Szabógáborunk, aki a kerület mindenese - vagy legalábbis mindenhez értője - nem fél konfrontálódni. Sőt, szinte hobbija lett mindenkit kioktatni; olyan hozzánk, mint apa a hülye gyerekéhez. 

  A 4Ház Egyesület vezetőjét sem kell félteni: nem mai gyerek, ami a szívén, azt kimondja, és elvitathatatlan érdemei vannak a Magdolna negyedbéli rehab program első felvonásában. 

Tetemre hívás:

 Tekintetes Önkormányzat, Kedves „Kompromittált” Barátaim, és Ti is, Kedves Blogolvasók!


Ezennel itt, e nyilvános fórumon, ahová alig egy éve – kéretlenül – betettem a lábam, és ahol bérleményi jogviszonyról (és más efféle fölös lomról) fecsegek kifogyhatatlanul ,nos, a bizonyítékok súlya alatt megtörve, bevallom: lelepleztek.
Igen, igaz, hogy az önkori közrendvédelmi tanácsnokához fordultam anno, hogy (szégyellem leírni) mint új lakót – aki néhány rongyos milláért egy önkormányzati szociális(?) bérlakás boldog bérlőjévé avanzsált – kissé zavartak a házban üzemelő drogelosztóból időnként kihallatszó, (a napi tevékenységükkel nyilván együttjáró) zajhatások, (fegyverropogás, üzleti vesztesek szánalmas óbégatása, hörgések stb.) melyeket a bokáig érő, kifogyhatatlan vizelet- okádék- és ürüléktenger meghitt szagélménye sem tudott igazán elnyomni.

Igen, igaz az is, hogy – hinnétek-e – tanácsért fordultam a tanácsnok úrhoz, és ebbéli várakozásomban nem is csalódtam. Ő, fontos tisztségéhez híven, azonnal átlátta a bonyolult helyzetet, és azt javasolta, hogy panaszommal forduljak a Karácsony S. u. 5. sz. alatt lakó házmesterhez. (Az erről szóló levélváltás a birtokomban van.) Ezt követően még sokáig tűnődtem azon, hogy a derék vici, miért hülyézett le és csapta rám az ajtót. És ekkor, hogy, hogy nem, valamiért mégis elbizonytalanodtam kissé e bölcs férfiú tanácsait illetően, ámbár akkor még nem ismerhettem „nagy rendszerekben gondolkodó”, átható szemléletét, melyet vasszigorral kér számon emelkedett vitáiban, ahogy azt a „rendszerfüggetlen” fenomént sem, aki bámulatos alakváltásaiban mára oly fényesen sziporkázik, egyszerre több helyen is.

És kérem, ne tessenek engem megítélni arról, hogy egy szegény el‑ és megtévedt crackert - aki pillanatnyi zavarában a rácson átmászva, épp hozzám nézett be, - távozásra bírtam. Azt meg, hogy a kiérkező járőr, egy törött hokedli társaságában találta meg szegényt, a rácson belül? Hát mit mondjak? Valahogy belegabalyodott a szárítókötélbe. Én mentettem ki szerencsétlent, egy régi konyhai bútordarab feláldozásával. (Teregetéshez használtam egyébként, mert kisnövésű vagyok.) És igen, sajnálom azt is, hogy a szerv szigorú kérdésére, miszerint védekezésem mértéke – szerintem – arányos volt-e a támadáséval, nem mertem kimondani, amit akkor gondoltam: hogy ti. ”ha akkora stukkerem lenne mint neked, baszd meg, hát keresztül is lövöm.” Ehelyett – bevallom – gyáván hallgattam, és elég hülyén bámulhattam magam elé.

Azt pedig fedje örök homály, hogy miért nem fordultam azóta sem a felvégen lakó házmesterhez, akin egyébként valahányszor meglát, valami furcsa arcrángás lesz úrrá, ki tudja miért. Sőt, erre még akkor sem tudtam rászánni magam, amikor az önkormányzati cég (Rév8) megbízásából működő vállalkozó, a cég vezetőinek jelenlétében, többször is súlyos és veszélyes „feddésben” részesített, s volt úgy, hogy saját munkatársai fogták vissza a tettleges inzultustól. Kár, hogy a tanácsnok úr erről mit sem tudott. Talán ezúttal egyenesen egy tömbházfelügyelőt mozgósított volna az érdekemben. Így aztán a Rév8 és a vállalkozó – mi mást is tehetett volna – megtévesztéssel és nyomásgyakorlással, egy házbeli lakót próbált rábírni közös erővel egy ellenem szóló hamis tanúvallomásra. A lakó ezt elébb szóban – egy önkormányzati képviselő előtt – majd írásban is elismerte. (Az erről szóló hiteles tanúvallomást eljuttattuk a cég vezetőihez, de az önkormányzatnak is.)

Történt mindez az MNP I során végzett épületfelújítás egyes hiányosságainak felemlegetése miatt, melyeket a négy ház lakossági megbízottai évekig folyamatosan dokumentálva tártak a képviselő-testület elé, anélkül, hogy egyszer is érdemben kivizsgálták volna kifogásainkat. Amikor pedig mégis léptek, csupán annyi történt, hogy – eléggé sajátos módon – magával a bepanaszolttal vizsgáltatták ki az ügyet. (lásd még: álmomban két macska voltam, és játszottam egymással.) Feltételezem, ha a tanácsos úr mindeme turpisságokról idejében tudomást szerez, a dolgok egész más irányt vesznek. Bár e nagy összefüggéseket átlátó, koherens „rendszerben gondolkodó”, nagy koordinátornak, nyilván fontosabb dolgai is lehetnek e szánalmas, kisszerű ügyeknél. Így azonban, sajna csak a Rév8 vezéréhez, a jegyzőhöz, no meg a képviselő-testület két tagjához fordulhattam,- talán kitalálható, milyen eredménnyel.

A tanácsnok úr pedig, aki sosem járt mifelénk, talán nem tudja, hogy mindezek ellenére, viszontagságos rendőrségi, bírósági és ombudsmani hercehurcával, és persze, lakossági önerővel, sikerült egy lakható házat, rendezett környezetet,- benne virágoskerttel – összevarázsolnunk. Persze, mindez korántsem volt olyan idilli ahogy hangzik, miként ez az eddigiekből látszik is. A megtisztulási folyamat során, kemény, sokszor szívfájdítóan brutális hatósági eszközök is bevetésre kerültek. És persze, hülyének vagy megszállottnak kellett volna lennem ahhoz, hogy azt higgyem: mindez megúszható súlyos konfliktusok nélkül, beleértve a fizikai fenyegetettséget is.

Mi, kedves feleim, akik végigcsináltuk mindezt, mégis örömmel tettük, és reméltük, hogy betakaríthatjuk munkánk eredményeit, élvezhetjük annak gyümölcseit. Személy szerint én viszont, baromi őszintén és minden érzelgés nélkül mondom: nem szívesen érném meg mindannak teljes szétesését, esztelen elherdálását, ami kezünk és lelkesült elménk által öltött emberléptékű formát, s – hogy ne mondjam - humanizálódott legalább egy villanásnyi időre az a reménytelen-rideg közeg, amelyben élünk. És az istenért, ne mondjátok folyvást, hogy minden értelmes szó és hivatott tenniakarás megtörik az ostoba, sivár és beképzelt úrhatnámság falán.
Mert ha kevesekben is, de beszédes példája él és hat, szilárdan mint a hűség, s a resteket és félig élőket pedig konokul kísérti „… mint árnyék, melytől szorongva félsz, bíró, kitől felmentést nem remélsz”


Budaházy Gusztáv

Ui: javaslatom pedig Szabó Gábornak, nem más, mint egy kézenfekvő lépés. Kérem, nevezze meg, hogy mivel is „kilincseltem” én nála 2003-ban, egy engem „személy szerint zavaró problémában?” És mit is intézett ő el nekem, „ messze túlnyúlva a tevékenységén”, azon kívül, hogy egy meg nem nevezett, bizonytalan illetőségű személyhez irányított, akinek fogalma sem volt az ő (Sz.G) létezéséről. Valaki kettőnk közül ugyanis notórius hazudozó, cégéres rágalmazó, és – ha ez így van ‑, e cégér szégyenbélyeg lehet az önkormányzat homlokán. És tetszik vagy sem, s ha különböző minőségben is, de mindketten az önkormányzat szerződéses felei vagyunk, még ha az egyik fél – jogsértő módon bár – e tényt mindenáron eliminálni igyekszik is, vagy inkább tudomást sem akar venni erről. Lássuk hát, melyik fél az.

A bejegyzés trackback címe:

https://8ker.blog.hu/api/trackback/id/tr93412054

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: „Erdélyt vissza!” – most a Szabadság téri játszóteret rondították össze 2011.11.28. 22:00:31

Egyre keményebbek a Szabadság téri firkálók: most, hogy a szovjet emlékművet szigorúbban őrzik, irredenta felirataikkal a játszótéren folytatják a harcot Erdélyért. A kisvonat mászóka oldalaira az „Erdélyt vissza!”, „Vissza mindent&rd...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ugyanugyan Kedves Budaházy Úr... Ön nem fejti ki az igazság minden szeletét, meg még csúsztat is, nemkicsit...

Hányszor is járt nálam személyesen? Az biztos hogy többször, mint bárki más e kerületből. Ja, ezt el tetszik felejteni, ugyebár. Mindez persze levélváltásunk után kezdődött.

Frissül az emlékezete?

Remélem. Mert ha igen, akkor tán arra is emlékszik, hogy nagyjából arra kért, bármilyen eszközzel, de takarítsam ki a házából az ominózus családot. Hmmm... Nem épp törvényes kérés, ugyanis bizonyítékok nélkül, egy ember szavára ilyesmi jogállamban nem lehetséges. Kértem Önt, hogy legalább pár lakó írjon már alá hasonló "tanúvallomást". Ön arra hivatkozott, hogy mindenki fél, ami akár lehet igaz is. Nos, amit törvényesen megtehettem, az annyi volt, hogy felkértem a kapitányt, hogy a házat kísérjék fokozott figyelemmel, érzékeltessék a rendőri jelenlétet. Emlékszem olyasmire is, hogy ez elégséges is volt, mondott is utána valami köszönöm-szerűt. Kicsit mintha szelektív lenne a memóriája...
"gyümölcséről ismerni meg a fát"

Az egyik oldalon a környezetükért -nem az önki szája íze szerint- tevékenykedő, tevékenykedni akaró civilek, a másik oldalon másik oldalon az átláthatatlanul működő önkormányzat (lásd: pl érvénytelen népszavazás érvényessé tétele, stb.)

Józsefváros én így szeretlek:)!
itt azért jóval egyszerűbb a természetesen nem is érintett lényeg: a drogdiller fegyveres helyi maffiáktól FÉLNEK a vitéz félkatonai "közrendvédelmiek", a csöves hálásabb, védekezésre képtelen bűnbak, akit gyalázni lehet! jöhet a további mellébeszélés zsabó!
@drflash99: Miki, a helyzet az, hogy mikor az ominózus eset volt, a helyi közrendvédelem még csak a számítógépemen létezett egy háromoldalas előterjesztés-tervezet formájában. Fél évvel később kezdtük kialakítani a rendszert...
most is brutál fegyveres diller csapatok vannak, velük mi a helyzet?
@drflash99:
Tegnap 20 perc alatt nem voltak képesek kiérni a rendőrök a Köztársaság térre, mikor egy nagydarab fickó üvöltözve fenyegetőzött, hogy a szabadon mászkáló pitbullját ráuszítja az emberekre.
Egy igen veszélyes hajléktalanhoz 8 perc alatt odaértek.
@08.szabogabor: Kicsi fi(ú)'ka..,
szokjon máá le a hazudozás(ai)ról..,
csaposként mindig közbeszól...
@08.szabogabor: Jól kinyírtad, azaz lejárattad a Kocsist, az egész FIDESZ rajta röhög. Így akartátok szerepeltetni a szerencsétlent? Felejthetetlenül bájos ahogy csövesüldözésből átmentetek mikulásba.