk Józsefvárosban is megjelennek majd a rasszista feliratok?

Mielőtt erre a kérdésre válaszolnánk, érdemes kis történelmi kitérőt tenni. A Hittler – így két t-vel -, bár jelezheti a múlt időre való utalást, inkább tájékozatlanságra vall.  Konkrétan arra, hogy a vehemens falfirkáló vagy nem olvasott figyelmesen, vagy csak hallott a legendás népirtóról. A szóbeliség csöppet sem újszerű jelenség, már a zsidóknál kialakult sok ezer éve, amikor ez a nyugtalan, helyét nem találó nép tudását könyvek helyett a fejében, vagyonát földek helyett a zsebében kezdte hordani – mondván, így menekíthető a legkönnyebben. Ebből aztán egyfajta műveltségi-pénzgazdálkodási fajtajelleg alakult ki az idők során, amit sokan azóta is felrónak ilyen-olyan módon. Ez az évszázadokon átívelő diskurzus egyvalamire mindig alkalmas volt: levezette a népekben gyülemlő feszültséget egyfelől, és igazolta, beteljesítette a zsidókban gyülemlő bűntudatot.

A kanizsai graffitis kereszttel is megjelölt – gondolom cigánylakta – házakat, ami szintén bibliai motívum. Az első keresztes Káin volt, aki nem állta ki Isten tesztjét és az igazságtalanság okán elkövette az első emberölést. Életre ítéltetett, meg a keresztre, hogy mindenki tudja mit tett.  Azóta vannak gyilkosok és áldozatok, egyik sem népszerű feladat. A zsidók Egyiptomi kivonulása már konkrétabban utal a kanizsai keresztre. De míg ott az életben maradás, itt és most a fenyegetettség szimbólumává vált. A magát halálosztónak képzelő, kanizsai kreatív feltehetően ösztönösen fordult ehhez a jelhez ( a kereszténységre, mint szeretetvallásra való utalást szerintem kizárhatjuk), amely így egyszerre jeleníti meg a bűn, a kirekesztettség és a kiválasztottság szentháromságát

És ezzel vissza is térhetünk induló kérdésünkhöz. Fenyegeti – az épp most induló Munkáért-lakhatás program megvalósítását célzó tárgyalásokat a kanizsai horogkeresztelő? Mert mi van akkor, ha a megbeszélések eredménnyel zárulnak, s az ezernyi eladósodott, egzisztenciális félelemben élő kerületi lakos munkához lát? Mi van akkor, ha a pincékből előkerülnek az évtizedek óta halmozódó, rohadó lomok, ha elkezdenek száradni a falak, ha a csótányok, patkányok végleg megadják magukat, ha az udvarokon virágok és fák zöldellnek a sivár beton helyén, ha az utcák tisztábbak, a telkek rendezettebbek lesznek? Ha a magukat ellátni képtelenek segítséget kapnak, ha a gyerekek kezdenek kigyógyulni az asztmából, ha az irreális –szociális – lakbér fizetése helyett étel kerül majd rendszeresen az asztalra? Mi van akkor, ha emberek sokasága nem megtűrt, segélyezettként, hanem mint hasznos munkát végző ébred, vagy fekszik le, és nem egy nyomortanyán, tizedmagával egy kis szobában, hanem egy felújított, amúgy évek óta üresen álló, esetleg többszobás, komfortos lakásban? Mi van akkor, ha a házak falain kisimulnak a ráncok, s a közös munka eredményeként az emberi kapcsolatok sokasága varázsolódik segítő együttélésé?

Akkor bizony mondom, számítani lehet a rasszista feliratokra. Mert mint a kanizsai példa is mutatja, ha egy közösség elindul kifelé a bajból, akkor ott megjelenik a viszály. A gyűlölködés, az irigység, a fájdalom. Nagykanizsa lélekszáma évről évre fogy. Mert nincs munka. A ligetvárosi sziget, ahol jelentős számban élnek cigányok felkínálta a lehetőséget, hogy mások feszültségeinek levezető terepe legyen. Elfogadtatott. Ha szerte nézünk e hazában, ez a feszültség  mondhatni országos. A minapi UNESCO jelentés szerint 29  uniós országból Románia és Bulgária után nálunk éhezik a legtöbb gyerek. A lehető legegyszerűbb recept: ha emberek tömegeit alig elviselhető helyzetbe hoznál, kínálj számukra egy (még rosszabb helyzetben lévő) csoportot. Ezzel ellesznek, s nem kérdik a bajok valódi okát. A rasszizmusnak – mint a kanizsai példa is mutatja - nem számítanak a tények. Ha van sapka a fején az a baj, ha nincs, akkor az.Ezért aztán biztatnám is az önkormányzati delegáció tagjait, jussanak mihamarabb eredményre a Munkáért lakhatás program ügyében. Vagy ezért, vagy más miatt, a rasszizmus úgyis megtalálja a maga ürügyét. Csak jobb lehet.