Közmeghallgatás lesz december 15.-én. Törvény kötelezi erre a hivatalt, legalább évente egyszer - szerintem simán lehetne ezt negyedévente tartani, hiszen van bőven észrevétel, javaslat a polgárok részéről; a testület meg mégiscsak minket, választókat, józsefvárosiakat szolgál.

Én reméltem is, hogy legalább évi kettőre (legoptimistább várakozásom négy volt) gyarapodik ezek száma, hiszen Máté annyira szeretett lakossági fórumokra járni, annyira foglalkozott a kerület életével egy-két éve, hogy ezek után szinte természetesnek tűnt ez a várakozásom.

A legutóbbi közmeghallgatás - egy éve volt - nem sikerült túl jól. Kevés időt kaptak az emberek, a moderátor be-be szólogatott; rossz szájízzel távoztak azok, akik időt szántak erre, készültek kérdésekkel, ötletekkel. 

Született is egy javaslat - amit három civil szervezet jegyzett - a közmeghallgatás menetének javítására:

 

 Tisztelt Képviselő-testület!

 
Az alábbiakban néhány észrevételt és javaslatot tennénk a közelgő közmeghallgatás eredményesebbé tétele érdekében.
 
Az elmúlt évek tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy ez az évente egyszer létrejövő fórum teljesebbé, érdemibbé válhatna, ha  a rendelkezésre álló időben a „köz” arányosabban juthatna szóhoz.
 
A legutóbbi közmeghallgatáson a lakossági felszólalások a teljes időtartam 25-30 %-át töltötték, tölthették ki. A többit a polgármester, a rendőrkapitány illetve a moderátor által engedélyezett kérdésekre adott – időben jóval terjedelmesebb válaszok foglalták el.
 
Ezt orvosolandó javasoljuk, hogy
-         előzetesen szabjunk időhatárt a nem lakossági felszólalóknak
-         és a lakossági felszólalók számának előzetes felmérése alapján a civilek számára is.
 
Javasoljuk, hogy a hivatalos, önkormányzati moderátor csak nyilvánvaló blődli és zavarkeltés esetén moderáljon. Az önkormányzati törvény szerint közmeghallgatáson javaslatokat is lehet tenni.
Javasoljuk továbbá, hogy az önkormányzati moderátor mellet legyen egy civil, lakossági moderátor is – köztiszteletben álló, pártonkivüli, helyi lakos -, aki társával együttműködve látná el feladatát.
Javasoljuk továbbá, hogy legyenek tematikus, lakossági fórumok is, amelyek így hatákonyabban célzottabban segíthetnék eg kérdéskör alaposabb körüljárását.
Végezetül javasoljuk, hogy a közmeghallgatás követően 1-2 hónappal legyen egy „követő-közmeghallgatás”, amelyen azok vennének részt, akik  az előző fórumon, kérdésekkel, kérésekkel, javaslatokkal álltak elő. Tapasztalataink szerint ugyanis  az ezek kapcsán elhangzott válaszok, ígéretek egy jelentős részét nem követte konkrét cselekvés, megvalósulás.
 
Mindezt tesszük annak szellemében, hogy a partnerség, az egyenlő felek párbeszéde valóságos gyakorlattá váljon a VIII. kerület minden lehetséges területén.

 

Hogy biztosan célt érjen, a szocikat frissen elhagyó Molnár György elő is vezette, hiszen ő is megkapta, és tényleg hasznos dolgokat javasol. A polgármester azonban - szigorúan a partnerség jegyében - ezt találta mondani:

Én magam még nem találkoztam ezzel a levéllel, de néhány gondolatot hadd mondjak hozzá. Ez egy nagyon régóta, még az Önök által uralt és hatalomgyakorolt időkből maradt közmeghallgatási rendszer, ennek a strukturáltsága, mechanikája szerintem hatékony. Tehát, én értem, hogy vannak olyan civil szervezetek, akik szeretnének javaslatokat tenni egy önkormányzat működési rendjére. Én ma – még egyszer mondom, nem ismerem a javaslataikat, de én - azon az állásponton vagyok, hogy a saját működési rendünket, tisztelettel hadd kérjük, hogy hadd mi határozzuk meg! A közmeghallgatásnak azon törekvései, hogy legyen külön idő a civileknek, ez azért értelmezhetetlen, mert sok politikailag érdekelt szervezet bújik a civil köntösbe és szerintem a közmeghallgatáson mindenki civil, aki jelen van, tehát nagyon nehéz a közmeghallgatáson résztvevők között a vendégek, a meghívottak, a helyi lakók között civilekre és nem civilekre bontani a társaságot. Felőlem átnézhetjük ezeket a javaslatsorokat, de én azt kérem, hogy azért, mert egy civil szervezet felszólítgatja az önkormányzatot, vagy javaslatokat tesz, attól ne kezdjünk egy válságtanácskozásba.

 

EL se olvasta, de máris van róla véleménye. Ráadásul nem is akármilyen, hiszen tudja pontosan, nem létezik civil szervezet, csak olyan, ami mögött egy párt van.

Nem kell ezen csodálkozni, hiszen nem dolgozott mást soha, mint a politika, nem ismer más megoldásokat, csak ami a politikában van; gondoljunk csak a polgári körökre: a Fidesz által létrehozott civil köntösbe bújt pártpolitikai csoportosulások.

Kedves Máté! Néha túl kellene lépni a félelmeken, és kicsit nyitottabban állni a konstruktív javaslatokhoz. 

Szóval december 15, csütörtök. Gyertek, kérdezzünk, javasoljunk, szóljunk bele a kerület életébe, hiszen mi itt élünk!

Nem úgy, mint a polgármester...

A bejegyzés trackback címe:

https://8ker.blog.hu/api/trackback/id/tr683449999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Készülök én is: hozzászólni is fogok, előzetesen beadványt is küldtem, amelyet feltettem ide: vajdapeterutca.blogter.hu/486856/kozmeghallgatas_2011_december_15

A felszólalásban direkt leszek, mert tapasztaltam, hogy az udvariaskodás sehová nem vezet. Tanulságosak és eligazító erejűek voltak a Szabó Gábor közlései, akár a polgármester médiumaként tette őket (ahogy mindketten bejelentették), akár hosszú idő óta önjáró tényezőként, az ügyekért különböző okokból felelősséget nem vállaló vezetők hátterében (ahogy én sejtem). De ebből is elég, a végére kell járni minél több ügynek, nem tovább gyűjteni a vezetés önellentmondásait.

Tényszerűség, jog, nyilvánosság: a jelenlegi helyzetben szerintem ez a leginkább nyerő kombináció.
A civil (azaz az állandó intézményeken kívüli) szereplők kezében erős érvnek tartom, hogy éppen azt szeretném, hogy a döntéshozó döntsön. A törvények betartása és betartatása terén is, a kizárólagos mérlegelésébe tartozó ügyekben is. Hogy vállalja a felelősségét a megszerzett mandátumért, és ne csak a jogait hangoztassa. Én biztosan nem akarok helyette dönteni, és tisztában vagyok vele, hogy nincs rá jogom (hiába próbálnak időnként ilyesmivel hitelteleníteni).
Továbbá (más civilekkel együtt gyakran e téren is alaptalanul támadva érzem magam) személy szerint nekem teljesen világos, hogy általában csak magamat képviselem. Kivéve talán néhány esetet, amikor más emberek által felvetett ügyeket viszek tovább, de ők szintén csak magukat képviselik formálisan. Hatni, azt viszont akarok: részben az állampolgári jogaimmal élve, részben az érvek ereje és a nyilvánosság által.
Fontos hangsúlyozni a szándékot (ha van rá lehetőség) a felelősségvállalás és a kölcsönösség alapján való együttműködésre.
Szintén lehet azzal érvelni (mert sokszor ez a helyzet), hogy a javasolt intézkedés alig vagy nem jár plusz kiadással, bár szakszerűbb és fegyelmezettebb munkát igényel (ilyen értelemben persze személyesen költségesebb azoknak, akiknek ez a munkájuk), cserében viszont lényegesen javíthat a polgárok életminőségén.
Tehát erős érv a fejlesztésben való érdekeltség, akár a jogszabályok alkalmazásáról, akár a vélelmezett célszerűség alapján javasolt megoldásokról van szó. A döntés joga természetesen a politikai és hivatali mandátummal rendelkezőké, ugyanakkor övék a felelősség is a döntésért és az esetleges elutasítás indoklásáért.
A probléma gyakran az, konkrétan az általam felvett ügyekben is, hogy a döntéshozó csak a számára kellemeset akarja, a kellemetlen alól kibújna.

A Vajda Péter utcai és a 2010-2011-ben keletkezett más lezáratlan ügyek kapcsán a javaslat, amit a közmeghallgatáson szeretnék elmondani, és helyben választ kapni rá, az lesz: fussunk nekik újra.

Mindenképpen foglalkozniuk kell majd vele, mivel nem fogom (arra számítok, hogy másokkal együtt) annyiban hagyni. Semmi különleges bánásmódot nem igénylek természetesen, csak amit a polgármester két éve megígért, és amit a szabályok egymás idejét kímélő betartása indokol. Hogy ne akadályozzák primitív módokon az ügymenetet.
Hogy ne kelljen többször elküldeni a beadványokat, mert (megfelelő iktatási rendszer nem lévén) letagadják, mert elveszítik, mert nem veszik át.
Hogy ne olyan tisztviselőkkel válaszoltassák meg az ügyeket, akiknek az egyetlen szempontjuk, hogy a saját inkompetenciájukat bizonyítsák, és később a vezetők erre mint az önkormányzat megfelelő válaszára hivatkoznak. Hogy ne olyan kérdésekre válaszoljanak, amelyeket senki nem tett fel, és érdektelenek, azok helyett, amelyeket feltettek, és relevánsak. Hogy az önkormányzat különböző szervei és vezetői álljanak szóba egymással és azokkal a szervekkel, amelyekkel egyébként azt mondják, hogy kiváló kapcsolatot tartanak fenn (mint például a kerületi rendőrkapitányság). Vagyis ne azzal próbálkozzanak az önkormányzat vezetői, mint eddig gyakran, hogy semmi közük egymáshoz, mintha a munkájuk összehangolását az ügyfél dolga volna elvégezni a polgármester és a jegyző helyett.
Ha azt gondolják, hogy egy vélelmezett jogsértés vagy más probléma nem az, akkor a vezető vállalja a személyes felelősséget az állásfoglalásáért, tegye ki magát annak, hogy mások nem feltétlenül fognak vele egyetérteni. Ne próbáljanak kibújni a tisztázás alól azzal, hogy a polgármester országos tisztségei miatt helyben semmiben nem lehet vizsgálódni, mert az felzaklatná az apparátust. Hogy azokban az ügyekben, ahol megengedhetőnek tartották sejtetésekkel sakkban tartani a politikai ellenfeleiket, ne féljenek szelektálás nélkül és nyíltan tisztázni. Ha egyetértenek azzal, hogy a megismert tények jogsértésre utalnak, akkor a hivatali kötelességüknek megfelelően kezdeményezzenek hatósági eljárást. Ne démonizáljanak más szereplőket, ha az önkormányzat ügyei miatt büntető feljelentést tesznek (miközben egyébként a vezetés lépten-nyomon feljelenti azokat, akik szerinte az útjában állnak).

Néhány ügy bonyolultsága miatt talán érdemes a stáb illetékesével személyesen találkozni, de a fő módszer a hivatali levelezés, és semmiképpen nem mellőzhető az írásbeliség (pedig a rázósabb ügyekben az önkormányzatnál eddig ezt követték). A problémamegoldásba vonjanak be újabb, a korábbi ciklusokban nem érintett szereplőket, hiszen borítékolható az eredmény, ha az ember a saját korábbi felelősségei ügyében vizsgálódik. Mivel minden, amivel közösen dolgozunk, közérdekű adat (mást megismerni civilként nem is volna jogunk, és az esetek nagy részében a megoldáshoz szerintem nem is szükséges), ezért minden nyilvános.

Kíváncsi vagyok, tud-e fordítani Kocsis Máté, és együttműködik-e a tisztázás érdekében. Vagy a több mint két éves bújócska és üzengetősdi után nyíltan elutasítja, és gyakorlatilag vele szemben kell dolgozni a nem általa szóvá tett problémák megoldásain.
Én nem tudom, hogy a polgármester elolvasta-e azóta a közmeghallgatással kapcsolatos civil javaslattételt, de bárhogy légyen is, mindenképp megelőlegezem: helyesen döntött. Elvégre egy magyar úr nem ír, nem olvas, hisz úgyis mindent tud. Amit meg mégse, azt a (még) nagyobb uraktól úgyis megtudja, ha eljön annak rendelt ideje

„...a saját működési rendünket hadd mi határozzuk meg,…nekünk van ebben felelősségünk, másoknak nincs, és ezt ne tessék elfelejteni,” inti szelíden az aggályoskodó ellenzéki képviselőt, - és mondjuk ki, ebben is igaza van. Hogy a „saját működési rend” hajítófát sem ér ha úgyszólván semmit sem tartanak be belőle? Már hallom is a helyes választ: még hogy mi nem tartunk be bármit is? Tessék csak megkérdezni a lakosságot! Nincs egyetlen rétege, mely ne igazolhatná: igenis mi következetesen betartunk, és be is fogunk tartani,…mindazoknak akik fölösleges kérdésekkel fordulnak hozzánk. Az „egyenlő elbánás” elvét e tekintetben is aggályosan betartjuk; megkérdezhetik bármelyik ügyfelünket, akivel elbántunk: vajon rosszabbul járt-e mint a másik. A válaszokat borítékoljuk.

És hogy a közmeghallgatás – mely persze az előző éra által uralt és hatalomgyakorolt időkből maradt ránk – inkább hasonlít kegyúri audienciára, mint szabad polgárok demokratikus fórumára? És hogy a hatalom jól idomított, régről bevált, halk lakája, finom eleganciával fojtja a szót az oktondi polgárba, aki netán komolyan venné és megzavarná az úri etikett szigorú szertartásrendjét? Ugyan kérem, a vak is látja, hogy akik ilyesmire vetemednek, azok „civil köntösbe bújt, politikailag érdekelt szervezet” (Kocsis M.) ügynökei, és leghelyesebb, ha károgásukat meg se halljuk, hisz mindez csak megzavarná a csöndes áhítatot és hódolatot, mely az arra érdemesekből árad, a közjó legfőbb őre felé.

És végül, csöndesen megkérdeznélek Titeket is Barátaim, hogy szükség van-e még ezek után egyáltalán közmeghallgatásra? A Polgármester Úr ugyanis, aki egész évben hallgat, (mármint a hozzá intézett lakossági kérdésekről) összegyűjtött hallgatásainak rövid összefoglalóját elküldhetné a hálás lakosságnak egy decens kis kártyán is, melyet az áhítattal olvashatna az ünnepesti gyertyafénynél…vagy villanynál, ha még van.